Szekeres Szabolcs: The life is brutal

Jordi Galceran: A Grönholm-módszer

…a pénz- és tekintélyalapú társadalomról és az abban boldogulni kénytelenek elkeserítő, szinte mindennapos kiszolgáltatottságáról mesél.

Négy határozott, erős egyéniség, ám az előttük tornyosuló, ráadásul fokozatosan nehezedő feladatok néhol hajmeresztőek. Vélhetően egyikük sem szokott hozzá a sikertelenséghez, tartósan legalábbis biztosan nem, hiszen amit ők egyszer elhatároznak, azt így vagy úgy, de véghez is viszik. De ezúttal nincsen mese, csak az az egy maradhat, aki elnyeri a busásan jövedelmező állást a barkácsipari multinacionális cégnél.

A várakozás akkor hatásos a színpadon, ha az a kevés biztos minél tovább sejdíthető, egészen addig, amíg el nem kezdődik az állásinterjú, amiről eleinte még nem is tudjuk pontosan, hogy hogyan és milyen keretek között történik majd. A Neptun Brigád és a Manna közös, mostantól a Centrál Színház Kisszínpadán látható előadásának felütése azért jó bevezetése a későbbieknek, mert mindezeknek az elvárásoknak maradéktalanul eleget tesz.Grönholm módszerBotos Éva, Simon Kornél, Vass György és Ficzere Béla / fotó: Kállai-Tóth Anett

Baksa Imre rendező a legtöbb jelenetet élettel teli, ötletes szituációkba helyezte, amelyek sokat árulnak el az interakcióban résztvevő egyéniségekről, így eleget téve a Füst Milán-i axiómának, miszerint a színpadon mindig cselekvés zajlik, sosem csak beszélgetés. A katalán kortárs Jordi Galceran írta A Grönholm-módszer azért köti le a figyelmet, mert a rendezés általában cselekvés közben láttatja a szereplőket. A második jelenetben a tolakodó Enric (Ficzere Béla) várakozás közben úgy próbálja elütni az időt, hogy a kellemes lehelet érdekében hatalmas adag cukorkát vesz a szájába, amelynek átható illata aztán kényelmetlennél kényelmetlenebb helyzetbe hozza a másik jelöltet, Ferrant, mindeközben a felszínen teljesen hétköznapi párbeszéd zajlik.

A rendezés két ellentétes személyiségű figura köré szervezte a színészek játékát, mindkettőjük esetében a látszat a lényeg.

Az egyik szélsőség a végig szuggesztív Simon Kornél. Keménynek és karcos lelkűnek mutatja Ferrant, aki szinte mindenre hajlandó a hőn áhított állás megszerzéséért. Az egyik feladat során a püspöksüvegben előadott ejtőernyős ugrása a csúcspontja és a legmegkapóbb kritikája az egyre értelmetlenebbé váló állásinterjús procedúrának. Az ütős zárlat azonban nem hagy kétséget afelől, hogy a fiatalember nem is annyira érzéketlen, mint ahogyan azt az addigiak alapján gondolhattuk.gronholmVass György, Ficzere Béla, Botos Éva

A másik oldalon Botos Éva ezzel ellenkező utat jár be, hiszen jóval érzékenyebbnek látszik, mint amilyen valójában. A színésznő által szépen felépített Merce intelligens, kétségtelenül vezetésre termett személyiség, de kíméletlenül könyörtelen is egyben. Éppen az esze miatt veszélyes ellenfél. Hiába a vonzóan nőies külső, a magas sarkú cipő, nem feltétlenül szeretnénk alkalmazottként dolgozni annál a cégnél, ahol ő a főnök.

Vass György Carlos szerepében a tipikus kispolgár. Az első ránézésre ártalmatlan külső és a cselekmény megkívánta „szerep a szerepben” mögött traumák sejthetők, hiszen a legkisebb ellenvélemény hallatán, vagy a személyét érintő kritika esetén pillanatok alatt dühbe gurul, és kiabálva próbálja védeni igazát.

The life is brutal, halljuk többször is, mindannyiszor nem kis derültséget okozva a nézőtéren. Valójában kevés érvényesebb szituáció van a fenti mondat értelmének maradéktalan megtapasztalására, mint az állásinterjú egy multinacionális cégnél. A fordulatokban gazdag, 2008 (!) óta játszott A Grönholm-módszer nagyszerű színészei többször megvezetnek bennünket, mert mindig marad némi titok, így aztán lehet csavarni egyet a sztorin. De ugyanakkor hagynak időt a gondolkodásra, hiszen a kiváló művészi kondícióban lévő előadás a pénz- és tekintélyalapú társadalomról és az abban boldogulni kénytelenek elkeserítő, szinte mindennapos kiszolgáltatottságáról mesél. Nem lehet vitás, hogy rólunk szól a sztori, és nem is kicsit.

Jordi Galceran: A Grönholm-módszer (Neptun Brigád – Manna Produkció)

Fordította: Bakucz Dóra. Díszlettervező: Huszár Andrea. Jelmeztervező: Kovács Andrea. Dramaturg: Duró Gábor. Produkciós vezető: Gáspár Anna. Zenei munkatárs: Wittek Béla. A rendező munkatársa: Láng Zsuzsa. Rendező: Baksa Imre.

Szereplők: Simon Kornél, Botos Éva, Ficzere Béla, Vass György.

Centrál Színház, Kisszínpad, 2017. április 8.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu