Beszélgetés Máriás Zsolttal /

„Szeretnénk egy másik arcunkat megmutatni, beleértve ebbe a hangszer mögötti embert is.”

Június 12-én különleges zenei csemegével várja a közönséget a ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál. Kvártélyházi improvizációk és más variációk címmel Máriás Zsolt, Salamon Attila és Tompagábor Kornél hívja közös zenei utazásra a nézőket. Erről és a Kvártélyházzal közös történetéről beszélgettünk Máriás Zsolt zongoraművésszel, számos színpadi zene szerzőjével, az ELTE Savaria Egyetemi Központ oktatójával, aki egyben a Kvártélyház és a Hevesi Sándor Színház zenei vezetője is.

A 2007-es nyitóelőadástól, az Anconai szerelemesektől kezdve dolgozik a Kvártélyházban. A zenés darabok, operettek, musicalek után hogy jött az ötlet, hogy egy zenei improvizációs esttel álljanak elő?    

Ez az előadás a ZA-KO Fesztivál egy szelete. Szeretnénk egy egyedi, friss, konvenciómentes zenei estet létrehozni. Tompagábor Kornél adott köré egy határozott keretet: csak hárman leszünk, és nem lesznek dalok, kizárólag instrumentálisan szólalunk meg, a crossover jegyében. Ezt az irányzatot, amelyet Vukán György honosított meg Magyarországon, a legkülönbözőbb zenei műfajok ötvözése, a stílushatárok elmosása jellemzi. Esetünkben egy alapvetően klasszikus zenész (ez vagyok én) találkozik egy rockzenész gitárossal, zeneszerzővel, Salamon Attilával.

Máriás Zsolt / Fotó: Pezzetta Umberto

Úgy ismerkedtünk meg, hogy Moravetz Levente felkérésére írtam egy rockoperát, a Csodaszarvast, és ehhez szükségünk volt egy gitárosra. Az azóta sajnos elhunyt barátunk, zenészkollégánk, Monostori János Salamon Attilát ajánlotta. A Csodaszarvasban egyébként magam is elmozdultam a rockzene felé, 33 dalt írtam rockoperai köntösben. Büszke vagyok rá, mert talán sikerült egy kliséktől mentes, világzenei nyelvezetet teremtenem hozzá.  

Salamon Attilával azóta már a Hevesi Sándor Színházban bemutatott Kőműves Kelemenben is együtt dolgoztunk, és ez az est lesz a harmadik zenei találkozásunk, amelyben a kettőnk zenei tudását ötvözzük.

Hogyan készül egy zenész egy improvizációs estre? Mi az, amit előre rögzítenek, és mekkora teret hagynak a pillanatnak?

Arról, hogy mit kap a néző, részben valóban a pillanat dönt. Van az a zenészmondás, hogy az improvizáció az előre jól begyakorolt panelek eljátszása, de ez persze egy erős sarkítás. Természetesen készülünk, próbálunk, meghatározzuk, hogy kiknek a zenéjére improvizálunk. Most például a klasszikusok közül Debussy-, Bach-, Gershwin- és Kálmán Imre-műveket választottunk, valamint megszólalnak majd Pink Floyd-, Queen- vagy Dés László-dalok is – de másként, mint ahogy megszoktuk. Saját zenéinkből is válogatunk, de ezeket is átdolgozott formában játsszuk. Szeretnénk egy másik arcunkat megmutatni, beleértve ebbe a hangszer mögötti embert is. A lényeg, hogy a kliséket elvetve, magas minőségi színvonalon tudjunk megszólalni.

És mi lesz a szerepe a harmadik résztvevőnek, Tompagábor Kornélnak?

Ő találja ki az est formanyelvét, arculatát. Debussy megfogalmazása, hogy a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. Ezt az utat fogjuk végigjárni a vele (és talán a nézőkkel is) folytatott spontán beszélgetéstől a zenei kifejezésig. Lesz egyébként az estnek egy játékos része is, amelyben szintén számítunk a nézőkre. Gábor ugyanis kérte, hogy az évek során a Kvártélyházban elhangzott dallamok is kerüljenek be a zenei anyagba. Ebből a szempontból egy music boxnak, kis zenés Kvártélyház-történetnek is részesei lehetnek a nézők.

A Kvártélyházi improvizációk és más variációk imázsképe / A kép forrása a Kvártélyház Szabadtéri Színház

Kiknek ajánlaná az estet?

Azoknak a kultúr-gourmet-knak, akik szeretik a stílusok ötvözését, és szívesen meghallgatnák az általunk kínált degusztációs zenei menüpontokat. És mindenkinek, aki szereti, ha valami eltér a megszokottól.

A Kvártélyház hangulata, adottságai, egyáltalán az, hogy szabadtéren zenélnek, mennyire meghatározó?

A helyszín mindig fontos hangulati elem, megvan a maga szellemisége, a szabadtérnek pedig más az akusztikája. Hogy egy különleges példát mondjak: hallottam már erdőben Brahms-zongoraversenyt. A Kvártélyház zárt udvara, historikus falai egyben díszletet is jelentenek. A 17 év alatt gyakorlatilag minden zenés műfajt kipróbáltunk az operettől a musicalen át a zongoráig. Minden meg tud itt szólalni. Szeretem, hogy ez egy városi tér, amelybe olykor beszűrődik a város egyre halkuló pulzálása, érződik a nyári esték enyhesége vagy éppen a falak között megrekedt melege.

Ami még nagyon fontos: a nézői reakciók, a szimbiózis velük. Úgy tapasztalom, hogy a Kvártélyház ehhez is jó teret teremt.

A zenészek a színházban kicsit elbújva, a zenekari árokban vagy oldalt ülnek. Ön azonban néhány előadásban (pl. Hasonmások, Lili bárónő, Csárdáskirálynő) színészként is megjelent. Hogy viszonyul a direktebb színpadi szerepléshez?

Nagyon szeretek színpadon lenni, ez engem nem lebénít, hanem inkább motivál. Jó, hogy része lehetek egy organikus egésznek. Ezt látom egyébként a kollégákon is. A jó zenész alapvető tulajdonsága az empátia, a rugalmasság, a „ráhangolódás”, és hogy otthon érzi magát a színpadon.

Az Ájlávjú - Te édes, de jó vagy, légy más imázsképe / A kép forrása a Kvártélyház Szabadtéri Színház

A nyár új bemutatója, az Ájlávjú – Te édes, de jó vagy, légy más zeneileg nagy kihívás a színészeknek, és így a zenei vezetőnek is, hiszen a dalok nagyon sokféle regiszterben szólalnak meg a raptől az operáig.

Valóban, nagyon komplex a zenei anyaga, a négy színész (Dura Veronika, D. Varga Ádám, Támadi Anita és Szentgyörgyi Dániel) szinte folyamatosan színpadon van, villámgyorsan kell karaktert váltaniuk: az egyik percben gyereket játszanak, a másikban már anyát, egyszer fiatalt, másszor öregembert. Ez igen dinamikus játékot igényel. Nincs rá sok időnk, mivel a színészek párhuzamosan más előadásokat is játszanak, és tájolnak. Nagyon nehéz feladat, de a színész éppen ilyenről álmodik...

Az anyag friss és ropogós, jó vele dolgozni, és ehhez Fábri Péter kitűnő fordítása is hozzájárul. Nem véletlen, hogy sok színház játssza Székesfehérvártól Tatabányáig, és mindenhol siker. Érdekes az is, hogy van, ahol középkorú színészekre bízzák, nálunk pedig 30 alattiak játsszák. Ezeket a párkapcsolati történeteket, buktatókat nyilván máshogy látja egy középkorú ember, mint egy fiatal. Érdekes látni, hogy különböző élettapasztalatok birtokában hogy fogalmaz egyik vagy másik korosztály. Tompagábor Kornél egyébként is szeret eltérni a megszokott szereposztási sémáktól, például a Lili bárónőben is fiatalokra osztotta Agáta és Krisztina grófnők szerepeit, és ettől más hangsúlyokat kaptak. A fiatal színészeknek pedig nagyon jó lehetőség, hogy nyaranta jókat játszhatnak a Kvártélyházban.

Kihívás lesz az is, hogy ezt a sokjelenetes, gyorsöltözésekkel teli darabot hogy viszik színpadra a Kvártélyház viszonylag kicsi, technikában sem gazdag színpadán.

Az elmúlt 16 év gyakorlata, tapasztalatai és Tompagábor Kornél rendezői kreativitása segítenek ebben, hiszen játszottunk itt már nagyoperetteket és szintén sokszereplős Padlást is. Örülök, hogy folyamatosan részese lehetek ennek a munkának, és úgy érzem, a város büszke lehet rá, hogy itt van ez a színház, ami nyáron is minőségi szórakozást nyújt a zalaegerszegieknek és az ide látogatóknak.

A Kvártélyházi improvizációk és más variációk című estre és a Kvártélyház többi előadására itt tudnak jegyet venni.

2023. június 5.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.