Szép csendben – Nagy Zoltán nagyjátékfilmje

Az elhallgatásra, a dolgok nem megmutatására épülő film, rendezői attitűd eszembe juttatta a három misztikus japán majmot…

„Máté Gábor a magyar Joker. Egy valódi transzcendens gonosz. Ez a film nagyon érdekes élmény – különösen a Sötét lovag sztori után. Másrészről műfaját tekintve hungarikum. (tudom kezd kicsit sok lenni a Batman…)”.

A betűhíven idézett sorokat bizonyos „caulfield” írta 2012. augusztus 14-én a Kritikus tömeg nevű filmes site-ra.

Ez évben mutatták be Christopher Nolan Batman-trilógiájának befejező részét, a Joker nélküli A sötét lovag – Felemelkedés-t, és ekkor látta a kommentelő Tímár Péter 1989-es lélektani thrillerét, az általa majd „zseniális”-nak értékelt Mielőtt befejezi röptét a denevér-t.[1] Azt, az zsánerében is hiánypótló, a maga idejében mégis roppantul alulértékelt, majd évtizedek múltán (újra)fölfedezett művet, amelyről lelkes nézője az álomgyári szuperprodukcióra, és a popkultúra egyik legismertebb gonosz-archetípusára asszociált ‒ elsősorban is Máté Gábor színészi karrierjének egyik legkiemelkedőbb, reveláció erejű alakítása okán.[2] Ismert, hogy az elmúlt hónapokban is egy Batman-franchise képregény-adaptáció, Todd Phillips 2019-es pszichothrillere, a Joker tartja lázban, ingerli vitára, kavarja és/vagy dühíti fel, hagyja tüntetően hidegen etc. a filmfogyasztók és a filmszakmabeliek igen jelentős részét is. A 76. Nemzetközi Velencei Filmfesztiválon a legjobb film fődíjával kitüntetett hollywoodi kasszasiker-közönségfilm, és főleg a címszereplő Joaquin Phoenix alakítása tematizál, hiszterizál széles körben – bőven túlterjeszkedve a film saját határain, (műfaji) korlátain, így a Marvel- és DC Comics-univerzumon, a képzeletszülte Gotham Cityn s a Phoenix által megformált, ön- és közveszélyes pszichopata karakteren is. Amely figura ma tömegek számára képviseli, jeleníti meg a gonoszt, noha az ‒ jelentsen bárkinek bármit ‒ nem szorítható skatulyák közé. A gonosz sohasem egydimenziós, nem egyféle, következésképp nem írható le, határozható meg kizárólagosan a pszichopata és/vagy a szociopata embertípus személyiségjegyeivel, annak mentén sem.

Mielőtt befejezi röptét a denevér / Bodnár Erika és Máté Gábor

A Gothár Péter osztályában filmrendező művész MA-szakon végzett Nagy Zoltán debütáns nagyjátékfilmjét „magyar #metoo film”-ként határozzák meg, tehát az igények, a várakozások/elvárások is ehhez idomulnak – és persze mindahhoz, amit a #metoo mint korjelenség és mint az Egyesült Államokban szárba szökkent mozgalom, és a harsány, agresszív, arányérzéktől is mentes, modern boszorkányüldözésbe torkolló kampány jelent. A Szép csendben közege a – fiktív ‒ Ligeti György Zeneművészeti Szakközépiskola, illetve annak ifjúsági zenekara, amelynek agilis vezetője, karnagya a 60 éves Frigyes, „Frici bá”. (A filmben mindenkit a keresztnéven szólítanak.) Őt játssza Máté Gábor, aki a Mielőtt befejezi röptét…-ben az alattomos Lacit alakította: ott mint rendőrként szolgáló harmincas férfi beköltözik a kamasz fiát egyedül nevelő, elvált pénztáros nő, Teréz (a remeklő Bodnár Erika) józsefvárosi lakásába, és vágy ébred benne annak kamasz fia, Robi iránt (a kiváló Csontos Róbert), akit valósággal attakírozni kezd. A rendezőt hangsúlyosan nem a homoszexualitás és a pedofília érdekelte, noha nagyon sok mindennek utána olvasott/nézett, viszont az a személyes és csonka családi (kamara)dráma, amelyhez az inspirációt Szilágyi János 1980 és 1989 között sugárzott, népszerű telefonos éjszakai rádióműsora, a Halló, itt vagyok! adta. Az egyik betelefonáló itt osztotta meg a késő Kádár-kori nyilvánossággal, hogy a férje munkahelyén, a gyárban, az egyik este bent aludt egy tizenöt éves ipari tanuló fiú. Aki, mint utóbb kiderült, azért menekült el otthonról, mert az anyja szeretője le akart vele feküdni. Anyja térden állva rimánkodott neki, engedjen a kérésnek, mert nem élné túl, ha elhagyná a férfi. SPOILER: egy ilyen, felkavaró jelenet látható a filmben is. SPOILER VÉGE. Vagyis Tímár másfél órás filmje a #metoo-kampányban is kimondottan súlytalan családon belüli zaklatás, bántalmazás, erőszak, kriminális esetek időtlen témáját tárgyalja hideglelős módon, a feszültségkeltés rendkívül hatásos, néhol horrorisztikus eszközeivel.

Szép csendben / Schell Judit, Varga Mária, Máté Gábor, Lengyel Benjámin és Major Erik / Fotók: Vertigo Média

Saját anyagból

Nagy Zoltán – harminc évvel később ‒ más úton jár, és ez egyszerre a saját élményanyagból táplálkozó filmje erénye, ugyanakkor sokak számára feltehetően annak csalódást keltő hátulütője, gyöngéje (lesz). A Szép csendben tárgya – többek között ‒ a tanár, mester, mentor – diák kapcsolat, a gyerekekkel szembeni szexuális-érzelmi-hatalmi visszaélés, a határátlépés, az érzelmi függőség, a manipuláció, a művészi önkifejezés/önmegvalósítás. A nyolcvanperces munka alapvető jellemzője ebben az esetben is a feszültség(keltés), a suspense, amelynek módja, eszköze azonban a sejtetés, a sugallás, a kétely megteremtése, fenntartása. A zenekar 18 éves szólistája, az első hegedűs Dávid (Major Erik) több mint valószínűsíti, hogy az együttesbe csellistaként bekerült 14 éves Nóri (a 13 éves Bognár Lulu) intim kapcsolatban áll a zenekart irányító zenetanárral, karmesterrel. Gyanúját eleinte arra alapozza, amit közvetlenül a lánytól tud, aki  nem avatja be a részletekbe, és nem is említ konkrétumokat. A film sajátossága, hogy a beavatott, a nyomozásba kezdő fiú szemével láttatja az eseményeket. Nóri figurája – nyilván éppen ezért is ‒ személytelen, de nem érdektelen. Miként számomra a többi szereplő sem az, dacára annak, hogy egyiküknek sincs (igazán) módjuk karaktert építeni; valójában nincsen személyiségük, semmi érdemlegeset nem tudunk meg róluk.

Bognár Lulu és Szamosi Zsófia

Az elhallgatásra, a dolgok nem megmutatására épülő film, rendezői attitűd eszembe juttatta a három misztikus japán majmot, a szanbiki no szarut, a „nem lát rosszat, nem hall rosszat, és nem beszél rosszat” közmondás megtestesítőit. Amely bölcsnek mondott majmokkal azt, a kényes/bűnös dolgok eltusolására, a „konszolidált” elsimításra, elbagatellizálásra, tabusításra törekvő magatartást is szimbolizálhatnánk, amely nagy általánosságban a film témájául szolgáló eseteket (is) jellemzi. A sikamlós, érzéki, pikáns, megbotránkoztató jelenetektől mentes műben nem látunk, nem hallunk semmi „rosszat”, így a zaklatással vádolt tanárra, maestróra nézve sincsen kétségbevonhatatlanul terhelő bizonyítékunk – mégis azt érezzük/érezhetjük, hogy itt valami nincs rendjén. Akkor sincsen, ha míg a néző akár hűvös tárgyilagossággal, kívülállóként szemlél(het)i a történéseket, az idővel semlegesnek korántsem mondható Dávid objektivitása egyre sérül – ám ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne igaza. Helyzetét bonyolítja, hogy az őt egyedül nevelő anyja, Krisztina (Schell Judit) az iskola igazgatója; hogy a mentorának tekinthető Frigyes fia, Zsolt (Lengyel Benjámin) nemcsak a zenekar tagja, hanem a barátja is, és hogy a két család összejár.

Érzékenyítés

Az elhivatott, odaadó, képességes, sikeres Frigyes művészetpedagógiai módszereinek bizonyos elemeit vélhetjük megmosolyogtató hókuszpókusznak és/vagy fapados cippolás szemfényvesztésnek is. Mindez (meglehet) a fondorlatos manipulációnak az a formája, amikor a tanár, a művészi közösség irányítója, a mentor etc. nem csak tekintéllyel, hanem mágikus erővel is bíró, csodált-rajongott, karizmatikus, nagybetűs Mesternek kívánja magát láttatni. Tudjuk, hogy ez a szerep/státusz mennyire gyakori, milyen megjegecesedett a mindenkori kulturális szcénán és a mindenkori művészetcsinálók körében is. Amilyen gyakori volt a #metoo előtt, éppen olyan gyakori lesz utána is. Értelemszerű, hogy ahol erősebb a dresszúra, a hierarchia, ahol feudális(abb), zsarnoki(bb) a rendszer és a légkör, ahol elvárás a feltétlen engedelmesség, ahol beszűkültebb, elszigeteltebb a közeg (ilyen a tánc- és balettszcéna is), ott könnyebb ezt a státuszt kivívni, megszerezni és fenntartani. Ott sokkal inkább időtálló a XIX. századi, romantikus művészideál, művész-ősminta, és annak már-már vallásos, tehát nagyrészt a hiten alapuló eszményítése is.

Major Erik

A Frigyes vezette zenekarban látszólag partneri, bizalmi a kapcsolat a mester és a tanítványok között; nem tűnik mérgezőnek a közeg, nem látszik veszélyesnek a lányok közötti versengés, miként az sem, amikor a tanár hozzáér a tanítvány vonóskezéhez, korrigálja a tartását, megfogja a vállát etc. Feltűnő azonban, hogy ezek a kamaszok és húsz éven aluli zenekari tagok sokkal inkább tűnnek XX. századi ifjaknak az 1980-as évekből, mint mai XXI. századiaknak. Noha, persze, van okostelefonjuk, és Dávid éppen ennek segítségével készít bizonyítékot, hangfelvételt is, nem látjuk őket chatelni, nem lógnak a hálón. Igaz, könyvet sem vesznek a kezükbe. A fiú a szó szoros értelmében egyre lázasabb nyomozása során nem használja a közösségi médiát, nem szivárogtat, nem terjeszt semmit a neten; gyanúját, spekulációit, információit nem ott osztja meg a kortársaival sem, ellenben kizárólag négyszemközti beszélgetések során – négy fal között. Ezek a fiatalok gyökeresen mások, mint azok a nemzedéktársaik, akiket a közelmúlt olyan magyar filmjeiben láttatnak, mint a pornón nevelkedett generációt megmutató FOMO – Megosztod, és uralkodsz és/vagy a neten elkövetett bántalmazás, zaklatás (cyberbullying) témáját feldolgozó Remélem legközelebb sikerül meghalnod.

A Szép csendben valamiféle burokban élő serdülői, fiataljai ártatlannak tűnnek, illetve olyannak, akik még megőrizték az ártatlanságukat. Részint ezért, hogy a film hangütése elégikus, költői, mélyen melankolikus. Ezt a hatást szolgálja, erősíti Gulyás Nándor operatőri munkája és Zombola Péter elegáns, klasszikus filmzenéje is, mások mellett Grieg, Elgar, Sibelius kompozícióival. A mű nagy erénye a színvonalas, finom, intelligens színészi játék: nemcsak egyénenként igen jók az eszköztelen szereplők, az amatőr Bognár Lulun, a Színművészeti Egyetem színész szakos hallgatóin, köztük Major Eriken át Máté Gáborig, ám remekül is működnek, dolgoznak együtt. A színészinstruálásban meggyőző Nagy Zoltán mindvégig stílusban, ízlésben tartja alkotását – akkor is, ha akad olyan jelenet, amit szükségtelennek vélek (ilyen Németh Gábor irodalmár, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára nyilván gesztusértékű szerepeltetése), vagy akkor is, ha úgy érzem, lehet, hogy elkelt volna több alkotói merészség. Ugyanakkor: a művészi koncepció átgondolt, és az volt a benyomásom, hogy minden ezt az alapos, világos koncepciót szolgálja. Rokonszenves, hogy a direktor-forgatókönyvíró teret ad a nézői képzeletnek, gondolkodásra, folyamatos figyelemre, sokáig a dolgok megkérdőjelezésére késztet. Érzékenyít ‒ nem pusztán a műve témája iránt, amely munka azonban tagadhatatlanul jobban működne tévé-, mint mozifilmként.

Máté Gábor

 

Nem fiktív ügyeink – A pannonhalmi bencésektől a rabbihallgatóig

Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivista, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány életre hívója, vezetője közlése szerint hazánkban 100, gyerekkel szemben elkövetett szexuális erőszakesetből 10 esetre derül fény, és ebből 1 kapcsán indul eljárás. „Minden más esetben hallgatás veszi körül az ügyet, és semmiféle következménye nincs” – írta a gyerekjogász a Szép csendben apropóján a wmn.hu-n publikált írásában.

Hazánkban az elmúlt években az alábbi, középiskolai tanár/pedagógus által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések, abúzálások, erőszakos bűncselekmények kaptak sajtónyilvánosságot: 25 évvel az események után, 2014-ben számoltak be a fiútanítványait megrontó, velük szexuális kapcsolatot létesítő, 1989-ig az ELTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban (ma: ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium) oktató Sipos Pál ügyeiről. A „kreatív zseninek” is mondott férfi az elitgimnáziumból történt távozása után, némi kitérőt követően, az MTA köztelevíziónál helyezkedett el ifjúsági és kulturális műsorokat készítő, sikeres tévérendező-szerkesztőként. Bizonyosságot nyert, hogy itt, ebben a pozíciójában is követett el visszaéléseket, és ezekről ugyanúgy tudtak a kollégái (is), mint a gimnáziumi, szintén elsikált esetekről. Sipos Pál a botrány kirobbanása idején a Budapesti Kommunikációs Főiskolán tanított, az MTVA közleményben határolódott el tőle, az MTV örököstag-alapítványából visszahívták. A Trefort Gimnázium ma is regnáló igazgatója – egy hét elteltével ‒ nyilatkozott a sajtónak és közleményt adott ki.

2014-ben, 2015-ben, és 2016-ban publikáltak a pannonhalmi Bencés Gimnáziumban elkövetett szexuális zaklatási ügyekről, hatalommal való visszaélésről, bántalmazásokról, amely esetek között van, amely az évtizedek során büntetőjogilag elévült. Az iskolában vizsgálóbizottság alakult, és Dr. Gyurkó Szilvia mellett az UNICEF Pannonhalmára meghívott munkatársainak segítségét is kérték az új szabályzat, a nevelői gyakorlat kialakításában. A sértettektől az intézmény nyilvánosan is elnézést kért, az apátság készségesnek, együttműködőnek mutatkozott a (sajtó)nyilvánosság felé.

2015-ben kereste meg Vári György a Réz Anna és Gát Anna által alapított-szerkesztett Üvegbura nőjogi online portált. Az irodalomtörténész, újságíró, egykor a Népszabadság és a Magyar Narancs munkatársa, hajdani LMP-s képviselő először 37 évesen tett önfeljelentést mindazért, amit egy máig meg nem nevezett „budapesti elitgimnázium” magyartanáraként követett el, 25 évesen. „A nevét is adta volna a történethez, hogy ezzel példát mutasson másoknak: így is szembe lehet nézni a múlttal. A története azonban kicsit furcsa volt; egy vallomás volt, ami semmi olyat nem gyónt meg, amit meg kellene gyónni. Egy felnőtt és két majdnem felnőtt ember konszenzuális szexuális viszonyáról szólt, egy csúnya szakítással és a felnőtt fél részéről némi felelőtlenséggel. Ezért aztán megkerestük a volt tanítványokat is, akik egy egészen más történetet meséltek el a kamaszlányos álmodozásról, az ezzel durván visszaélő, csak évek alatt begyógyuló sebeket ejtő férfiról, és az intézményről, ahol a tanárok csak egy félmosollyal reagáltak, ha egy társuk szerelmet vallott egy diáknak” – áll a riportanyagban, amely kizárólag a két, anonimitását megőrző áldozat megrázó vallomását tartalmazza.[3] Az egykor a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában, és a Lauder Javne középiskolában oktató Vári az írás megjelenése után kivonult a nyilvánosságból, a közéletből. Majd közel négy év múltán, a #metoo-korszakban, immár az Országos Rabbiképző Zsidóegyetem harmadéves rabbihallgatójaként tette közzé terjedelmes bűnvallomását (17 ezer karakter) nyilvános Facebook-posztban, 2019. szeptember 24-én. Közlési szándékáról tájékoztatta az anonimitásukat továbbra is megőrizni kívánó, traumatizált sértetteket, majd az általuk is megismert szöveget az akaratuk, beleegyezésük ellenére hozta nyilvánosságra, némi korrekciókkal. Posztját, bűnbocsánatát és annak narcisztikus önajnározástól sem mentes formáját szerencsétlennek, felháborítónak, érzéketlennek minősítette a Patent Egyesület, erkölcsileg-etikailag súlyosan kifogásolhatónak a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, valamint Orosz Ildikó a Magyar Narancsban közölt publicisztikájában.[4]

Mindazonáltal: hazánkban ez idáig egyedül a 41 éves Vári György ismerte be nyilvánosan, hogy szexuális visszaélést, zaklatást követett el, egyedül ő tanúsított megbánást, kért elnézést az áldozatoktól. A közösségi médiában megjelent vallomása, valamint a fönti, nyilvánosságra került ügyek nem eredményeztek társadalmi diskurzust.

A Szép csendben stáblistája itt található.

[1] A film címe nem szó szerinti idézet Shakespeare Macbethjéből. Macbeth mondja a III. felvonás 3. színében az alábbiakat: „Mielőtt befejezi vaksi röptét /A denevér, mielőtt álmosan / Elzümmögi Hecate szaruszárnyú / Bogara az éj altató dalát: Iszonyú tett történik”.

[2] Máté Gábor színész-rendező, a Katona József Színház igazgatója alakításárért megkapta a XXI. Magyar Filmszemle szakmai zsűrijének színészi díját, és 1990-ben a Film- és tévékritikusok díját. A film a 39. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a Művészmozik Nemzetközi Szövetsége (C.I.C.A.E.) díját.

[3] Csonka Anna: Kiss aljasságaink, amiket elkövetünk, mielőtt meghalunk. Üvegplafon blog, 2015. november 10. https://uvegplafon.blog.hu/2015/11/10/tanar-diak_viszony_visszaeles_trauma_gimnazium

 

[4] Orosz Ildikó: Így ne – Vári György beismeréséhez. Magyar Narancs, XXI. évfolyam, 40. szám, 2019. október 3. , Publicisztika-rovat, 51-52. oldal. https://magyarnarancs.hu/publicisztika/igy-ne-123387