Az ember tragédiája rövidítve; Miért nem megyek orvoshoz; Az előretolt helyőrség –

 …még Madáchot is bírálják, aktualitásokra is utalnak, meg-megfogalmazzák a véleményüket a világ jelenségeiről.

Elöljáróban: dicséretes minden olyan tevékenység, amely a veszélyhelyzetben arra irányul, hogy a kényszerszüneteltetésre ítélt tevékenységeknek, szakmáknak legalább a nyomuk, legalább a létezésük emléke megmaradjon. Mindemellett nem kell elfelejteni: a virtuális (egyenes) online színházi közvetítések maximum utalni-emlékeztetni tudnak rá, milyen is a nem is oly rég még működött színház. Helyettesíteni azt sohasem fogják, hacsak… Hacsak nem születik meg és kristályosodik ki hirtelen az internetes élő (színházi) adásnak egy markánsan egyedi, új műfaja, amely ha konkurálni ugyan nem is tudna a hagyományos jelenléti színházzal, de ideig-óráig adekvátan helyettesíthetné azt.

Mitől lesz adekvát ez a helyettesítés? Attól például, hogy nem markol többet, mint amennyit fogni képes.

Az ember tragédiája rövidítve / Staub Viktória, Baki Dániel és Georgita Máté Dezső

Az egykamerás, zoomolás és helyváltoztatás nélküli „színházi közvetítés”, ha ki is fordítják magukat a színészek, akkor sem lesz – még megközelítőleg sem –azonos értékű a valóságos térben játszódó előadással. Adekvát csak önmagához képest lehet, éspedig csak akkor, ha a saját maga gerjesztette műfaji követelményeknek technikában, tudásban, felkészültségben egyaránt megfelel. Tehát nagyon nem jó, ha technikailag túl gyenge az egyenesben töltődő előadás, és az sem életképes hosszútávon, ha az előadás közvetítése nem törekszik sajátos – a korhoz és az apropóhoz értelmesen kapcsolódó – új műfajt teremteni. Vagy legalább megkísérelni azt.

Én nagyon szívesen bevallom, hogy egy kicsit sem bánom, hogy kb. egy-két hónapig minden bizonnyal nem mehetek színházba. Nem örülve a járványnak (és emberek halálának), azt gondolom, mindenkinek éppen jókor jöhetne egy kis szellemi töltődés, szokatlan és nyugodt szakmai elmélyülés. Ezért ha rajtam múlna, valamilyen úton-módon folyósítanám a művészek (és művészeti dolgozók) kieső bevételeit, és arra ösztökélnék alkotót, előadót egyaránt, hogy a kényszerszünetben maradjon otthon, és tudásban, spiritualitásban fejlődjön, mélyüljön el – lazán. Persze megértem, ha e szép gondolatot felülírja a jó szándékú azonnali (gyakorlati) tenni akarás és/vagy a financiális szorongás. Mindeközben azt gondolom: a szélsebesen bevetett színházpótlék törvényszerűen hamar ki fog pukkanni, mint a sokat nyaggatott vékony lufi. Az online színházi közvetítés csak akkor lehetne jelentős tényező, ha saját műfaja, elérhető kitűnő technikája és variábilis szakmai eszközrendszere volna. (Azért ne feledjük, a neten adekvát és kitűnő filmek, hangos könyvek, e-bookok és sok egyéb értékes tartalmak találhatók.)

A rendkívüli helyzetre leggyorsabban Magács László igazgató és a TRIP Hajó Legénysége reagált. Már március 12-én, a korlátozások első napján hírül adták az Első Magyar Karantén-színház megalakulását. A virtuális társulat tagjaiként igen jó nevű színészek névsorát tették közzé, megemlítve, hogy a színészek ingyen lépnek fel, de szeretettel várják a felajánlásokat a TRIP Hajót működtető alapítvány számlájára. Remélem, sokan támogatják a kezdeményezést, mert létrehozói megérdemlik. Ilyen gyors reagálásban teljesen természetes, ha nem minden a tervek szerint alakul, úgy hallottam, a meghirdetett első előadásuk nem jött létre.

Miért nem megyek orvoshoz / Grisnik Petra

Én a március 23-én, este 7-kor kezdődő, Az ember tragédiája rövidítve című előadásukra tudtam csatlakozni, amelynek alcímfélesége és műfaji meghatározása így hangzik: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” – Színházi kalandozások Az ember tragédiája nyomvonalán. Három fiatal, igen színpatikus színész – Staub Viktória, Baki Dániel és Georgita Máté Dezső – színműs egyetemi helyzetgyakorlatokra emlékeztető környezetben és hangulatban másfél óra alatt „végigrohan” Madách Tragédiájának színein. A sok-sok húzás után megmaradt eredeti dialógusok nagy részét (gyors és ügyes helyzetváltoztatásokkal, minimális tárgyieszköz-használattal) szöveghűen előadják, vagy éppen, ha arra akad indíttatásuk, játék közben is kiszólnak, beszólnak, szabadon belebeszélnek a madáchi textusba. De a legfőbb többlet a színek közötti átmenetben képződik. Az átállásokban ugyanis – mintha spontánul improvizálnának – a szereplők megvitatják az előző és a következő jelenetet, harsányan elemeznek, vitatkoznak, értékelik egymást és önmagukat. Sőt: ezen felül még Madáchot is bírálják, aktualitásokra is utalnak, meg-megfogalmazzák a véleményüket a világ jelenségeiről.

Engem, még ha nagy tisztelője is vagyok a madáchi műnek, sokkal jobban is érdekelnek a színek közötti történések. Tetszik, ahogy Viki (keresztnéven szólítják egymást) virtuális interaktivitásra buzdít (emojik küldésével lehet szavazni az athéni tömeg kívánt hangulatára). Viki bírálja Madáchot is, mert „nőgyűlölő volt”, meg is jegyzi a római szín után, hogy Konstantinápolyban végre nem csak szexuális tárgy lesz a nő. Daniról kiderül, hogy az egyiptomi kép közben a furcsa, kifordított tartástól beállt a dereka, Mátéval egyetért abban, hogy a konstantinápolyi szerelmi jelenetekből még bőven lehetett volna húzni. Ha sokat kontaktolnak (mint például a prágai képben), előtte gumikesztyűt húznak, a Prága – Párizs oda-vissza utazgatás előtt Máté elemezteti magának a bonyolult történéseket, merthogy alig tudja követni azokat.

Ilyen besegítésekkel lehet érthetően végigmenni a drámai költeményen, ebbe még az a trouvaille is belefér, hogy Viki egyes-egyedül kénytelen eljátszani a teljes londoni színt, mert Prága után a fiúk kimentek szünetelni. Kifejezetten ötletes, hogy a falanszteren „most mutasd meg” játékkal próbálják megfejteni a rég kihalt állatok neveit, jópofa, hogy az eszkimó-jelentben a Delta, az egykori népszerű televíziós műsor szignálja hallható. Ez utóbbit lehet, hogy az Internet fiatal közönsége már nem ismeri fel, mint ahogy a bejátszott Úr hangjában Sinkovits Imrét se.

Az előretolt helyőrség / Magyar Bálint

Üde, kellemes csemege volt a Magács László rendezte játék (dramaturg: Fabacsovics Lili), csak egy gondolat bánt engemet: bármilyen gyorsan is reagált a helyzetre az Első Magyar Karantén-színház, félő, hogy máris nem tud a kor követelményeinek megfelelni. Mert bár (még) nincs teljes kijárási tilalom, de mégis elgondolkodtató: a szereplőknek, alkotóknak (és a segítő munkatársaiknak) valahogy el kell jutniuk a Hajóra (lehet, tömegközlekedéssel), és ha láthatóan csak hárman is, de sokat vannak egymás közelségében. És a jövő – sőt: már a jelen! – zenéje a „Maradj otthon!”.

Ezért sokkal jobban örülök Grisnik Petra otthonról küldött video-sorozatának (#miszépmiszépmiszép), amelynek tegnapi adásában – meghitt otthoni környezetben és hangulatban – Karinthy Frigyes Miért nem megyek orvoshoz című „tudományos értekezését” olvasta fel. Ez is kb. a Tragédiával egy időben met, de mivel utólag is visszanézhető, bárki elérheti – gondolom, még sokáig. Mindez igaz Magyar Bálint előadására is (ha nem tévedek, ő is e sorozatba illeszkedik), melyben a színész nem is olvasott, hanem felmondta Rejtő Jenő Az előretolt helyőrség című regényének néhány fejezetét. Nem egy Rejtő-regényhős adhatna is manapság túlélésből tanácsot – akár vakcina formájában is.

2020. március 24.