Kutszegi Csaba: A vérszívó élete

SORSSZÍNTÉR – TÁRCANOVELLÁK

A nyáron egy meghitt pannon zártkert zártkörű előadásán új bemutatóval jelentkezett a Kortárs Magyar Biológiai Színház.

A kullancs korunk hőse. Na, nem azért, mert a legtöbb kellemetlen ember olyan, mint a kullancs, amit nem lehet lerázni. A kullancsnak egy évben egy-két lehetősége adódik rá, hogy egyen valamit: olyankor másodperc törtrésze alatt elsuhan előtte egy melegvérű állat bundája (vagy arra járó kiránduló, esetleg dolgozó ember ruhája), abba kell belekapaszkodnia, hogy aztán eljusson a véráramig és ehessen. Nem vétheti el. És ha sikerül az ugrás, utána mindent el kell követnie azért, hogy nehogy lerázzák. Igaz, kb. egy évet is kibír étlen, mert elképesztő mértékben képes minimalizálni az anyagcseréjét, miközben majdnem a semmire redukálja az igényeit.
kullancs3A nyáron a Vértes lábánál, egy meghitt pannon zártkert zártkörű előadásán új bemutatóval jelentkezett a Kortárs Magyar Biológiai Színház. A független formáció lelkes tagjai be akarják temetni az árkot, melyet „a politika a humán- és természettudományok közé mesterségesen ásott" (sic). Az alkotók az Egy vérszívó élete című „biológiai színházi" előadással (ez az angol physical theater, azaz a fizikai színház mintájára kibontakozó új irányzat) arra akarnak rámutatni, hogy a társadalmi folyamatok legtöbbje a természetben már előzetesen ugyanúgy lezajlott, ezért felelőtlen nagyképűség lenézni az állatokat (a szép és érzékeny növényekről nem is beszélve).
A bemutatón az első felvonásban Rétfalvi úr bámulatos átlényegüléssel alakította a parányi, levél mögött megbújó, még szinte gyermek rovart. Nemcsak fizikai színházi jelenléte volt lenyűgöző (bámulatos kockázatvállalással, pusztán két tenyerével hosszú percekig mozdulatlanul tapadt a sivár levélfalat szimbolizáló zöld síküvegre), hanem biológiailag is tökéletesen azonosult a szereppel: az éhhalál küszöbén állt, teljesen kiszáradt, szíve percenként alig húszat, ha dobbant, tudata teljesen beszűkült... És akkor kétkipufogós, felturbózott Pannónia motorkerékpárján elhúzott alatta Mucsi úr, aki a munkába induló Vértesi Favágó szerepét játszotta. A Vértesi Favágó ugyan előírásnak megfelelő bukósisakot viselt, a Kullancs mégis megérezte fejbőre kipárolgását; az átható szag beindította a jelzőrendszerét. Tudta, ez élete nagy lehetősége. Még épphogy pislákoló, de elemi életösztönével hihetetlen pontossággal kiszámította a közeledő fej és önmaga esésének várható sebességét, e két adat és a fogyó távolság korrelációjából pedig már gyerekjáték volt meghatároznia az ugrás tökéletes pillanatát. Az idősebb sorstársak, bár egykor fenn járt a csillaguk, ezt már követni is alig tudják. Rétvári szerepfelfogásában az ifjú Kullancs azzal is tisztában volt, hogy generációjára különös megpróbáltatások várnak. Míg apja nemzedékének tagjai az élettel teli erdőben válogathattak a tétován turkáló vaddisznók, a békésen brummogó medvék vagy az eltéveszthetetlen illatot árasztó kucsmás favágók között, addig a mai kis kullancsoknak nem egyszer száguldó bukósisak tetején kell megkapaszkodniuk. Ráadásul a vértesi favágók, ha motorra ülnek, régi pléh sisakot hordanak, amely a nyári napon igencsak átforrósodik. A csaknem kiszáradt piciny vérszívó jogosan félt attól, hogy potroha szabályosan rá fog