Kutszegi Csaba: Túl könnyű, nyári Mrożek

Sławomir Mrożek: Egy nyári nap -

Nem véletlen, hogy – a sok-sok „metafizikus” mellébeszélés ellenére is – a sikeresnek sikerül rászednie az örök vesztest. Ez ma is aktuális társadalmi látlelet.

Az élet kockázatos. Az életszerű színházban már ezért is van kockázat. Az Egy nyári nap című Mrożek-darab is úgy kezdődik, hogy Balsik (Ágoston Péter) komoly kockázatot vállal: öngyilkos akar lenni, és még az is lehet, hogy sikerül neki – ha nem érkezik időben valaki.
Mindezzel szemben csak azt nem értem, hogy az előadás létrehozói miért nem vállaltak szinte semmiféle kockázatot. Pedig a Manna Kulturális Egyesület védőszárnyai alatt lehetnének bátrabbak, hisz a Gáspár Anna vezette szervezet eltökéltséggel és hivatástudattal segíti megvalósuláshoz a független, vagy függetlenségre vágyó színészek-rendezők terveit, gondolatait.

nyari3

Mészáros Máté és Ágoston Péter / Fotók: Kállai-Tóth Anett

Az Egy nyári nap színrevitelének ötlete is színészberkekben merült fel: Ágoston Péter és Mészáros Máté szerették volna eljátszani az abszurd komédiát. Amikor már felmerülhetett az is, hogy ki legyen a partnerük, Járó Zsuzsa választása egyértelmű volt számukra. A mozgalmas és sikeres Bethlen színházi Manna-produkció, a Nőkből is megárt... bemutatója után a rendező Cseh Judit felkérése is kitűnő döntésnek tetszett, ám ami bevált a Bethlenben, nem jól sült el a Pesti Magyarban. A Nőkből is megárt...-ról szóló kritikámban ezt írtam: „Cseh Judit jól felmérte: nem válna a produkció hasznára, ha erőszakosan előtérbe tolna egy markáns rendezői koncepciót.” Az Egy nyári nap előadásából viszont kifejezetten hiányzik a koncepciózus rendezői kéz.
Ágoston Péter egyéniségéhez illik Balsik (értsd: a mindig balsikeres) szerepe, el is játssza jól a színész – realista eszközökkel, szituáció- és szöveghűen. Szerepfelfogása és játékmódja éppen azokra a naturalista színházi hagyományokra emlékeztet, amely ellen Mrożek a múlt század hatvanas éveiben az abszurd színház eszközeivel lázadt. Pedig az előadás felütése rögtön becketti hangulatot teremt: önmaga felakasztására készül egy lúzernek tetsző, clown-szerű figura, aki zsebéből az összekötött nyakkendőket úgy húzza elő, mint bűvész a végtelen hosszú kendőszalagot. A kiszemelt, inkriminált lámpavas alatt tüntető közönnyel, szótlanul helyet foglaló Sik (értsd: a mindig sikeres) puszta létével növeli a helyzet abszurditását. Mészáros Máté ezt egyszerű színészi eszközökkel, jelentéses testtartással, magabiztos, távolba meredő tekintettel éri el. Belőle szinte árad az abszurditás; az egyszerű pólót, nadrágot viselő Balsikkal szemben fehér szmokingot és cilindert hord.

nyari1

Mészáros Máté, Járó Zsuzsa, Ágoston Péter

Balsik a nem éppen szokványos szituációban (öngyilkosságra készülés) is úgy viselkedik, mint ahogy a legtöbb ember egy hétköznapi helyzetben, Sik éppen nem úgy: sokáig meg sem szólal, kicsit ijesztő, démonikus, egyáltalán nem szokványos a magatartása. A két eltérő játékmód kelthetne termékeny feszültséget is, lehetne ez tudatos rendezői szándék is, ám ha így van, nem sikerült kellőképpen kiaknázni az ötletet. Ágoston és Mészáros eltérő játékmódja a közös jelenetekben nem élezi a feszültséget, hanem inkább – az előadásban végig – tompítja a hatást. Járó Zsuzsa is egy kicsit elvész a két férfialak között. Ha Balsik és Sik mindketten élettől elrugaszkodott-elemelkedett, életidegen abszurditással filozofálgató alakok volnának, a Nő jobban betölthetné a szerepét: Életként szárnyalhatna közöttük. Akkor lehetne „a lét értelmezésére metafizikus válaszokat keresgélő” Sik méltó partnere, ha a női princípiumot metafizikai távlatokban is megmutatná. Ha így tenne, mélyebb jelentést hordozhatna a választása, hogy tudniillik a két férfi közül az egyszerűbb, hétköznapi Balsikot választja. És Balsik szerelmi vallomása is akkor lenne ütősebb, ha olyan ember szájából hangozna el, akit filozofikusan mély, abszurd halálvágyából ragadna ki az életet megváltoztatni képes szerelem.

nyari2

Mészáros Máté és Járó Zsuzsa

Hiányolom az előadásból a nagyobb távlatokat, az átélhető mélységeket és magasságokat, melyek a szövegben lehetőségként ott rejlenek, még ha az Egy nyári nap nem is a legjobb Mrożek-dráma. Az 1984-ben bemutatott darab mintha egyfajta kései utánrúgása lenne a hatvanas évek elején írt (sikeresebb), kevés szereplős egyfelvonásosoknak, melyeket a morális kiúttalanság élménye ihletett. Az Egy nyári nap csattanója is hatalmas morális pofon. Kiderül, hogy az állandó sikere miatt deprimált, motiválatlan, szintén öngyilkosságra készülő Sik végig átverte a majdnem kvázi vetélytárssá felnövő Balsiket (aki állandó kudarcai miatt akarja eldobni az életét). Nem véletlen, hogy – a sok-sok „metafizikus” mellébeszélés ellenére is – a sikeresnek sikerül rászednie az örök vesztest. Ez ma is aktuális társadalmi látlelet.
A Pesti Magyar Színház Mannával közösen létrehozott bemutatójának egyik tanulsága, hogy Mrożek a mai napig nem engedi magát könnyedén játékossá tenni. A nézőt pedig – még a kacagásra ingerlő jelenetekben is – bátran bele lehet vonni a mélyebb társadalmi és emberi kérdések áthallásos boncolgatásába.

Sławomir Mrożek: Egy nyári nap

Díszlet, jelmez: Fekete Györgyi. Sound design: Igaz Balázs. Asszisztens: Láng Zsuzsa, Fazekas Anna. Rendező: Cseh Judit. Produkciós menedzser: Erdélyi Adrienn. Produkciós vezető: Gáspár Anna.
Szereplők: Ágoston Péter, Mészáros Máté, Járó Zsuzsa.

Pesti Magyar Színház, Sinkovits Imre Színpad, 2017. április 1.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu