Mi lesz veled, Nyílt Fórum?

Beszélgetés Lőkös Ildikó dramaturggal

Amikor az új vezetés megkeresett bennünket, mégis belevágtunk, hogy legalább ebben a redukált formában legyenek az idén is felolvasások.

Akik az elmúlt években rendszeresen jártak a POSZT-ra, megszokták, hogy a késő délelőtti – kora délutáni sávban érdemes az irányt a Művészetek Háza felé venni, ahol a Színházi Dramaturgok Céhe tartotta a Nyílt Fórum rendezvényeit. Felolvasószínházi előadások, viták a minden évben megjelenő drámakötet darabjairól, és végül a Vilmos-díj átadása – ez volt az évről-évre visszatérő program. Az idén ez is megváltozott: nem jelent meg drámakötet, nincs Vilmos-díj, és a korábbiaknál jóval kevesebb, összesen három felolvasószínházi előadást tartottak csak. Az okokról Lőkös Ildikó dramaturgot kérdeztem, aki a kezdetektől a Nyílt Fórum egyik szervezője, Radnai Annamáriával évekig a Dramaturgok Céhének társelnöke volt.

- Kezdjük egy kicsit messzebbről! Hogyan került Pécsre a Nyílt Fórum a POSZT indulásakor?

lokosildiFotó: Gergely Beatrix

- Harmincéves történetünk első fele Zalaegerszeghez kötődik. Az ottani színház, illetve a város közelében lévő egervári várkastély adott helyet a rendezvénynek. Mindenki ott volt a szakmából, a pályakezdők és nagy öregek is, vérre menő viták és sírva kirohanások, nagyon alapos darabkivesézések zajlottak. Emlékszem például arra, amikor Szabó Magda megvédte a nagyon fiatal, A nagyratörő című történelmi drámájával jelentkező Márton Lászlót, miután a vitán alaposan szétcincálták a darabját. Eleinte még nem volt kötet sem, stencilezett példányok keringtek.
Aztán telt az idő, az ezredforduló környékén az egerszegi színház akkori vezetése már nem volt annyira vevő a Nyílt Fórumra. Akkoriban alakult a POSZT. Upor László – ő volt akkor az elnökünk – vetette fel, hogy hozzuk Pécsre a Nyílt Fórumot, Jordán Tamás pedig támogatta az ötletet. Továbbra is a Dramaturg Céh rendezvénye maradt, de ettől kezdve a POSZT ideje alatt rendeztük. Az biztos, hogy ezzel az intimitása elveszett, de nyertünk is azzal, hogy jóval szélesebb körhöz tudtunk eljutni. Először csak háromnapos volt a rendezvény, aztán, mivel Jordán Tamás is látta, hogy népszerűek a felolvasások, felvetette, hogy legyen több belőlük, és ezeket a POSZT finanszírozta. Kialakult egy struktúra: délelőtt a kötetben megjelent darabokról beszélgettünk, délután felolvasószínház, estére pedig már bemutatott kortárs magyar darabokat hívtunk meg.
Az elején jobban voltak pályázatok, írók és színházak közösen pályázhattak új darabok létrehozására, így nagyobb volt a merítési lehetőség, és volt pénz a kötet kiadására is.
- Egy időben nemcsak magyar darabokat mutattatok be.
- Igen, volt négy-öt év, amikor külföldi darabokból is felolvastunk. Ezeket Merényi Anna, a PanoDráma vezetője szervezte. Ma már ez elképzelhetetlen, de akkoriban még darabfordításra is tudtunk pályázati pénzt szerezni. Jól működött az egész. Aztán valamikor 2010 után szépen, lassan elkezdett fogyni a pénz. Évről évre nehezebb lett összeszedni, a kötetkiadáshoz már magánmecénásokat kellett felhajtani. És valahogy a Céhen belül is megcsappant az érdeklődés. Ekkor vontuk be a darabok előválogatásába a Színházi Kritikusok Céhét.
- Változtattatok a beszélgetéseken is.
- Azt tapasztaltuk, hogy a darabokról szóló beszélgetésekre, az ismeretlen nevekre kevesen jönnek. Amikor Székely Csaba még nem volt a Székely Csaba, hanem egy ismeretlen pályakezdő, akkor persze még az ő nevére sem tódultak. Ezért témakörök köré szerveztük a beszélgetéseket, és ismert neveket hívtunk rájuk. Például Juhász Kristóf apokalipszis-drámája (Pestis 41.) kapcsán Heller Ágnest és Dömötör Andrást. Ezzel az újítással több embert vonzottunk be, a pénz azonban tovább fogyott, és a fiatalabb dramaturg generáció sem kapcsolódott be igazán az ingyen, lelkesedésből végzett munkába.
- És eljutottunk a jelenhez. A kívülállónak úgy tűnhet, hogy a POSZT újjászervezésével függ össze az, hogy az idén ennyire lecsökkent a Nyílt fórumos programok száma.
- Pedig nem így van, sőt, éppen ők voltak azok, akik megkerestek bennünket azzal, hogy szeretnék, ha az idén is lennének felolvasások. Hogy elfáradtunk, az már a tavalyi POSZT-on nyilvánvalóvá vált. A Csáki Judit zsűritagsága körül kialakult bojkott is megosztotta a tagságot: voltak, akik csatlakozni akartak hozzá, és voltak, akik ezt ellenezték.
A tavalyi Fórum előkészítésében még a megszokott módon több dramaturg és kritikus is részt vett, de a végső hajrában és a pécsi napi szaladgálásokban már csak hárman maradtunk Radnóti Zsuzsával és Orbán Eszterrel, mivel Solténszky Tibor, aki az egyik motorja volt az egésznek, akkor már beteg volt. Meg kell mondanom, én is belefáradtam egy kicsit a szervezésbe. Nagyon kellemetlen volt például, hogy annyira nem volt pénzünk, hogy a fellépő színészeket sem tudtuk kifizetni. Aztán amikor az új vezetés megkeresett bennünket, mégis belevágtunk, hogy legalább ebben a redukált formában legyenek az idén is felolvasások. Hozzá kell tennem, nagyon segítőkészek voltak.
- Miért éppen erre a három darabra esett a választás?

tereyTérey János / fotók: poszt.hu

- Úgy gondoltuk, hogy most ne kezdőket mutassunk be, hanem legyen egy reprezentatív válogatás ismert szerzők új munkáiból. Így esett a választásunk Térey Jánosra (A legkisebb jégkorszak), Závada Pálra (Egy piaci nap) és Darvasi Lászlóra (Odakint). Az idei előadásokat Solténszky Tibor emlékének ajánljuk.
Tegnap, a Darvasi-felolvasáson nagyon sokan voltak, sok ismerős arcot láttam, nemcsak szakmabelieket, hanem tanárokat, színházszerető embereket is, akik hosszú évek óta járnak a rendezvényeinkre. Az Odakint most még ebben a formájában inkább egy pamflet, egy kabaréjelenet. Bagó Bertalan rendezte, Dobri Dániel zenét szerzett hozzá, én voltam a dramaturg. Jó beszélgetés volt utána, örömteli volt az egész.
- Hogy látjátok most? Folytatódik a Nyílt Fórum története?

zavadaZávada Pál

- Elkezdődött erről egy beszélgetés a Céhen belül. Én nagyon örülnék neki, segítenék is, de szerintem csak úgy megy tovább, ha belép az új generáció, és beszáll a szervezésbe. Én már szeretnék ezekből a gyakorlati teendőkből leadni, Radnóti Zsuzsa is visszavonulóban van. De az a helyzet, hogy a fiatal dramaturgok még a Céhbe se nagyon akarnak belépni.
- Mi lehet ennek az oka? Nem akarnak intézményesülni?

darvasiDarvasi László

- Igen, úgy látom, ez a helyzet. Izgalmas dolgokat csinálnak, lazák, önállóak, nyelveket beszélnek, fordítanak. Nem akarnak feltétlenül társulathoz tartozni, összeállnak egy-egy előadásra, nem is kész darabból dolgoznak, hanem úgy hozzák össze a szöveget. Ez egyébként erősen látszik az apadóban lévő drámafelhozatalon is. Kisebb a merítés, lassan úgy kell vadászni a darabokra. Én meg fontosnak tartom a fennmaradásukat, hiszek az irodalmi igényességgel, előre megírt színpadi szövegekben, mondhatnám: drámákban, no meg a társulathoz, Céhhez tartozás örömében. Úgyhogy nagyon várom, hogy jöjjenek, és vegyék át a stafétabotot, hogy ők is meglelhessék ebben az örömüket.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.

Pécs, 2015. június 15.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu