Gáspár-Singer Anna: "A mellékhelyiség ratifikálódott"

42. Színház: EuXIT -

... bármennyire is szeretnénk hinni, hogy saját sorsunkról minden esetben mi magunk döntünk, a gépezet, amelynek csupán jelentéktelen részei vagyunk, különféle hangzatos ideológiákra hivatkozva, bármikor bedarálhat minket.

Valós, illetve csak szimbolikusan létező határvonalakat, mindannyiunk számára ismerős, éles határhelyzeteket vizsgál a 42. Színház EuXIT című előadása, amely Sławomir Mrożek Ház a határon című televíziós forgatókönyve alapján készült, és a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül volt látható a budapesti BethlenTéri Színházban.

ex1 Pálya Pompónia / fotók: Bánhalmi Árpád

A darab kiindulópontja végtelenül abszurd: egy többgenerációs kispolgári família (apa, anya, gyerek, nagyapa, a nagymama szép emlékű befőttesüvege, valamint Dezső, a disznó) tagjai békésen éldegélnek otthonukban, ahová egy napon gyanús, magukat diplomatáknak nevező nyegle figurák (Benkó Bence és Bodor Balázs) érkeznek, akik ún. fontos hatalmi érdekekre hivatkozva, szögesdrótkerítés felállításával épp az ő házukon keresztül húzzák meg az országhatárt. Ami – legalábbis a közönség számára láthatóvá tett nappaliban – innentől fogva kettéosztja a színpadi játszóteret, egyszersmind elválasztva nemcsak a wc-t a hálószobától, férjet a feleségtől, de még az étkezőasztalon gőzölgő gombócot is a tányértól. Ez a szokatlan, különös rend ugyanis nem csupán azt kívánja meg, hogy a négyszögletű asztalt „körösítsük“, mert, szól a felsőbb helyről érkező indoklás, tanácskozni kizárólag köralakú asztal mellett lehet, hanem azt is, hogy ugyanezen érdekek mentén vágjunk ketté mindent, ami addig együvé tartozott.

Mindez a családot rendkívüli módon zavaró, privát életterüket mindinkább ellehetetlenítő komikus, s nem egyszer tragédiába torkolló élethelyzeteket eredményez, ennek ellenére – a dicső történelmi pillanat hamis illúziójába ringatva magukat – akár életük árán is igyekeznek mindehhez alkalmazkodni. („Itt már minden történelmi, anyukám“ –jelenti ki Én, a férj, feleségéhez fordulva, az ebédnél.) Elsőként megtapasztalják a „migránslétet“, ahol a vécéhasználathoz, vagy épp a házastársi együttléthez minden esetben útlevél szükségeltetik (ellenkező esetben azonnali agyonlövetés jár), utána pedig – továbbra is a szögesdrót által körülhatárolt térben – valóságshow-figurákká lesznek. Bukásuk azonban elkerülhetetlenné válik, még ha ez nem is egyértelműen a konkrét, fizikai pusztulást jelenti, hanem némely esetben „csupán“ egyéniségük totális feladását.

ex3Jáger Szabolcs és Pálya Pompónia

Mert miről is van konkrétan szó? Arról, hogy bármennyire is szeretnénk hinni, hogy saját sorsunkról minden esetben mi magunk döntünk, a gépezet, amelynek csupán jelentéktelen részei vagyunk, különféle hangzatos ideológiákra hivatkozva, bármikor bedarálhat minket. Az EuXIT középpontjában tehát a mindenkori hatalomnak kiszolgáltatott kisember áll, az alkotók pedig többek között arra a kérdésre keresik a választ, vajon mi történik akkor, ha az egyén, miután ajtaján „a történelem kopogtat“, majd követel bebocsáttatást, ettől kezdve nem saját elhatározásából, hanem egyfajta külső kényszernek engedelmeskedve élheti tovább addigi életét. De szükségszerű-e, hogy így legyen? Hol húzódik a határ? És mikor mondhatjuk azt, hogy innentől nincs tovább? Fontos, jelenkori társadalmi problémákat feszegető dilemmák ezek, amelyekre a Fogarasi Gergely vezetésével 2015-ben alakult társulat reflektálni kíván, mindennek színpadi megvalósítása azonban, a legjobb szándék ellenére sem nevezhető problémamentesnek.

ex2 benko jagerBenkó Bence és Jáger Szabolcs

A slammel, élőzenével (Szőcs Márton ritmusai, illetve Békési Zoltán szövegei néhol forradalmi rapet, máskor modern indulókat idéznek), Bodor Balázs videoképeivel, továbbá animációval és soft pornó animéval is kiegészülő előadás ugyanis nem csupán a mindannyiunk életét befolyásoló ezernyi valóságdarab történetbe emelésével vállal látszólag túl sokat: úgy tűnik, nem eldöntött az sem, hogy a megjeleníteni kívánt tematiká(k)hoz valójában milyen műfaj lenne a legmegfelelőbb. A már említett „túlvállalás“ lehet talán az egyik oka annak, hogy az eredendően mrożeki alapokra helyezett darab az ún. kísérleti jelleget kimaxolva – profán hasonlattal élve – mindent a képzeletbeli fazékba dobál, hátha kisül majd belőle valami jó. A néző ennek megfelelően az egyik pillanatban szókimondó slam poetry-esten, a másikban kissé lepattant Szomjas György-i filmfigurák közt, a harmadikban élő valóság-showban találja magát, de a palettáról a mozgásszínházas, vagy a jórészt Pintér-hatásra elterjedt zenés-énekes betétek sem hiányozhatnak.

ex3 jager benko palyaJáger Szabolcs, Benkó Bence, Pálya Pompónia

Ami ebben a sokféleségben (amelyben sajnos nem a legvégén összeálló mozaikszerűség, sokkal inkább az eltérő elemek ötletszerű egymásutánisága dominál) mégis közös, az a nyelvi sziporkákkal, versek parafrazeálásával és egyéb, filmekből/dalszövegekből vett reminiszcenciákkal kifejezésre juttatott üzenetféle, miszerint itt és most (értsd: Magyarországon) nekünk, vagyis az időről időre megszólított nézőnek igencsak rossz, amivel a legnagyobb probléma nem az, hogy kertelés nélkül kimondatik, hanem hogy mindez rendkívül didaktikusan fogalmazódik meg. Mintha az alkotók maguk sem hinnének abban, hogy a folytonos közéleti utalások, vagy az azokkal szorosan összefüggő szituációk, úgymond szájbarágás nélkül is tökéletesen érthetők (volnának).

EuXIT-trailer

Holott értjük a korrupciót, a bulvárosodást, a nézettségi mutatóért folytatott kegyetlen harcot (amelynek egy ponton az éppen terhes Feleség is áldozatává válik: „Ne igyál, bazdmeg, szüljél!“), a megélhetési taktikákat és ügyeskedést, a média einstandolását, a menekültkérdést, a tömeges kivándorlást, de mintha mindez valamiért mégsem lenne elég, ahogyan a komoly, mondhatni vérre menő témák megmutatása mellett a szórakoztatást is, ami sok esetben inkább kínos röhögtetést jelent, muszáj fenntartani. Persze kizárólag a már említett – magyarázó – lábjegyzet mellett, hogy a néző értse, konkrétan miről is van szó. Így aztán hiába ismerősek a színészek által megformált figurák, ha – ezen koncepció mentén – szintén egydimenziósak. Például Pálya Pompónia kissé eltúlzott gesztusokkal operáló, magamutogató Felesége, majd a későbbiekben harsány Celebkéje, Maday Gábor hétköznapi előítéletekből és klisékből összegyúrt arab Csempésze vagy homoszexuális sztájlisztja. Mocskosszájú tévéelnökével kapcsolatban is csupán azt jegyezzük meg, hogy legfontosabb szavajárása: „Előtte szopj le“.

ex5Pálya Pompónia és Jáger Szabolcs

Jáger Szabolcs tétova, a hatalom celeb-bábjaként használt, s a későbbiekben nemzeti határvédővé avanzsált „Én“-je talán az egyedüli figura, akinek fokozatos egyéniség- és méltóságvesztése valamiképp hitelesnek mondható, ám a didaxist szintén nem kerülheti el. Az EuXIT valójában nem tesz mást, mint a közéleti kabarékhoz hasonló jólértesültséggel kalauzolja végig az elmúlt időszak legfontosabb bel- és külpolitikai eseményein a nézőt, s amellett, hogy szinte mindvégig súlytalan marad, már a legelején olyan, az előadás mondanivalójával, kimenetelével kapcsolatos értékítéletet fogalmaz meg, amely ebben a formában semmiképpen sem lenne feladata („Valamit elbasztak / valamit elbasztunk“). Így nem csupán a ráeszmélés, hanem a továbbgondolás lehetőségéből is kivezeti a nézőt.

EuXIT (42. Színház)

Rendező: Fogarasi Gergely. Zeneszerző: Szőcs Márton. Díszlet: Mátyássy Péter. Dramaturg és rendezőasszisztens: Bíró Dénes. Dalszöveg: Békési Zoltán. Fénytechnika: Fogarasi Zoltán. Jelmez: Koby.

Színészek: Benkó Bence, Pálya Pompónia, Maday Gábor, Jáger Szabolcs, Bodor Balázs, Békési Zoltán.

Bethlen Téri Színház, 2017. április 13.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu