Turbuly Lilla: Fehéren feketén

Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében -

Mészáros Blanka komoly lehetőséghez jutott ezzel a szereppel, és csodálatosan él vele.

A Bádogdob után másodszor kapott lehetőséget Hegymegi Máté a Katona Kamrájában, és másodszor is egy remek előadás született. A mozgásnak ezúttal kevesebb, a látványnak és a térrel való játéknak annál nagyobb szerepet juttatott.    

Nem tudom, hogy a cím volt meg előbb, vagy a díszlet. Gyanítom, hogy az utóbbi központi eleme, a színpad közepén álló, sokat mozgatott plexikalitka adhatta az ötletet az alcímhez. A vitrinben általában valami régi, de fontos dolgot őrzünk, mutogatunk. A jelenből nézzük, innen értékeljük-értelmezzük.

kepatmeretezes hu jeannedarc ea 01 domolky daniel PRINT 017Tasnádi Bence, Elek Ferenc, Mészáros Blanka, Mészáros Béla, Kocsis Gergely és Vajdai Vilmos / Fotók: Dömölky Dániel

Milyennek látszik Jeanne d’Arc a mából nézve? Egy fiatal lány, aki egymaga képes volt megváltoztatni a történelmet. Egy Istenben és a saját kiválasztottságában kétségek nélkül hívő ember, akit, ha feltűnne a Kossuth téri tüntető tömegben, talán őrültnek gondolnánk, talán egy ideig követnénk, de aztán nagy valószínűséggel magára hagynánk.

Az alkotók az alcímen kívül semmilyen közvetlen utalást nem tesznek a jelenre, mégis végig érezhető, hogy nagyon is innen nézik Jeanne d’Arc alakját. Hogy az érdekli őket, miért nem vagyunk képesek annyira hinni valamiben, hogy áldozatot is hozzunk érte. És miért hagyjuk magára, aki képes erre.

A drámairodalomban jártas néző biztosan keresi a színlapon, hogy melyik Jeanne d’Arcot látja majd az ismert drámai feldolgozások közül, de az alkotók ebben is a saját nézőpontjukat szerették volna megmutatni: Garai Judit szövegkönyve felhasználta Shaw, Anouilh és Schiller drámáját is, de a Jeanne d’Arc-per anyagából is merített. A tárgyalást látjuk, amelybe beékelik az ahhoz vezető események egy-egy jelenetét.

kepatmeretezes hu jeannedarc ea 01 domolky daniel PRINT 015Rába Roland és Mészáros Blanka

Előtte van még egy felvezető játék: a kereszt alakban kiképzett, fehér színpadon – mint egy kifutópáston – bevonulnak a szereplők. Pontosabban a férfi szereplők, hiszen a plexikalitkában álló Jeanne d’Arc kivételével ez kizárólag a férfiak világa. Fekete bőrruhájához képest az egyházi és világi méltóságok mint megannyi hivalkodó páva vonulgatnak Kámán Eszter fényes, drágának látszó anyagokból (selyemből, bársonyból) készült, színpompás jelmezeiben. Ebben a külsőségek, önös érdekek és külvilági elvárások által irányított világban Jeanne d’Arc egy sehová sem besorolható „hibajelenség” a maga belső meggyőződésével, hitével, irányíthatatlanságával. Hegymegi Máté rendező egy plusz keretjátékkal is hangsúlyozza ezt a kívülállást. Még le sem veszik a fényeket, amikor Mészáros Blanka mint egy mai, fiatal lány, még hosszú hajjal, besétál közénk, és megszólít bennünket. A hitről kérdez. Érdemi válaszlehetőségünk nincs, de köszönhetően a színésznő szuggesztív jelenlétének, mégis megszólítva érezhetjük magunkat. Egyben kiemelik az előadás egyik sarokpontját is: a hithez való viszonyt. A rövid, fiú paróka felvételével bújik bele a szerepbe, hogy aztán az előadás végén újra a hosszú hajú lány érkezzen vissza közénk.

Mészáros Blanka komoly lehetőséghez jutott ezzel a szereppel, és csodálatosan él vele. Alapból is van valami sugárzó tisztaság és keménység a személyiségében, és erre az alapra ráépítette a maga Jeanne d’Arcját, egy széndarab és egy fekete ékkő különleges ötvözetét. Érdes és simára csiszolt, ironikus és halálosan komoly, ijedt gyereklány és semmitől sem félő amazon. Sok arcát láthatjuk, miközben végig önazonos marad. Hangokat halló kamaszlányként; másokat meggyőző forradalmárként, amikor mintha a Delacroix-festmény (A Szabadság vezeti a népet) főalakja elevenedne meg zászlót lengető alakjában; és akkor is, amikor a börtönben választania kell a tűzhalál vagy az életfogytig sorvadás között. Közben még a humor sem hiányzik belőle, az első meggyőzendő főúrral (Máté Gábor) közös jelenetben ez az egyik fegyvere. Jeanne d’Arcja nem hibátlan hősnő, nem érti azokat, akikben nincs meg az ő elszántsága, talán egy kicsit saját maga hatása alá is kerül. Mégsem lesz belőle elérhetetlen idol, ember, sőt, valamennyire kislány marad. Magányos kislány, mert rá kell jönnie, hogy a többiek szemében csak az számít, mire használhatják, és nagyon gyorsan kényelmetlen és veszélyes balansszá válik mindenki számára.  

kepatmeretezes hu jeannedarc ea 01 domolky daniel PRINT 014Mészáros Blanka és Mészáros Béla

A rendezés nagy erénye, hogy elítélői nem válogatott gazemberek, hanem egyszerűen csak gyarló emberek. Nem rosszabbak és nem jobbak, mint akiket magunk körül látunk, mint amilyenek vagyunk. Jó, van köztük buta, korlátolt ügyész (Elek Ferenc játssza), pragmatikus inkvizítor (Rába Roland), együgyű, de a hatalommal gyorsan felnövő trónörökös (Dankó István) és titkon perverz, de hivatása gyakorlása közben szinte jó fej hóhér (Vajdai Vilmos). De egyikük sem kívánja gyűlöletből vagy gonoszságból a lány halálát, „csak” a saját érdekeik mentén cselekszenek. Többen, például a püspök (Kocsis Gergely) vagy a gróf (Tasnádi Bence) ízlésük szerint ki sem végeznék, mert egy életfogytiggal még könyörületesnek is érezhetik magukat. És ott van a harcostárs és barát (Mészáros Béla), aki egy idő után már nem tud Jeanne d’Arckal menni. Ez juttatja el a lányt a teljes magányig, hogy kicsit mi is magányosabban menjünk ki erről az előadásról, mint ahogy 110 perccel korábban bementünk.

Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében

Játsszák: Mészáros Blanka, Dankó István, Elek Ferenc, Kocsis Gergely, Máté Gábor, Mészáros Béla, Rába Roland, Tasnádi Bence, Vajdai Vilmos.

Díszlet: Fekete Anna. Jelmez: Kálmán Eszter. Súgó: Fejes Vera. Világítás: Lohár Antal. Zene: Kákonyi Árpád. Dramaturg: Garai Judit. Asszisztens: Tóth Judit. Rendező: Hegymegi Máté.

Katona József Színház, Kamra, 2018. december 21.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu