Kutszegi Csaba: Milyenek a giccsnézők?

Szemét, rendetlenség, gaz az utak mentén, szétvert telefonfülkék, összefirkált falak...



A Bukta Imre-kiállításról szóló cikkemben nemrég azt írtam, hogy Magyarország külsőségeiben giccsesedik. Már akkor eszembe jutott egy másik jelentős magyar kortárs festő, Bihari Puhl Levente, alias Levy, aki a Giccsnézők 1 – Levikém, te a giccsfestők pápája vagy című alkotásával bemutatta, milyen a mai magyar giccsnéző. Nos, legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy giccset néz (lásd lejjebb a képet).
De manapság már giccset nézni sem egyszerű. Mert miközben nézem a hiperrealistán megfestett sáros magyar dűlőt (ah, micsoda giccs!), Levy engem (ah, micsoda giccs vagyok!) néz, ha valami szuper giccses, ez a helyzet aztán az. Egy giccses közhely is az eszembe ötlik (a szecesszió korából, színházból):

Haj regö rejtem
hová, hová rejtsem...
Hol volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
urak, asszonyságok?
Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk
pillás függönye fent:
hol a színpad:
kint-e vagy bent,
urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok.

Kicsivel több mint százéves szöveg, Balázs Béla írta A kékszakállú herceg vára elé, címe: A regös prológusa. Tényleg! Hol a színpad? Hol a Levy? Kint-e vagy bent, urak, asszonyságok? Hát én ugyan meg nem mondhatom, de az biztos, hogy Levy se annyira kívül, és se annyira belül nincs, mint amennyire egyszerre itt is, ott is van például a Bukta. De ettől se egyiket, se másikat nem szeretjük se jobban, se kevésbé.
Levy így vall és fest a giccsről:



GICCSNÉZŐK 1., 2., 3.

E három alkotás elemzi, és választ próbál adni arra, hogy miért szép a rendetlenség, a betegség, a szemét, a disszonancia, a durvaság és hasonlók.
Továbbá azt is vizsgálja, hogy miért csúnya, jelentéktelen és giccses a táj, úgy ahogy van, a kék ég, a napsütés, a felhők, a távoli hegyek, a naplemente, s minden úgy, ahogy látjuk, ahogy számunkra megjelenik, ahogy békét, megnyugvást ad.

Számtalan kiállítás megnyitón szoktam elmondani, hogy amíg jöttünk, útközben rengeteg giccset láttunk:
zöld mezőket, szépen érő földeket, szántókat, kék eget, színes felhőket, mosolygó arcokat (sajnos keveset), napsütést és hasonlókat. Elmondtam azt is, hogy ezeket milyen szívesen, örömmel festjük meg.
Aztán beszéltem a rengeteg kortünetről, ami ma művészet:
szemét, rendetlenség, gaz az utak mentén, szétvert telefonfülkék, összefirkált falak...

2012. február 23.

giccsnézők1Giccsnézők 1

giccsnézők2Giccsnézők 2

giccsnézők3Giccsnézők 3

 


Ha az alábbi, A GICCSFESTŐK PÁPÁJA – Barnagi tájban című képre kattint, elolvashatja keletkezésének történetét.

 

giccsfestők pápája

 

© 2016 KútszéliStílus.hu