Lakmuszpapír vagy tükör

Beszélgetés Barda Beátával és Szabó Gyurival -

Régi-új vezetőkkel megkezdődött a Trafó új évada

Szeptember 5-én volt a Trafó évadnyitó sajtótájékoztatója. 1-jétől Barda Beáta személyében új ügyvezető igazgatója van a Kortárs Művészetek Házának. Vele és Szabó Gyuri művészeti vezetővel beszélgettünk vezetőváltásról, innovációról, nagy durranásról, kortárs művészetről…

Ki a főnök, a felelős vezető a Trafóban?

kepatmeretezes hu BardaBetagyvezetigazgatBarda Beáta / fotó: Csányi KrisztinaBarda Beáta: Én vagyok.

Szabó Gyuri: Egyértelmű.

Minden művészeti kérdésről is Bea dönt?

Barda Beáta: A felelősség az enyém, de eddig a Trafó történetében, ha volt is vezető, mindig csapatmunka folyt. Másképpen ezt nem is lehetne.

Papíron a napokban történt igazgatóváltás. Kb. öt évvel ezelőtt a váltás nem volt ilyen csöndes. Ti sem erőltetitek a sajtóban a témát, esetleg valami titkolnivalótok van ezzel kapcsolat?

Barda Beáta: Nincs titkolnivalónk. Ha kérdeznek minket, válaszolunk, de sem Gyuri, sem én nem olyan emberek vagyunk, akik odamennek bárkihez is azzal, hogy erről vagy arról beszélni akarnak. Egyébként mi voltunk a legjobban meglepődve, hogy senki nem jelentkezett a Trafóért, én azt gondoltam, hogy a Kortárs Művészetek Háza egy nagyon fontos intézmény, és ér annyit, hogy harcolni kelljen érte. Azért fel nem kérhettem senkit, hogy küzdjön ellenem.

Nemcsak a vezetőváltás zajlott le ezúttal csöndben, hanem az új igazgatóval markáns változás sem történik a Trafóban…

Barda Beáta: Én tizenegy éve itt dolgozom, ha most 180 fokos változást akarnék, a saját múltamat tagadnám meg. Nem olyan dologhoz asszisztáltam tizenegy évig, amit nem akartam! Gyurival tök más emberek vagyunk, de bizonyos szempontból nagyon hasonlítunk egymásra, egy generációba tartozunk, hasonlóan szocializálódtunk, sok dologról ugyanazt gondoljuk. De még Szkipével is (Nagy József, a leköszönő igazgató – a szerk. megj.) hasonlóan gondolkodtunk. Olyan értelemben soha nem lengett ki közöttünk az inga, hogy valamelyikünk nagyon eltérő dolgot akart volna, akár esztétikai, politikai vagy anyagi téren.

kepatmeretezes hu TtferiFotó: Drucker Dávid

Gyuri, te még régebb óta dolgozol itt, alapítója vagy a háznak. Gondolom, szerinted sincs szükség alapvető, nagy változásokra…

Szabó Gyuri: A ház belső működésében 2006-ban markáns változások kezdődtek. Addig nagyon centrálisan dolgozott a vezető, vagyis én, 2007-től pedig ezen a téren elindult a demokratizálódás. Addig úgy éltünk, hogy az ember átlátott mindent, a kommunikációt is beleértve. Aztán el kellett mozdulnunk a specifikáció felé, például a kommunikáció oly mértékben változott, hogy nem lehetett egy kézben tartani, és ugyanez megtörtént a szakmai területeken is. Egyre több terünk és produkciónk lett, egy ember már nem láthatta át, hogy mi legyen színházban, táncban, zenében, képzőművészetben. Így aztán már akkor csapatmunka lett a Trafó vezetése. Ez egyfajta organikus fejlődés volt.

Barda Beáta: Azt gondolom, semmilyen színház nem mehet el a változások mellett, bármilyen is legyen az, technológiai, szociológiai, gazdasági stb. A Trafónak meg egyenesen kutyakötelessége, hogy a folytonos irányzatváltásokban, módosulásokban alakítsa a saját stratégiáját.

Szabó Gyuri: Legyen lakmuszpapír!

Barda Beáta: Gyuri ezt szokta mondani, én meg azt, hogy legyen tükör.

Kicsit ellentmondtok az előbbieknek: egyrészt nem kell nagy változás, mert megtagadnátok a saját múltatokat, másrészt kutyakötelesség a folytonos változásokat követve, állandóan alakítani a stratégiát…

Barda Beáta: Nincs ellentmondás, mert mi folyamatosan változunk.

Miben?

kepatmeretezes hu SzabGyrgymenedzser igazgatSzabó Gyuri / fotó: Csányi KrisztinaSzabó Gyuri: Például 2011 óta több programunk és intenzívebb évadaink vannak. Addig évi 160 körül volt az előadások száma, mostanság évente több mint 260. A Trafó alkalmazkodott ahhoz, hogy a függetleneknek kevesebb pénzük lett (a függetlenek a TAO miatt csak úgy tudják kipótolni a forrásukat, hogy állandóan színpadon vannak), próbáljuk kifuttatni a produkciókat, tehát ha jön rá közönség, műsoron tartjuk (ezzel a kommunikációs terheket is csökkentettük), a források átcsoportosításával elkezdtük a fiatalabb generációkat előre nyomni, lent, a klubban színházi előadásokat tartunk, a fenti stúdió pedig a táncé. Tehát szép számmal vannak elmozdulások, melyeket egyébként változatlan létszámú stábbal iszonyú nehéz végigcsinálni.

Barda Beáta: Egyre több a köztes program, amelyről nem lehet megmondani, hogy most színház, tánc vagy micsoda. És a Gyuri nem véletlenül mondott 2011-et, mert ugye van egy Előadó-művészeti törvény, mely alapján ugyanabba a kategóriába vagyunk besorolva, mint például a Vígszínház, és így nagyon nehéz számokkal kimutatni, hogyan teljesítünk. Mindig az lesz, hogy belekerül az intézmény a mókuskerékbe, és akkor növeled az előadások számát, ezáltal a nézők számát, az eladott jegyek számát. Nekünk ilyen helyzetben kell megtalálnunk a nagyon kényes egyensúlyt, hogy mindenki jól járjon, bírjuk is, legyen néző is, és legyenek érdekes előadások.

Amikor az ezredforduló táján elkezdtem rendszeresen járni a Trafóba, gyakran előfordult, hogy akár magyar, akár külföldi előadás után már a körúton jártam, amikor újra levegőt kaptam, mert úgy arcon vágott, belém hatolt a produkció, hogy belém szorult a levegő. Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de mostanság nem nagyon járok így. Vagy nem is keresitek a nagy durranásokat?

Barda Beáta: Folyamatosan a nagy durranásokat keressük. Amikor elterjedt, már megszokottá válik valami a kulturális piacon, akkor nagyon nehéz megtalálni a nagy durranásokat. És nem lehetünk sztálinisták! Mi nem mondhatjuk azt, hogy alkotók, alkossatok remekműveket. Amikor mi beszállunk egy alkotásba, elkezdjük generálni a létrejöttét, akkor az még csak egy ígéret. Vagy beválik, vagy nem.

Szabó Gyuri: Ki kell mondani azt is, hogy például a tánc forradalmának vége van, lezárult. Nagy felfedezések ma nem születnek. William Forsythe óta űr van, előtte volt Anne Teresa De Keersmaeker és Pina Bausch, ma nem tudsz olyan nevet mondani, aki átvenné tőlük a stafétabotot.

Bea, a sajtótájékoztatón kiderült, hogy a színházzal te foglalkozol. Érzel hasonló űrt ma a színházművészetben is?

Barda Beáta: Nem. Az a kategória, amit mi hagyományosan színháznak nevezünk, folyamatosan tágul. Sokkal több dologról gondolom ma azt, hogy színház, mint például úgy húsz évvel ezelőtt. Lehet nagy durranás, ha valaki iszonyúan egyszerű, de szép emberi történetet visz színpadra, mint ahogy azt például Brook tette, de lehet nagy durranás az is, amikor mondjuk Milo Rau megpróbál létrehozni valamit megtörtént események alapján. De szólhat a nagy durranás olyasmiről, amit nem ismerünk, vagy lehet attól az, hogy valaki nagyon el akar mondani valami nagyon fontosat. Egyébként színház tekintetében eléggé limitálva vagyunk, hisz a Trafó nagyterme egy fekete doboz, sok mindent nem tudunk megcsinálni, amit szeretnénk.

kepatmeretezes hu Sensorivm2Fotó: Csányi Krisztina

A sajtótájékoztatón Bea szájából az is elhangzott, hogy „kortárs művészet, amit mi annak gondolunk”. Mindkettőtöktől kérdezem: mit gondoltok ma kortárs művészetnek?

Barda Beáta: Szerintem a lényege az innováció. Elsősorban a gondolati innováció, de tulajdonképpen bármilyen…

Szabó Gyuri: Hasonlóan gondolom. A kortárs művészet nyisson új utakat, fogalmazzon meg új gondolatokat, de rögtön hozzáteszem: amikor már jó száz éve keresik, nagyon nehéz újat találni. Ezért fontos az új technológiák keresése, amit én már jó ideje nyomok itt, a házban. Hozzászoktunk gondolkodási módokhoz, formulákhoz, melyekből nagyon nehéz kilépni. Hogy az új technológiák hogyan hatnak a művészetekre, az nagyon éles kérdés nálunk, mert számon is kérjük például a táncművészeti és a színművészeti egyetemen, hogy ők miért nem engedik be az új technológiákat. Mért nem élnek ezzel a lehetőséggel?

Az innováció, az új technológiák mellett jelent a kortárs művészet egyfajta ideológiai-világnézeti elkötelezettséget?

Barda Beáta: Annyiban igen, hogy fontos eleme a reflexivitás. Anélkül nem megy. És az mindig tükröz egyfajta gondolkodásmódot.

kepatmeretezes hu Blna2Fotó: Drucker Dávid

Ha egy művész, vagy egy csoport jelentkezik a Trafóban egy produkció tervével, amelyben van innováció és reflexivitás, akkor az nem fontos, hogy gondolatilag, ideológiailag mit tartalmaz az „ígéretes” terv?

Barda Beáta: Dehogynem fontos! Azért vannak alapvető emberi értékek. Ha például valakinek rasszista mondanivalója van, az keressen magának más helyet.

Szabó Gyuri: Ha valami reflexív, tehát mondjuk kérdéseket tesz fel önmagunkról, az egyfajta demokratikus hagyomány. Ezért sorolódik a kortárs művészet a balos, vagy liberális irányzatok felé. Ez egy attitűd, és a missziónak, valamint az egész intézmény működésének ennek kell megfelelnie. A tartalomnak, a formának és a működésnek összhangban kell lennie egymással.

Egy magyar népi hagyományokból markánsan merítő, de innovatív, értékes, korszerű produkciót szívesen befogadnátok?

Szabó Gyuri: Kerestek meg már ilyennel minket, de végül nemet kellett mondanunk. Mert nem volt olyan, mint például annak idején a Kovács Gerzson Péter munkái. Nem mutatkozik mostanság ilyesmi. Jelentkeztek már ilyen tervekkel, de nem éreztük bennük az innovációt. És a mérce mindenkivel szemben ugyanaz.

 2017. szeptember 5.

Az interjút Kutszegi Csaba készítette.

A részletes sajtóanyag megtekinthető itt: Mesterséges intelligenciától Schilling Árpádig – indul a Trafó 2017/2018-as évada

 

© 2016 KútszéliStílus.hu