Kutszegi Csaba: Vörösborral lefejezte

Kokoschka babája – az Írók Boltjában

Elmúlt a szerelem, miközben valami visszavonhatatlanul elmúlt a huszadik században is...

Akár irigyelt, különleges emberként is pöffeszkedhettem volna az Írók Boltjában a Kokoschka babája könyv- és színházielőadás-ajánlón, mert azon kevesek közé tartozom, akik élőben látták az Afonzo Cruz-regény által is ihletett táncelőadást. Azért számít ritka embernek az ilyen, mert összesen egy alkalommal játszották a darabot, 2015. szeptember 13-án a Művészetek Palotájában.
Ezt újabb Kokoschka-rejtélynek is gondolhatnánk (ugyanis hemzsegnek a rejtélyek úgy a sokoldalú festőművész körül, mint a portugál író regényében), ha nem szembesülnénk hosszú évek óta azzal a számomra egyébként elképesztőnek tetsző színházi gyakorlattal, hogy egyszer tűznek műsorra egy bemutatót, utána sokszor hónapokat, vagy félévet, évet kell várni az ismétlésre. Pedig egy második esély a köztörvényes bűnözőknek is jár, csak az előadásra hónapokig, félévig készülő (általában táncos) előadóművész kap egyetlen sanszot, mely alkalommal ha akármiért is nem bizonyít elég jól, igencsak bánhatja, mert lehet, nem lesz rá többször módja.

Iboltja 2Bányai Kelemen Barna, Gergye Krisztián és Forgách András

A Gergye Krisztián rendezte Kokoschka babája-előadás alkotói és előadói szerencsére az első és máig utolsó lehetőségükkel jól éltek, rajtam kívül több száz nézőben hagytak nyomot, nem lehetetlen, hogy az illetékesek a suttogó propaganda hatására eszméltek rá: az előadást repertoáron kell tartani. Nem tudom persze, hogy már itt tart-e a dolog, de az tény: március 19-én a MüPa Fesztivál Színházában újra látható lesz a produkció – nem titkoltan ennek egyik előzetes beharangozója volt a könyvbemutató is.
A beszélgetést Forgách András moderálta, és nem volt könnyű dolga (a bőség zavarával küzdött), mert az illusztris vendégekben rengeteg érdekes, releváns mondanivaló feszült. Mindehhez szerteágazó, kimeríthetetlen téma társult. Nyilvánvaló, hogy meg sem kísérelhetem visszaadni, hogy mi minden hangzott el a jó másfél órában, inkább csak felvillantok néhány, emlékezetemben nem véletlenül megmaradt gondolatot, megjegyzést, megnyilatkozást.
Gergye Krisztiánt a regény sokrétűsége és furcsa fantáziaszabadsága ragadta meg. Persze Kokoschkára partnerével, az osztrák Gloria Benedikttel már korábban rátalált. Ahogy készült az előadás, Gergye egyre inkább rádöbbent: a táncjátéknak nem lehet más címe, csak az, hogy Kokoschka babája, de ez már foglalt volt. Ezért e-mail-ben kölcsönkérte a címet Afonzo Cruztól azzal, hogy nem akarja színre vinni, csak metaforaként használná a regényét, ahogy Cruz is metaforaként használja Kokoschkát az írásában.

Iboltja 3Forgách András, Szüts Miklós, Bense Mónika és Vojnich Erzsébet

A két meghívott kitűnő színész, Bánfalvi Eszter és Bányai Kelemen Barna közösen felolvasta a Kokoschka babájából azt a tulajdonképpen egyetlen rövid részt, amely kifejezetten Kokoschkával foglalkozik. Ebből a hallgatóság megtudhatta, hogy az 1886-ban született, egyebek mellett expresszív festőként is tevékenykedő férfi hevesen beleszeretett egy Alma nevű nőbe...Hogy ki ez az Alma? Erről Cruz így ír: „Alma volt Klimt első csókja [...], Alexander Zemlinsky szeretője, Gustav Mahler felesége. Aztán Gustav Mahler özvegye. Hozzáment Walter Gropiushoz és még másokhoz. Röviddel megözvegyülése után három éven át tartó, lángoló szerelem fűzte Oskar Kokoschkához. [...] Alma nagy hatással volt a művész életére. És amikor véget vetett a kapcsolatuknak, Kokoschka teljesen összetört. Összeszedett egy halom rajzot és festményt Almáról, és felkérte Hermine Moost, a babakészítőt, hogy csináljon egy Alma Mahlerhez tökéletesen hasonló, élethű babát...”
A művész furcsa, intim tárgyává vált az életnagyságú baba. Társadalmi életet élt vele, elvitte magával az operába is.
Forgách András megosztotta azon tapasztalatát, mely szerint senki nem tudta még elmondani, vagy néhány sorban leírni, hogy miről szól ez a regény, pontosabban: mi a cselekménye? Bense Mónika egyetemi tanár megerősítette, hogy tényleg ő fordította le, ennek ellenére nem vállalkozna rá, hogy összefoglalja, miről is szól. Ugyanis rengeteg narratívszint-átlépés van benne, az író egyikről ugrál a másikra, de a mű éppen szólhat a Kokoschka babája című könyv megszületésének történetéről is. Gergye Krisztián vállalkozott némi összefoglalásfélére: számára a regény a huszadik század gyönyörű és szörnyű oldaláról egyszerre szól – ez bármennyire is általános és közhelyes, mégis úgy érzi, az író a műben megragadott valami ilyesmit. Sőt, hozzátette: az előadásában ő is valami hasonlóra törekedett.

Iboltja 1 Bánfalvi Eszter, Bányai Kelemen Barna, Gergye Krisztián, Forgách András, Szüts Miklós, Bense Mónika és Vojnich Erzsébet 

Vojnich Erzsébet festőművész többes számban, tehát a szintén jelenlevő férje, a szintén festőművész Szüts Miklós nevében is kijelentette, nagyon örültek, megtisztelő volt számukra, hogy Krisztián az ő festményeiket is kivetíttette nagyban a színpadon. Vojnich Erzsébet egyébként jó festőnek tartja Kokoschkát, de egy kezén meg tudja számolni, hogy hány képét szereti igazán. Talán azért, mert nagyon ideges, zaklatott a festésmódja, annyira zizegnek a képei, hogy elvész bennük a konstrukció. Szüts Miklós szerint egyszerűen: sok; néha akkor is mozdul a keze, amikor nincs benne semmi. Forgách András a gondolatmenethez hozzáfűzte: vannak művészek, akiknek nem a teljesítményük kiemelkedő, hanem az életmódjuk alkalmas a mítoszteremtésre.
Ehhez jómagam csak azt tudom hozzátenni, hogy éppen az ilyenek kívánkoznak leginkább színpadra. Különösen a kortárstánc-alkotók kedvelik a sokrétű tartalmakat magukban rejtő egyszemélyes metaforabombákat, akiknek egy-egy gesztusa önmagában képes arra, hogy egy bonyolult kor, egy hosszú időszak érzéki totalitását felvillantsa. Ezért nem elnagyolt általánosítás Gergye Krisztián részéről, hogy számára a Kokoschka-jelenség és Afonzo Cruz könyve a huszadik század szörnyűségeit és szépségét egyaránt felmutatja (ennek titka egy személyes pillanat sikeres megragadása, ahogy a koreográfus-rendező a beszélgetésben később megjegyezte). Én még tovább is mennék. Szerintem a teljes regény és a Gergye Krisztián Társulatának előadása leginkább arról a kozmikussá tágult pillanatról szól (mindkettő a maga módján), amelyben Oscar Kokoschka – a szakítás után végre kigyógyulva szerelméből – összetörte (egy üveg vörösborral lefejezte) az Almát ábrázoló bábut. Elmúlt a szerelem, miközben valami visszavonhatatlanul elmúlt a huszadik században is – ezt érezzük ki Kokoschka hajdani performer-gesztusából.

Írók Boltja, 2016. március 7.

Gergye Krisztián Társulata és Gloria Benedikt: Kokoschka babája
Bábterv: Hoffer Károly. Jelmez: Béres Móni. Fényterv: Vajda Máté. Dramaturg: Miklós Melánia. Produkciós vezető: Gáspár Anna. Produkciós asszisztens: Bogdán Zenkő. Vetítés: Karcis Gábor. Koreográfia: Gergye Krisztián, Gloria Benedikt. Látvány, rendezés: Gergye Krisztián.
Előadja: Gergye Krisztián, Gloria Benedikt, Barabás Anita.
Legközelebb látható: a Művészetek Palotájában 2016. március 19-én.

Nemzeti Táncszínház - Manna Produkció

 

© 2016 KútszéliStílus.hu