sülni a forró fémre. Örülnie kellett volna a lelógó ágaknak, melyek az általuk keltett ájer révén némi enyhet adtak az infernális bugyormelegben, de némelyik lomb szabályosan végigseperte a bukósisak tetejét – végzetes leseprés veszélyének kitéve a túlélni igyekvő istenteremtményt. A tapasztalatlan, de életre való ifjú Kullancs még soha nem szembesült az élet szokványos csapdájával, hogy tudniillik amitől logikusan enyhülést, megmentést várunk, az egyszer csak könyörtelenül a halálunkat okozza. Kivégez, eltakarít, elseper.kullancs4
A második felvonásban az öreg Kullancsot Haumann úr játszotta. Az idősödő, de még mindig energikus színész bámulatos érzékenységgel hozta a vén rovar méla, kontemplatív karakterét. Kullancsunknak idővel napi gyakorlatává vált a vérszívás. Ugyanis az első nagy táplálkozás után úgy felerősödött, hogy territóriumában nyomban társai fölé kerekedett. Míg a többiek elégtelen létalapon, beszűkült tudatállapotban vegetáltak, felnőtté cseperedő szerencsés hősünk karriert épített, és valósággal habzsolta az életet: logisztikai koncepciót dolgozott ki, amelyben feltérképezte a melegvérűek állandó útvonalait, titkos hatástanulmányokban rögzítette a támadási pontok rendszerét, mely pontokról csak a tehetségtelen kullancsok vétik el az ugrást. A rendszer csodálatosan működött, a Kullancs egész életében annyit zabálhatott, amennyi csak belefért. Ám később megszólalt benne a szociális érzékenység, és éhező társai közül többet a reménykeltő beindulást sejttető kiindulópontokra segített, de közben nagyon figyelt rá, hogy olyanokat válasszon ki, akik sohasem felejtik majd el, kinek köszönhetik az életüket.
A Kullancs hatalmas kullancsbirodalmat épített fel. Elégedettséggel és megnyugvással tekinthetett volna végig életművén, de a derűs aggkor nem lett osztályrésze. Nyugtalankodott, szorongott és naphosszat moralizált. Bár határozottan visszautasította a kullancsokról kialakult általános képet, hogy tudniillik súlyos betegségek lelketlen terjesztői volnának (e mögött világméretű összeesküvést gyanított), mégis lelkifurdalás gyötörte rendszeresen. Bezzeg a mai fiatalok lazán túllépnek a kérdésen: mivel a betegségek kórokozóit nem ők termelik, hanem a melegvérű bundás rágcsálókból, kisragadozókból és mindenevőkből szívják magukba, így ab ovo semmi közük a dologhoz – állítják. Enniük elvégre muszáj.

kullancs7
Az öreg Kullancs nem tudott azonosulni a fiatalok gondolkodásával. Az élősdi elnevezés is mélyen bántotta. Folyton azon gyötrődött, helyesen tette-e annak idején, hogy ráugrott a Vértesi Favágó bukósisakjára. Ha nem ugrik rá, talán most nem tartja a faját az egész világ vérszívó gyilkosnak. Haumann úr a kert kellemes-hűvös, bokros-cserjés zugaiban füvön heverésző nézőkből mély együttérzést váltott ki abban a jelenetben, amelyben élete nagy szerelmeire gondolt vissza. Két felesége volt, akiket a szép Szabóné és a drámai kitöréseket is bemutató Domokosné formált meg remekül. A beteljesületlen titkos szerelmet, az elérhetetlen vágyak jelképét a káprázatos Keszégné jelenítette meg a színpadon – felejthetetlenül.
A szervezők valamennyi nézőnek diszkrét ajándékkal is kedveskedtek (sokan észre sem vették): az előadás végére mindenki kapott egy kis kullancsot.

2015. szeptember 8.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu