Beszélgetés Crespo Rodrigóval /

…ez egy szokatlanul könnyű próbafolyamat volt, tudtunk egy irányba menni, kicsit meg is ijedtünk ettől a problémátlanságtól, mert az mindig gyanús, ha ilyen ideális a próbaidőszak.

Október közepén mutatták be a tatabányai Jászai Mari Színházban Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámáját Guelmino Sándor rendezésében. Az 1962-ben született, a világhírű 1966-os filmváltozatból is ismert drámát a magyar színházak is rendszeresen műsorra tűzik. Úgy tűnik, ez a pokoljárássá fajuló házassági dráma (ha a túl sok feldolgozást látott kritikusok berzenkednek is néha ellene) továbbra is érdekli a nézőket, a színházak pedig szívesen adnak lehetőséget színészeiknek arra, hogy a dráma négy fajsúlyos szerepében megmutatkozhassanak. Az előadásról a George-ot alakító Crespo Rodrigóval beszélgettünk.

Tatabányán miért esett a választás éppen erre az örökzöldre?

Művészeti vezetőnk, Guelmino Sándor régen meg szerette volna rendezni, és most állt össze egy olyan szereposztás, amely megfelelt az elképzeléseinek.

Crespo Rodrigo / Fotó: Sipos Zoltán

Elbert János mára már klasszikusnak tekinthető fordítását használjátok, de a szöveg jóval feszesebbnek tűnik a más előadásokban megszokottnál.

Ez a szövegváltozat Guelmino Sándor munkája. Sokat húzott a mai fülnek már meglehetősen túlírt, hosszú monológokkal terhelt drámából. Nem tért el a darab eredeti koncepciójától, de kezdeni kellett azzal valamit, hogy ma már más az életritmusunk, jóval rohanósabban élünk, máshogy beszélünk, a nézők türelme is megfogyatkozott a túlságosan hosszú darabok iránt. És más volt az a kulturális közeg, a vidéki amerikai egyetemeké is, mint a mai. Mindezeket figyelembe véve egy jóval rövidebb és frissebb szöveg született.

Fekete Anna díszlete Kárpáti Enikő jelmezeivel kiegészülve nagyon sok asszociációt kelt, gazdag, motívumokkal teli tér született, amely utal egyrészt a házaspár között folyó játszmákra, másrészt életük egyik fő kérdésére, a gyerekvállalásra.  

Egyszerre valóságos ez a tér, és egyszerre van jelen benne az illúzió. Nem leplezzük el, hogy színházban vagyunk, miközben egy családi házat látunk. De ez sem olyan egyszerű, mert a díszlet játszik a kinttel és a benttel – például egyszer csak bekerül a térbe egy medence. A színpad első részében felhalmozott és kissé elrejtett játékok utalnak arra, hogy itt szőnyeg alá söprik a problémáikat. A jászais nézők ráadásul régebbi előadásainkból is felfedezhetnek néhány tárgyat, motívumot. A homok a Ha elállt az eső fontos eleme volt, a krétarajz A mi osztályunké, a kacsák A kripliből kerültek ide.

Bakonyi Csilla, Crespo Rodrigo, Csabai Csongor és Bartos Ági / Fotó: Sipos Zoltán

Bakonyi Csillával az idősebb házaspárt, Marthát és George-ot játsszátok. Nagyon sokszor játszottatok már együtt, köztük házaspárokat is. Mi az, ami ebben az előadásban színészileg más, vagy nehezebb?

Minden előadásnál cél, hogy itt és most szülessenek meg a karakterek és a köztük lévő kapcsolódások, itt azonban még fontosabb, hogy ez megtörténjen. Ez a darab a szokásosnál is jobban igényli a folyamatos koncentrált állapotot, és ezzel bizony mindig meg kell küzdenünk.

Hogy látod George karakterét? Mennyire játszik alárendelt szerepet ebben a házasságban, és mennyit változik az előadás során?

Az elején Martha az aktívabb. Semmit nem tart tiszteletben, amit George kér tőle, amikor pedig a gyerekkel kapcsolatos egyezségüket is felrúgja, átlép egy határvonalat. George a dühét először nem is rajta, hanem a fiatalokon tölti ki. Talán az egyetemi létnek, az ottani szerepének is szól ez a düh, benne vannak a félelmei, és az is, hogy nem azt csinálja, amit elvárnak tőle. A darab egyébként több titkot is megtart magának, ilyen például Martha és az egyetemi rektor apa viszonya, és hogy mindez hogyan csapódik le George-ban. Az első felvonás végére George eljut egy nagyon magányos, vesztes állapotba, a másodikban már jobban hullámzanak az erőviszonyok. Aztán hogy végül mi történik velük, tovább tudnak-e lépni abból a teljes illúzióvesztésből, ahová eljutottak, vagy nem marad nekik más, mint az álmok nélküli, szürke élet, az kérdés marad. Bakonyi Csillával már tényleg nagyon sokat játszottunk együtt, és ez most is nagy segítség volt.

Crespo Rodrigo / Fotó: Sipos Zoltán

Van egy – intenzitását tekintve – hosszú és erős jeleneted a második felvonás elején, amelyben szó szerint a víz alól kell kihúznod magad.

Az a körülbelül másfél perc színházi értelemben valóban nagyon hosszú, és nem könnyű eltalálni, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés. Hogy ne váljon belőle sportteljesítmény, maradjon meg egy lelki folyamat tükrének. Közben figyelem a közönség reakcióit, ez sokat segít.

Honey és Nick szerepében két fiatal színészt láthatunk, Bartos Ágit és Csabai Csongort.  

Már mindketten játszottak a Jászaiban, az idei évadtól pedig társulati tagként köszönthetjük őket. Azt gondolom, hogy nekünk jó összegzés, a fiatal kollégáknak pedig jó lehetőség ez a négy szerep. Jó volt velük próbálni, sőt, ez egy szokatlanul könnyű próbafolyamat volt, tudtunk egy irányba menni, kicsit meg is ijedtünk ettől a problémátlanságtól, mert az mindig gyanús, ha ilyen ideális a próbaidőszak. De valószínűleg csak arról volt szó, hogy volt elég időnk, és egy felkészült rendezővel, egymásra hangolódva dolgozhattunk.

Nick és Honey vajon tanulnak-e Martha és George kudarcaiból, vagy ugyanazokat a hibákat fogják elkövetni?

Nickben is erős megfelelési kényszer dolgozik, meg akarja csinálni magát, és 28 évesen még egyáltalán nem biztos, hogy végiggondolja, mi az igazán fontos az életben. Honey előélete szintén tele van titkokkal, nem tudni pontosan, honnan hozza magával a félelmeit. Kérdés, hogy ki tudják-e beszélni a helyzetüket, konfliktusaikat, vagy az ő életük is játszmákkal és azzal a bizonyos szőnyeg alá söpréssel folytatódik.

Bakonyi Csilla és Crespo Rodrigo

Ez az a darab, amit könnyű „túldrámázni”, hiszen nagy érzelmek, nagy indulatok, szélsőséges reakciók jellemzik a szereplők viszonyát. Ebben az előadásban erről szó sincs.

Talán azért is, mert sikerült a szöveget „kortársiasítani”. Jó előadásról előadásra elbíbelődni ezzel az anyaggal, nem ijedni meg akkor sem, ha a nézők kezdetben visszafogottabban reagálnak, tudni kell akkor is csinálni, és az a jó, hogy ebben maximálisan támaszkodhatunk egymásra, van köztünk egy pozitív feszültség, amire építhetünk. Máskor a nézők nagyon is jönnek velünk, mernek nevetni, reagálni. A lényeg, hogy meg tudjuk teremteni azt a sűrű koncentráltsági állapotot, amiből dolgozni tudunk.

Közben már új bemutatóra is készültök a színházban. Mi lesz a következő szereped?

Igen, a társulat már próbálja a Hóhérokat visszatérő vendégrendezőnk, Szikszai Rémusz irányításával. Én majd a Kételyben játszom legközelebb, amelyet szintén Guelmino Sándor rendez. De előbb még én is rendezek, a Francia rúdugrást a Játékszínben. Ezt a darabot már évek óta sikerrel játsszuk a Jászaiban, örömteli feladat lesz most egy másik társulattal színpadra állítani.

2023. november 2.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.