Kutszegi Csaba: Kerry Bradshaw elveszett tisztessége

Lucy Kirkwood: Munkavégzés során nem biztonságos –

Hol vannak már azok a régi, szép idők, amikor Katharina Blum egyszerűen lepuffantotta a cinikus, törtető, aljasul viselkedő újságírót?

Jó a kortárs angol írónő színdarabja, gondosan megírta, megszerkesztette, pergő, életszerű dialógusokat folytatnak benne karakteres figurák. A Katona színészei ezúttal is kitűnők, sőt, szabályosan remekbe szabott alakítások is láthatók az esten.

Munkavégzés során JGy 053 Takátsy Péter és Rujder Vivien / Fotók: Jókúti György

Ezzel akár be is fejezhetném a cikket, mert a folytatásban vagy a fentiekhez hasonló (igaz: örömteli) közhelyeket sorolhatnék tovább, vagy pedig bele kellene kezdenem az előadás mondanivalójának, üzenetének, tétjének elemzésébe; ám ez utóbbi is letudható néhány szóban: jól szórakoztunk, sokat röhögtünk. (Persze ez nem csekély eredmény, pláne ha minőségi játékon röhöghetünk.)

Az a bizonyos mondanivaló viszont lerágott csont, alig van benne újszerűség, mintha csak az egész ürügy volna a szórakoztatásra, legalábbis igen csekély mértékben vagy inkább egyáltalán nem szolgál az előadás emelkedett pillanatokkal, melyekben általánosabb, sokat mondó tanulságok is átgondolhatók, átérezhetők volnának. A Munkavégzés során nem biztonságos egy igényes bohózat, rutinos-ügyes rendezés, színészi mestermunka, semmi egyéb. Mert manapság már nem csodálkozunk, se nem drámázunk azon, hogy az erőszakos bulvármédia belegázol a magánéletünkbe, az intimitásunkba. Hol vannak már azok a régi, szép idők, amikor Katharina Blum morális alapon tkp. jogosan és motiváltan, egyszerűen lepuffantotta a cinikus, törtető, aljasul viselkedő újságírót? Amikor még azt gondoltuk: ezzel a(z irodalmi) gesztussal visszaszerezhetjük a bulvármédia szenzációhajhászásának köszönhetően elveszett tisztességünket.

Munkavégzés során JGy 022 Kocsis Gergely

A párhuzam Heinrich Böll híres kisregényével azért is kínálja magát, mert a könyv felvezető ajánlása tökéletesen csereszabatos a Kirkwood-darab alapképletével: „Az ​elbeszélés szereplői és cselekménye kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a »Bild-Zeitung« mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek.” (Bor Ambrus fordítása) A múlt század hatvanas-hetvenes éveinek hírhedt német Bild-Zeitungja helyére tetszés szerint behelyettesíthető korunk szinte bármelyik bulvárorgánuma, a hasonlóságok ugyanúgy elkerülhetetlenek lesznek. Az előadáson az első felvonásban egy Doghouse nevű férfimagazin a Bild-Zeitung, a másodikban pedig a módszereit illetően kicsit sem visszafogottabb Electra című képes női finomság. A két sajtótermék a tekintetben is egy húron pendül, hogy nemcsak az olvasóik, hanem a munkatársaik magánéletét is igyekszenek felhasználni, áruba bocsátani.

Munkavégzés során JGy 007 Tasnádi Bence és Rujder Vivien

Ebben a legfőbb átkötő kapocs a Dér Zsolt játszotta Sam, akit kirúgnak a férfilaptól (mert formailag ő volt a felelős egy fiatalkorú lány, bizonyos Kerry félmeztelen fotójának közléséért), ám a női lapnál, cseberből vederbe kerülve, hasonló helyzetbe jut: Miranda, a főszerkesztő (Pelsőczy Réka játssza) kíméletlenül kiszedi belőle párkapcsolatának intim részleteit is, csakhogy rávezesse, milyen módszerekkel lehet eredményesen dolgozni, azaz mindenekelőtt emelni az olvasottságot. (Aidan, a Doghouse főszerkesztője – Kocsis Gergely alakítja – előzőleg arra akarta rávenni Samet, hogy írja meg a lapnak romantikus szerelmi történetük féltett titkait.) A számomra egyetlen többletjelentéses, távolabbra mutató rövid rész Pelsőczy Réka-Mirandához kötődik: a lapról beszélvén, a főszerkesztő asszony néhány másodpercig mintha maga is elhinné, hogy sablonos tucat cikkeikkel számtalan, máshoz fordulni képtelen szegény nőnek segítenek. A mindennapos kollektív hazugsággyártás metafizikai magasságokba szárnyalását Pelsőczy spontánnak játszott gesztusai teszik láthatóvá.

Munkavégzés során JGy 126 Tasnádi Bence

Amúgy, de nem mellesleg, az egységesen kiemelkedő színészi teljesítmények közül is egyértelműen kimagasodik Takátsy Péter játéka. Mr. Bradshaw-ja (a „meghurcolt” fiatalkorú Kerry aluliskolázott, észak-angol, és mint kiderül, meglehetősen pénzéhes apja) elképesztően jól elkapott karakter, pedig megformálásához Takátsy leginkább apró, visszafogott színészi eszközöket használ. Vele ellentétben – a szerephez kapcsolódó elvárásoknak megfelelően – Tasnádi Bence igen harsányan, hatásosan és látványosan játssza Rupertet, a nagypofájú, gátlástalan, arrogáns szerkesztőségi hiénát, aki mindeközben örök lúzer: a Doghouse-nál rendszeresen őt küldték „férfipróbára” az Északi-sarkra, az Electránál pedig rajta próbálják ki az új kozmetikai eljárásokat (például a botox-kezelést). Kocsis Gergely Aidanként sokszor felfokozott, de mesterkélt, külsőséges eszközökhöz nem nyúl, ugyanez fokozottan elmondható Dér Zsoltra, akinek játéka egyszerű, nem hivalkodó, de sikeres és igen színvonalas, éppen ezért különösen elismerésre méltó. A legkevesebb lehetőség Rujder Viviennek jut. Charlotte-ja keveset beszél, visszahúzódó alkat, de a jelenléte mindig jelentős, ügyesen vált karaktert, csöndes nézésével vagy egy-két pici fejbólintásával a nagyjelenetekben is képes magára vonni a figyelmet. Pelsőczy Réka pedig végig parádés. Hihetetlenül tud beszéd közben másra figyelni: meggyőzően tolja a sztereotip főnökszöveget, miközben végtagjaival, teljes lényével folyamatosan a tisztaság-, egészség- és szépségmániás szeánszait űzi. Meghatározó, belső amazon természetét külsőleg törékenybalerina-lélekkel kompenzálja, Csajkovszkij-muzsikára be is öltözik fehér hattyúnak (ez utóbbit hiteles-sportos alakkal, ügyes-groteszk balett-mozdulatokkal teszi).

Munkavégzés során JGy 181 Pelsőczy Réka és Dér Zsolt

Minden jó, akár jó, akár szomorú vagy rossz az előadás vége. Az fel sem merül, hogy bárki bárhol is vissza akarná szerezni a média által elveszejtett tisztességét.               

Lucy Kirkwood: Munkavégzés során nem biztonságos

Fordította: Varga Bálint. Díszlet: Cziegler Balázs. Jelmez: Füzér Anni. Jelmez-asszisztens:         Kovács Ildikó. Fény: Pető József. Grafika: Török Marcell. Zene: László Attila. Dramaturg: Török Tamara. Súgó: Héricz Anna. Asszisztens: Fejes Vera. Rendező: Máté Gábor.

Szereplők: Tasnádi Bence, Rujder Vivien, Dér Zsolt, Kocsis Gergely, Takátsy Péter, Pelsőczy Réka.

Katona József Színház, Kamra, 2017. október 6.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu