Szerzőagy-bombázás Nyílt Fórumon

Beszélgetés Radnai Annamáriával -

Ez eleve nem olyan drámapályázat volt, hogy „elolvassuk a drámákat, megvan az első díjas, hova utaljuk a lóvét?”...

Az idei POSZT utolsó Nyílt Fórum-eseménye után ültünk le beszélgetni. A Színházi Dramaturgok Céhének felolvasó-színházi sorozata tartalmában és mennyiségében is megújult: nyolc színdarabot még egy POSZT-on sem mutattak be. Ráadásul többlépcsős volt a kiválasztás, amelyhez egy éven át mentorprogram is társult.

- Néhány perce ért véget az idei Nyílt Fórum-sorozat. Megkérlek egy gyors értékelésre: mennyire vagy elégedett, ha a teljes, egyéves folyamatra visszagondolsz?

- Nagyon. Ez a gyors és rövid válaszom. Tulajdonképpen hályogkovács módjára vágtunk bele, fogalmunk sem lehetett róla, hogyan fog működni az, amit kitaláltunk, mert hasonló előzménye ennek még nem volt, illetve csak részletekben létezett. Például, ahogy Zalaegerszegen „fejlesztettünk”, annak a Sundance forgatókönyvíró fejlesztőtábor volt az előképe (erről lásd korábbi cikkünket: Turbuly Lilla: Öt séta a drámaszöveg erdejében), de hogy ez hogyan épül majd tovább egyéves programmá, azt elsőként mi találtuk ki. Ezt figyelembe véve, szerintem döbbenetesen jól sikerült.

radnaiRadnai Annamária a POSZT szakmai vitáján, Lévai Balázs és Balogh Róbert között / a fotók forrása: poszt.hu

- Hogyan mérhető ebben a „műfajban” a siker? Az jelenti, ha sok nézőt vonzanak a felolvasások, vagy ha az elolvasott 150 színdarabból sikerül a valóban legjobb nyolcat kiválasztani?

- Ez kicsit olyan, mint a POSZT-válogatás: mindig felmerül, hogy ez miért nincs benne, ehelyett mért nem amaz került be. Ha esetleg valaki venné a fáradságot, és elolvasná mind a 150 darabot, biztosan kicserélne néhányat, már csak azért is, mert mindannyian másmilyenek vagyunk. De a dramaturgok, akik olvasták a műveket, ha nem is teljes egyetértésben, de konszenzussal ezt a döntést hozták. Magát a válogató-hétvégét tekintjük egyébként az új Nyílt Fórum első állomásának. A kiválasztás többfordulós szavazással zajlott, és a hős dramaturgok, akik áttekintették a beérkezett 150 darabot, végül úgy érezték, hogy ez az eredmény egyiküknek sem fáj. Ugyanis lefektettük a szabályt, hogy bárki vétózhat, aki úgy érzi, hogy valamelyik darab „neki szinte fáj”, azaz véleménye szerint nagyon nem méltó a kiválasztásra.

- Ez praktikus, de kicsit negatív megközelítés. Mintha azt sugallná, hogy a sok rossz darab között kellett megtalálni az elviselhetőket…

- Nézd, azt tudni kell, hogy a százötvenből kb. kilencvenet azonnal, vita nélkül kiszórtunk. Itt fontos megemlíteni, hogy minden darabot legalább két dramaturg elolvasott, éppen azért, hogy bárki szubjektivitása, esetleges figyelmetlensége ne dönthesse el egyik írás további sorsát sem. Ha ketten nem értettek egyet, belépett egy harmadik olvasó, szóval, körültekintően, műgonddal válogattunk.

- Ezt senki nem vonja kétségbe, de az eredményt nem is vonhatja, mert – ellentétben az emlegetett POSZT-válogatással – itt csak ti ismertétek a mezőnyt és a „produkciókat”, tehát senki nem mondhatja, hogy szerinte egy másik jobb lett volna. De akkor máshogy kérdezek: van-e a nyolc kiválasztott között olyan alkotás, amelyet teljes szakmai meggyőződéssel, nyugodt lelkiismerettel bemutatásra ajánlanál a Katona József Színháznak? Merthogy – olvasóink is nyilván tudják – te a budapesti Katona dramaturgja vagy, és oda szerzőként bejutni az egyik legnagyobb színházi elismerés.

radnai3Radnai Annamária egy szakmai vitán

- Van köztük olyan, és ajánlottam is. De azt gondolom, ezt nem tárhatom a nyilvánosság elé. Hogy egy színház végül melyik darabot tűzi ki premierre, az sok mindentől függ, ezek közül csak az egyik az írás minősége. Tetszett a színház vezetőségének a színdarab, melyet ajánlottam, és a kérdés nincs lefutva. Egyébként erről még a szerző sem tud, és nem akarok olyan reményeket kelteni senkiben, melyek aztán esetleg mégsem teljesülnek. És nem is csak egyet ajánlottam: egyet nagyon ajánlottam, de másik kettőre is felhívtam a figyelmet.

- A Nyílt Fórum-válogatásnál és a darab további ajánlásakor melyik szempont nyom többet a latban: az írás egyfajta elvont, esztétikai minősége, vagy a témaválasztás, tehát hogy legyen vonzó, releváns, érdeklődésre számot tartó, aktuális mai tartalma?

- A potenciál nyom a legtöbbet a latban. Színdarabolvasó szakemberek vagyunk, és az írott anyagokban a továbbfejlődés lehetőségét próbáljuk észrevenni. A legjobb nyolc közé beválogatott írások között például volt két olyan, Maros Andrásé és Szilágyi Eszter Annáé, amelynek csak az eleje volt megírva, ahhoz csatlakozott egy szinopszis, hogy „majd így folytatnám…”. De erősnek láttuk a bennük rejlő lehetőséget. Tehát a kész minőségnél fontosabb a lehetőség. A témaválasztást sem tekintettük szempontnak. A nyolc darab mindegyike érinti a mai valóságot, de akár egy elszállt költői szöveget is beválogattunk volna. Például Znajkay Zsófi Rendezői változata nem tárgyalja a mai konkrét valóságot, hanem élet és alkotás viszonyát taglalja, nagyon izgalmasan. (A beszélgetésen még nem tudhattuk, hogy idén éppen ez a darab nyeri el a Vilmos-díjat – a szerk. megj.)

znajkayZnajkay Zsófia átveszi a Vilmos-díjat

- Mi a Nyílt Fórum-sorozat legfőbb célja? Általánosságban ráirányítani a figyelmet a kortárs magyar drámákra, vagy konkrétan darabokat keresni a színházak számára?

- Tulajdonképpen a kettő együtt. A színházak állandóan nyafognak, hogy nem elég jó a kortárs dráma, a drámaírók nyafognak, hogy nem irányul rájuk elég figyelem, nem kapnak publicitást… A folyamatban a különböző állomásoknak különböző céljaik voltak. Az első válogatásnál nagyon mély szakmai vitákat folytattunk a darabok kapcsán, ott elsősorban egymás gondolatait ismerhettük meg, ez olyan volt, mint egy dramaturg-workshop. A dramaturg ugyanis sohasem egy másik dramaturggal dolgozik, hanem a rendezővel cseréli ki a gondolatait. A második forduló – hogy mondjam? – olyan szerzőagy-bombázó kritikaparádé volt, ott már az írók álltak a fókuszban, annak eredményeként ki is léptünk a nyilvánosság elé a debreceni DESZKA Fesztiválon. Itt, Pécsen pedig már a nagyközönséggel eresztettük össze a szerzőket, olyan volt ez a folyamat, mintha fokozatosan emelnénk a terhelés minőségét és mértékét.

