Turbuly Lilla: A bizonytalanságból a szabadságba

Kolozsvári7 II. -

Kell egy kis idő, amíg ráérez az ember arra a szabadságra, hogy hagyhatja a fenébe a fejtegetést.

A Kolozsvári7 utolsó két napján további ízelítőt kaphattunk a Váróterem Projekt munkáiból: két olyan előadást láthattunk, amelyekben bizonyosságok helyett a dolgokban és jelenségekben rejlő bizonytalanságot, a nézhetjük így, de gondolhatjuk úgy is előbb talán zavarba ejtő, aztán felszabadító szabadságát ajánlják fel a nézőknek.

A Kedd, Sipos Krisztina első rendezése már egyszerű címével is gyanút kelthet a Váróterem Projekt idegen szavakkal és nyelvjátékokkal megspékelt, a nézőnek önmagában is fejtörést okozó címadásaihoz képest (lásd Advertego, Occupy Yourself). De hogy mégse legyen olyan egyszerű a feladvány, azért megspékelték egy talányos műfaji meghatározással: choirtárs előadás. Ami egyszerre utal a kortárs jellegre és arra, hogy a kórus is fontos része az előadásnak. De még milyen kórus!

kedd1Demeter Vincze-András, Barabás Lajos Zsolt, Ötvös Kinga, Demeter-Vincze Tekla / a kép forrása: erdelyiriport.ro

A Parental Ctrl-ban már hangilag is megcsodált Ötvös Kinga mellett Imecs-Magdó Levente (a fényképen helyette, egy korábbi fellépés alkalmával Barabás Lajos Zsolt látható - a szerk.)  Demeter-Vincze András és Demeter-Vincze Tekla vokálja a görög kórusok hagyományához illően mindjárt az előadás elején talányos jelzéseket rejt el, mimikában is arra utalgatva, hogy a dalszövegnek önmagán túli jelentése is van. Pedig ekkor még csak úgy tűnik, hogy egy szimpla családi születésnapot látunk egy remek meglepetéskórussal.

Nagyjából ez az a pont, amikor még komfortosnak tűnik a nézői pozíciónk, mert aztán jön a teljes elbizonytalanodás korszaka, amikor a színészek konkrétan, mi meg átvitt értelemben botorkálunk a sötétben. Most akkor mi van? Kinek ki a kicsodája? Ők most testvérek vagy nem, és ha igen, akkor hogyan? Kinek nem a temetése, ami valakinek (nem) az esküvője? Kell egy kis idő, amíg ráérez az ember arra a szabadságra, hogy hagyhatja a fenébe a fejtegetést, van itt két fiúnak (vagy nem) és egy anyának (vagy nem) látszó szereplő, és egy erősen kórusnak látszó kórus, meg egy erősen abszurd valami, aztán élvezze, hogy mennyire jól énekelnek, Csepei Zsolt, Rácz Endre és Sebők Maya pedig mennyire energikusan és felszabadultan játszanak.

kedd2Sebők Maya, Csepei Zsolt, Rácz Endre / a kép forrása: erdelyiriport.ro

És ha ahhoz van kedve, akár fel is állhat, amikor úgy tűnik, hogy vége van, de persze a vége is bizonytalan, meg az is, hogy ha nincs vége, meddig fog ismétlődni. Sipos Krisztina azonban kézben tartja az „őrült beszédet”, amelyben nagyon is érződik a rendszer.

A Qkac esetében, be kell vallanom, elfogult vagyok: számítógépfüggő kortárs költőként hogy is ne szeretném ezt az előadást, amikor klasszikus és kortárs versek átiratait hallhatjuk és láthatjuk egy, a számítógépben lakozó emberke és az ő qkaca előadásában. De ha esetemben pontosan a közepébe talált is a célközönség-belövő készülék, ez az előadás attól is remek, hogy legalább három korosztályhoz tud szólni egyszerre. A kisgyerekek a (báb)játékot élvezik benne, és egyáltalán nem zavarja őket, ha nem értik, miért nevet egy felnőtt azon, hogy Varró Dániel Térey-paródiája szerint „Ne gondold, öcsi, hogy létezel, / Amíg nem közölt le a 2000.” (Mondjuk, ilyen alapon most már fiatal költők ne nagyon számítsanak a létezésre, tekintve, hogy már a 2000 sem létezik.) A kamaszok máshogy nézhetnek a kötelező klasszikusokra, netalántán még nevethetnek is rajtuk, a felnőttek meg élvezhetik a nyelvi poénokat, meg persze együtt az egészet.

qkac1Sebők Maya / fotó: Imecs Zoltán

Az előadás alapja Varró Dániel Változatok egy gyermekdalra című versparódiája, de ezt kiegészítették Bertóti Johanna (a Váróterem Projekt dramaturgja, maga is költő, saját és mások verseinek megzenésítője, előadója) valamint Lovassy Cseh Tamás szövegeivel.

Sebők Maya vékony alkatával, kapucnis tréningruhájában úgy viszi végig a hátán az előadást, mint egy turbó üzemmódra kapcsolt perpetuum mobile. Legalább tucatnyi költőt és stílust jelenít meg az egyszerű kukacbábbal és az adott költő karakteréhez passzított lepellel. Így kap Csokonai Vitéz Mihály valami szőrös subaféleséget, Karafiáth Orsolya pedig egy könnyű tüllruhát. (Azt kicsit sajnálom, hogy a női alkotókat ő képviseli egyedül, nincs Tóth Krisztina-, vagy Rakovszky Zsuzsa-paródia, de hát Varró Dániel így írta meg, 16:1 arányban.)

kepatmeretezes hu qkac2Sebők Maya / fotó: Imecs Zoltán

Palocsay Kisó Kata rendezése tele van jól működő ötletekkel, így az egyszerű, asztalból készült „számítógép”, a színésznő és a báb hármasa képes egy egész világot megteremteni. Viccesek a versekhez igazodó hangulatjelek, és még egy kis közös játék (qkacfitness) is jut a végére. Jó, a bábokat vissza kell adni, de ilyet még a legbénább kezű anyuka vagy apuka is elő tud állítani egy zokniból, és akár folytathatják a játékot otthon is.  

Azzal kezdtem a cikket, hogy mindkét előadás szabadságot ajánl a nézőknek. A Qkac az iskolai sablonoktól megszabadított költészet, a játék örömét és szabadságát.                

Váróterem Projekt: Kedd

A szöveget improvizációk alapján a szereplők írták.

Játsszák: Csepei Zsolt, Rácz Endre, Sebők Maya. Kórus: Imecs-Magdó Levente, Demeter-Vincze András, Demeter-Vincze Tekla, Ötvös Kinga. Díszlet: Kupás Anna. Technika: Halmen József. A rendező munkatársai: Sipos Júlia és Vass Zsuzsanna. Rendező: Sipos Krisztina.

Váróterem Projekt: Qkac

Írták: Varró Dániel, Bertóti Johanna és Lovassy Cseh Tamás.

Játssza: Sebők Maya. Dramaturg: Bodor Emőke. Rendező: Palocsay Kisó Kata.

Bethlen Téri Színház, 2017. május 13-14.

Kolozsvári7

 

© 2016 KútszéliStílus.hu