Varga Kinga: A fiatalság erejével

Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné -

... irodalomtörténeti kutatás áll a rendezés mögött, úgy mondják el a színészek a szöveget, hogy értik is, és így mi nézők sem vagyunk magunkra hagyva...

Mozsár Műhely: egyszemélyes, vagy néhány fős alkotói gárda színházi előadásaira alkalmas új előadóhely a pezsgő színházi életű Budapesten, a Nagymező utcai Mozsár Kávézó emeletén. Aprócska pódium az elnyújtott alakú terem egyik pontján, ez szolgálja a színpad funkcióját, a széksorok szorosan egymás mögött, emelkedő nélkül, érdemes elöl helyet foglalni. A kezdeményezés értékéből ez nem von le: színes formációk jöhetnek létre, szárnyalhat az alkotói fantázia; kibontakozhat az új, tehetséges színházcsináló generáció.

9F3A4533Szántó Balázs és Barna Zsombor / fotók: Kállai-Tóth Anett

Csokonai Karnyónéját Szilágyi Bálint, a Színművészeti Egyetem végzős bábrendező hallgatója állította színpadra három fiatal pályakezdővel, ketten még az egyetem berkein belül (Barna Zsombor, Szántó Balázs), egyikük már diplomásként (Feczesin Kristóf). Nyilatkozataikból kiderül, az előadást nézve pedig egyértelmű: összeszokott csapat az övék, rendezői szándék és színészi megvalósítás kéz a kézben jár, az egyetemi évek műhelymunka jellege, a vizsgaelőadások frissessége, ötletessége olyan belső energiatöltetet ad a produkciónak, amely a fegyelmezettség miatt nem szétveti a körülbelül másfélórás előadást, hanem kötött szabályok adta egységességet eredményez.

9F3A4547Barna Zsombor

A képi világ az uszodáé, a strandolásé, a három fiú a kis pódiumon fecskében feszít, a versenysportot megidéző kapucnis pulóverben, úszósapkában, gumimatraccal, strandlabdával, könnyű nyári folyóirat-olvasnivalóval (Nők Lapja Psziché, vagy valamelyik hasonló). A jelmez- és színhasználat (a kék dominál) nagy távolságban van a néző képzettársításától, akinek a Karnyóné-cím, ha olvasta a szöveget, ha nem, valami nehéz, elvont, klasszikusan elnehezedő jelenséget idéz fel. A látvány és a felidézett asszociációk közötti, szándékosan létrehozott távolság teremti meg az előadás sajátosságát: a mély és alapos szövegértelmezést, mely az uszodai kellékek helyzetbe hozásával rendkívül finom és alapos szövegelemzéssé változik, és erőteljes befogadási élménynek ágyaz meg – Barna Zsombor megfogalmazásában: a forma és a tőlük elvárt őszinte, tiszta szövegmondás határozza meg az előadást.
A színészek gyönyörűen mondják a szöveget, miközben állandóan szerepet is váltanak (háromszor hármat), de mindig tudjuk kiről és miről van szó, mert az aprólékosan kidolgozott mozdulatsorok, a ruházat játékba hozása nem hagyja bizonytalanságban a nézőt. Mindennek megvan a maga helye, a kapucnis pulóvereknek, az úszósapkáknak, a meztelen felsőtesteknek. A darab hangneme gúnyos, Karnyónét megcsúfolják – a rendező úgy nyilatkozik, az öregedésről szól Csokonai darabja –, ezt ugyanúgy megértjük, mint a korabeli öltözködési szokások pellengérre állítását. Tipptopp felső ruházatát fordítva veszi fel, hátul fogja össze, erre Lipitlotty rákérdez, miért. Amit látunk: Szántó Balázs fordítva hordja kapucnis felsőjét, a kapucni beborítja a fejét. A dráma szövege szerint:
Lipitlotty: [...] mi a tatár, hol vette az úr ennek a rendes módinak az idealéját? úgysegélljen ollyan, mint a travestált Virgilius, vagy mint amillyen világot az olasz merkát-imágók hordoznak.
Tipptopp: Az igaz, hogy a legújabb párizsi módi éppen illyen. – De nem is csuda, mert most az egész Párizs csupa il mundo inverso. – Ez valóságos párizsi új módi. Lássa az úr, most már illetlenségnek tartják elől begombolni a kaputot, hanem hátul szokás. (Idézve: Csokonai Mihály színművei, Szépirdalmi Kiadó, 1956, 223.)
A szöveg és a jelenet együttesen azt eredményezi, hogy a néző, és a dráma szövegét a látottak után (újra)olvasó ember egyszerűen hahotában tör ki, mert az előadás képileg szó szerint adja vissza a jelentést, a saját eszközeit felhasználva. A szoros olvasástól a dráma szövege elevenedik meg a furcsa jelmezhasználat segítségével, az intellektust mozdítja meg, összetett gondolkodásra serkent, miközben megérteti a történetet. Érződik, hogy erős irodalomtörténeti kutatás áll a rendezés mögött, úgy mondják el a színészek a szöveget, hogy értik is, és így mi nézők sem vagyunk magunkra hagyva, holott a nyelvezet a mai nyelvérzék számára nagyon idegen. Még a némajátékot is a hagyományt tisztelve adják elő, ugyan basszusgitárral kísérik.

9F3A4598Szántó Balázs, Barna Zsombor és Feczesin Kristóf

A hagyománytisztelet része az is, hogy ahogyan Csokonai is fiú növendékeivel játszatta a szerepeket, itt is fiúk bújnak a lányok bőrébe is.
Mind a hárman azonos fokú, kiemelkedő jelenléttel vesznek részt a munkában, mégis, villanásaikat kiemelve: Feczesin Kristóf lubickol a piros bikinis Boris szerepében, Barna Zsombor Lipitlottya a lottérián kihúzott öt számával, az azokra emlékeztető felső testére ragasztott papírfecnikkel megkapóan eredeti, Szántó Balázs Karnyója nyakába akasztott érmeivel, monológjával, ellen-deus ex machinája jelenetével marad meg a szubjektív nézői benyomások között, de ez csak egy-egy kiragadott momentum a virtuóz összjátékból.
Komoly színházi élmény, a nézőnek kedve támad elolvasni a darabot, utánaolvasni a műfajnak; úgy hagyja el a termet, hogy közben mantrázza: „konto, huncfut, asszony anyám.” Az előadás ráadásul még műveli is a közönséget, ami a mai színházi közbeszédben nem téma. Valószínűleg minden jó előadásnak van ilyen „mellékzöngéje”, csak klasszikus magyar szövegnél ennek nagyobb a jelentősége.

Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné

Szereplők: Barna Zsombor eh., Feczesin Kristóf, Szántó Balázs eh.
Rendezőasszisztens: Fazekas Anna. Rendező: Szilágyi Bálint eh.

Mozsár Műhely, 2016. december 2.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu