Kutszegi Csaba: A nyár legjobb női alakítása

SORSSZÍNTÉR – TÁRCANOVELLÁK

Anya más életre vágyott. Elege volt abból, hogy a rekkenő melegben is egész nap robotol...

A történet nem fantázia szüleménye.
Megesett a tajpeji állatkertben.

– Annyira boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani neked, mennyire – mondta Panda apa, miközben igyekezett a rácson át olyan messzire kinyújtani a mancsát, hogy minél tovább érinthesse távolodó párja bundáját.
Panda anya kevésbé volt elérzékenyülve:
– Persze hogy nem tudod elmondani, hiszen elköltözöm – válaszolta, és még vissza is fogta magát, mert ezúttal nem tette hozzá: „te jing-jang színű tökfej".
Panda apa szomorúan lehajtotta fejét:
– Hát éppen ez az! Akkor választanak el minket, amikor a leginkább szükségünk volna egymásra.

Panda anya tényleg nem akarta megbántani a férjét, ezért gondosan figyelt az ábrázatára, nehogy kiüljön rá az ellenvélemény. Ha nem ennyire elővigyázatos, még a szomszéd ketrecben lakó, közismerten mimikai analfabéta varacskos disznó is simán leolvassa a képéről az igazságot, hogy tudniillik ebben a bambuszerjesztő rohadt melegben egy kicsit sem vágyik Apa közelségére, a bundájából áradó penetráns szagokról nem is beszélve. Ám Apa férfiasságát az egész napos napsütés rendszerint felhevíti, és estefelé a kibírhatatlan forróságot árasztó sziklák intim hasadékában állandóan nyomul, amiben persze a direkt erjedni hagyott gyümölcsmaradékok nem csekély alkoholtartalma is rendesen közrejátszik.
Anya más életre vágyott. Elege volt abból, hogy a rekkenő melegben is egész nap robotol, mert persze a bambuszleveleket mindig neki kellett összegyűjtenie és netten-kedvesen szervíroznia, este pedig egy jó szót sem kapott az egész napos lejsztungért, mert Apa, miután ráfordult, alig szusszant-pusszant néhányat, egy hosszú, halk hörgés után máris mély álomba zuhant. Büdösen-izzadtan, átható erjedtgyümölcs-szagot árasztva.

Egy ilyen pillanatban született meg Anyában a bizonyos szempontból logikus, ám első hallásra hihetetlennek tetsző gondolat: gyereket akar. Még egyet. Sőt: máris akarja. Kinek van türelme kivárni megint azt a kellemetlen-kívánós kihordási időt, amelynek egyetlen pozitívuma az volt, hogy a máskor mogorva gondozók megkülönböztetett figyelemmel kényeztették... Panda anya lelkébe édes-bús nosztalgia mászott be, mint fülbemászó dallam a hallójáratba. Eszébe jutott a sok mosoly, a homlokát érő gyengéd simogatások, a megemelt gyümölcsadag, a napi háromszori hűtött citromos limonádé... Elhatározta: már holnap terhes lesz.
Másnap nem kért reggelit, és nem kelt fel. Ezt a párja és a gondozók is betudták a nagy melegnek. Délben azonban már mindenkinek feltűnt lelassult, óvatos mozgása. A gondozók éppen a napokban beszélgettek arról, mennyire jól jönne megint egy szenzáció, mondjuk, egy újabb pandabocs születése... Ezért nagyon megörültek a várandósság immár egyértelmű jeleinek. Panda anyát rögvest tiszta, légkondicionált helyiségbe szállították, a legfinomabb falatokat tálalták fel neki, és gondoskodtak friss gyümölcsről, hűsítőkről. Mindent elétettek, egy szál bambuszlevelet sem kellett magának összeszednie.
Panda apát a hír boldoggá tette, és persze büszke volt férfiasságára.
Aztán kiderült, hogy Anya csak színleli a terhességet. Visszahozták Apához. Apa nagyon szomorkodott, mert Anya becsapta, de leginkább a miatt búsult, hogy mégsem lesz újabb kicsi pandájuk. Anya szégyellte magát. Ezért szorosan odabújt Apához, és magához ölelte. Bundájából csak úgy áradt a légkondicionált helyiség kellemes hűvöse. Tudta, hogy közelsége nagyon jólesik a párjának. Legalább addig élvezzék nyugodtan ezt a meghitt félórát, amíg újra fel nem forrósodik a kapcsolatuk.

2015. szeptember 22.