- Melyik a jobb irány a felolvasószínházban? Ha a rendező a műfaji kereteken belül maradva, de nagy csinnadrattával, saját koncepcióval emlékezetes, harsány előadást alkot, amelyben a színészek előtérbe játsszák magukat, vagy ha a felolvasás közben a rendező csupán szolid jelzésekkel operál, és a színészek is inkább visszafogottabban a szöveget interpretálják? Merthogy az idei POSZT-on mindkettőre láthattunk példát…

felolvasasKocsis Gergely és Bozó Andrea Maros András Kerítés című darabjának felolvasásán

- Én azt gondolom, hogy a felolvasószínház a darabot mutassa meg, és ne önmagát. Tehát arra törekszünk, hogy a szöveg erényeit bontakoztassuk ki. Ha ebben ismert nevek, közkedvelt színészek segítenek minket, az nagyon jó, de ha úgy alakul, hogy kevésbé ismert színészek mutatják meg a szövegben rejlő lehetőségeket, az is nagyon jó. Itt elsősorban nem a szakma, nem azok nézik meg ezeket a felolvasásokat, akik dönteni fognak a darabok sorsáról, hanem a nagyközönségen próbáljuk lemérni a hatást. És azt tapasztaltuk, hogy a szolidabb hangvételű, szövegre koncentráló felolvasó-színházi előadások egyáltalán nem okoznak csalódást.

- Ahogy a dramaturg sem másik dramaturggal dolgozik, úgy az írók is csak a legritkább esetben szokták megosztani egymással az írás intim szféráját. Nem akadt olyan, aki érzékenyen vette a szerzőagy-bombázást?

- Már a felhívásba belevettük, hogy olyan írókat várunk, akik hajlandók és képesek együttműködni velünk. Tehát ez eleve nem olyan drámapályázat volt, hogy „elolvassuk a drámákat, megvan az első díjas, hova utaljuk a lóvét?”, hanem rögtön tudatosítottuk, hogy csak az jöjjön el, aki azt akarja, hogy hozzászóljanak a művéhez. Nagyon jó közösség alakult ki, az írók is megismerhették egymás munkáját, hasznos volt az együttműködésük, és erre is büszkék vagyunk, mert ez is a dramaturgok érdeme.

- Egy fiatal író számára az írói fogások elsajátítása a fontosabb, vagy a kapcsolatépítés?

- Mind a kettő fontos. Hogyan tudna egy író kapcsolatba kerülni a színházzal, ha nem ilyen lehetőségeken keresztül? A dramaturgok ajánlatában az is benne van, hogy esetleg „megkedveljük egymást”, és a későbbiekben tudunk segíteni az érvényesülésben. Azt hiszem, ezzel a maximumot nyújtjuk, annál többre, hogy végigcsináljuk ezt az őrült nagy projektet, már nem marad energiánk.

- Végigcsináljátok jövőre is?

radnaidíjátadóRadnai Annamária a díjátadón

- Pályázni fogunk megint. A tavaly egyediben beadott pályázatunkat nagy tetszéssel fogadta az NKA színházi kollégiuma, idén is beadjuk a 2017-18-as évadra, és ha nyerünk, „kénytelenek” leszünk megint végigcsinálni.

- Újra szükség lesz hősies dramaturgokra...

- Igen, ezt kábé tízen toltuk az elejétől a végéig, és amellett, hogy olvastuk a drámákat, szerveztük a logisztikát, az utazásokat, a pályáztatást, a pénzügyeket. Téboly volt, annyit dolgoztunk, mint a ló. Ha nem csatlakozik hozzánk télen Máté Péter, aki a programunk producere, koordinátora lett, nagy bajban lettünk volna. Az állandó alapcsapathoz azért szerencsére minden állomáson társultak még kollégák, úgyhogy egy-egy fordulót tizenöt-húszan csináltunk végig, hősiesen. És el kell mondanom, hogy az egész projektben a dramaturgok önkéntesként vettek részt.

- Akkor végezetül, ha csak felsorolásszerűen is, de említsük meg név szerint a hősöket!

- Sokat segített Radnóti Zsuzsa, Faragó Zsuzsa, Kovács Krisztina, Márai Enikő, Sződy Szilárd, Vizy Éva, és akik jelen voltak és dolgoztak a Fórum minden egyes állomásán: Bíró Dénes, Blastik Noémi, Dobák Lívia, Enyedi Éva, Keszthelyi Kinga, Lőkös Ildikó, Orbán Eszter, Perczel Enikő, Sediánszky Nóra, Szokolai Brigitta. Nélkülük nem sikerült volna.

Az interjút Kutszegi Csaba készítette.

Pécs, 2017. június 16.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu