A kőszínházat hazugságnak tartom

Villáminterjú Hatházi Andrással -

 A Kolozsvári7 keretében három előadással vendégszerepelt a Bethlen Téri Színházban a Váróterem Projekt. A függőségekről szóló Occupy Yourselfben (r.: Cosmin Matei) Hatházi Andrást pszichiáterként láthattuk. Az előadásról kérdeztük.

Először játszik Váróterem projektes előadásban a volt tanítványaival?

Igen, az Occupy Yourself volt az első ilyen előadás. A Váróterem Projekt a 2009-ben végzett, általam vezetett kolozsvári színészosztály tagjaiból alakult. Hatan végeztek akkor, közülük most már csak ketten állandó tagok a társulatban, de végül is a Váróterem Projekt minden tagja egykori tanítványom, ha nem is ebbe az osztályba járt. Színészként korábban még nem játszottam velük, de rendeztem már nekik előadást: 2010-ben a második bemutatójukat, a Sorsjátékot. Idén januárban pedig volt egy újabb közös bemutatónk is, amelyben játszom, a Reacting Chernobyl, amit szintén Cosmin Matei rendezett.

hatházi2Hatházi András az Occupy Yourself c. előadásban (a háttérben Sebők Maya) / a képek forrása: ifeszt2016.wordpress.com

Az Occupy Yourselfben a színészek improvizált szövegei mellett kiemelt szerepet kap Máté Gábor pszichiáter egyik könyve, A sóvárgás démona, amelyből több részletet is felolvas az előadás alatt.

Nagyon eltalált engem ez a könyv. Amikor megtudtam, hogy erre épül majd az előadás, és elolvastam, rögtön megrendeltem az összes kötetét. Olyan volt ez nekem, mint amikor összeáll egy kirakósjáték. Addig is tudtam, hallottam ezt-azt a függőségről, de az a megértésen alapuló szemlélet, amit ő képvisel, segített, hogy mindez egésszé álljon össze bennem.

Találkozott is a szerzővel?

Személyesen nem, de a bemutató után volt egy nyilvános skype-beszélgetés más pszichiáterek bevonásával, ahol virtuálisan ő is jelen volt.

Az előadás része, hogy a nézőket is megkérdezik a saját függőségeikről. Néhányan be is vallottuk saját „szalonfüggőségeinket” (kávé, édesség, internet), de volt egy néző, aki nagyobb kockázatot vállalt: egy férfitől való függőségéről beszélt úgy, hogy az első pillanatban azt hittem, beépített színészként szólal meg. Voltak hasonló, mélyre menő megszólalások az eddigi előadásokon? És okozott nehézséget, hogy erre színészként reagáljon?

Egyszer egy alkoholizmusból kigyógyult férfi szólalt meg. Nagyon őszintén, és nagyon részletesen beszélt magáról és arról, hogyan tudott kijönni a betegségéből az ózdi Bonus Pastor Alapítvány segítségével. Kihívtam a színpadra, és vagy fél órán keresztül beszélt. Tulajdonképpen ott be is fejeződhetett volna az este, de egy ponton mégiscsak vissza kellett küldenem a nézőtérre, hogy folytatni tudjuk az előadást.

hatházi3Jelenet az előadásból / Imecs-Magdó Levente, Csepei Zsolt, Rácz Endre, Hatházi András

Lehet-e terápiás hatása egy ilyen színházi előadásnak?

A terápia hosszú folyamat. Ennek a színháznak szerintem olyan hatása lehet, hogy a nézők talán kicsit másként látnak, nem ítélkeznek olyan könnyen, mint előtte.

Kit látunk tulajdonképpen a színpadon a pszichiáter szerepében? Egy pszichiátert? Máté Gábort? Hatházi Andrást?

Nem szerepről van szó, önmagamat adom. Éppen azért jöttem el a kőszínházból, mert hazugságnak tartom. A kőszínházakban ugyanis többnyire az van, hogy valakik állnak a színpadon, és mást játszanak, mint amit éreznek. Nem az a Hatházi András akarok lenni, aki eljátszik valakit, hanem az, aki megmutat egy lehetséges Hatházi Andrást. Megmutatja, hogy gondolkodik, hogy él abban a pillanatban.

Nem is játszik már kőszínházban?  

2001 óta szabadúszó vagyok, jelenleg két előadásban játszom a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. (Az egyik előadást, A mélyben-t hamarosan a magyarországi nézők is láthatják a POSZT-on, ebben Hatházi András Kosztiljovot, az Éjjeli menedékhely tulajdonosát alakítja – a szerk.) Tanítok a kolozsvári egyetemen (Hatházi András a Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának professzora – a szerk.), és a rendezésbe is belevágtam. A rendezéseimnél a szöveget közösen írjuk a színészekkel. Az ő lehetőségeikben találom meg saját magam.

  1. május 15.                                                                                                       Az interjút Turbuly Lilla készítette.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu