Turbuly Lilla: Félbemaradt mondatok – teljes életek

Független Színművészetért Alapítvány – Orlai Produkciós Iroda: A mi Józsink / Erzsike

… élet és színház termékeny, szép összhangzásának lehetünk tanúi.

Mondják, minden élet megér egy regényt. Kicsit vagy nagyot, fantasztikusat vagy romantikusat, fordulatosat vagy minimálcselekményűt. Ugyanígy: minden élet megér egy monodrámát. De hogy ez a monodráma megél-e a színpadon, az már sok mindentől függ. Az adott élet dramaturgiájától például, főleg pedig attól, hogy ki mutatja meg nekünk.

Az Élet.történetek.hu sorozat Lengyel Nagy Anna évtizedeken át gyűjtött sorskatalógusából válogat. Egy-egy estén két történetet állítanak színpadra a Mozsár Műhely intim terében. Elsőként Egri Katit és Egri Mártát láthatták a nézők (A nővérek – Levél apámhoz! r.: Cseh Judit), a második részben Ullmann Mónika és Borbély Alexandra állt színpadra (Pira – Bella, r.: Szabó Máté), most pedig Epres Attila és Lázár Kati folytatta a sort.

józsi1Epres Attila / Fotók: Takács Attila / A fotók forrása: Orlai Produkciós Iroda

Józsi és Erzsike is élete vége felé jár, mindketten megözvegyültek, méghozzá ugyanolyan hirtelen: házastársaik egy-egy mondat közben, minden előjel nélkül haltak meg. Míg azonban Józsi, ha kihagyásokkal is, a teljes életútját elmondja, Erzsike monológjából élete legküzdelmesebb szakasza bontakozik ki: a leukémiás kislánya életben maradásáért folytatott küzdelem időszaka. Közös a sorsukban, hogy mindketten faluról, szegénységből, de legalábbis szerény körülmények közül kerültek Pestre, és ebben az ismeretlen közegben kellett helytállniuk.

A mi Józsink háttérdíszlete egy különös falvédő, amelyen, mint egy térképen, ott vannak Józsi életének fontos állomásai: a falu mellett Moszkva és Peking tornyai, a gyerekkori juhászkodás mellett a vágyott és megszerzett Mercedes. Józsi útja ugyanis a katonáskodáson és a postán keresztül vezet a külügyminisztériumba. Kisember marad ő ott is, de házmesterre, pincérre, mindenesre mindenhol szükség van.

józsi2

Pelsőczy Réka kockásabroszos, kisvendéglős szituációt teremtett a monológ köré. Epres Attila azzal kezd, hogy felhúzza a redőnyt, köszön nekünk (vendégpozícióba került nézőknek), aztán végigrendezgeti a monológot: megterít, szalvétákat hajtogat, kanalakat fényesít. Arról nem esik szó, hogy a szöveg szerint 80 körül járó Józsi hogy került ide, tulajdonos vagy alkalmazott, de szerintem mindenki megszavazza neki ezt a saját kisvendéglős öregkort. (Az csak most, írás közben jut eszembe, hogy Epres Attila a Szomszédokban hosszú évekig törölgette a poharakat a pult mögött, szóval van benne gyakorlata.)

Hogy a kisember-monológ igen csak testhezálló szerep a számára, azt tudhatjuk a Diggerdrájverből is. Józsija kibillenthetetlen belső egyensúllyal, derűvel és jóindulattal nézi a világot. Nem az érdektelenség vagy a felszínesség, hanem a világot (már) megengedő-megbocsátó perspektívából néző bölcsesség teszi, hogy a fájdalmas, igazságtalan részeket is így tudja elmondani. Ez a bölcs derű csak a monológ végén, az „ennyi volt az élet?” gondolatnál rendül meg.

józsi6

Falusi habitusa, beszédmódja végig megmarad, ugyanakkor a színész finom elmozdulásokkal azt is érzékelteti, hogy a környezetváltozások csiszolták a karaktert, miközben belső lényege változatlan maradt. Talán két ponton érződik, a monológ vége felé, hogy még csak a bemutató környékén járunk (a sajtóbemutatón láttam az előadást), és ebben is az a dramaturgiai kérdés hathat közre, hogy ezek a valós élettörténetek nem megírt, hanem lejegyzett (emberi) drámák, így színházi értelemben szövegük nem egyenletesen intenzív. Vannak irodalmilag is erős részeik, máskor azonban megmaradnak a jó történetmesélés szintjén, és dramaturgiai ívük sem feltétlenül tart ki az előadás végéig. Mind a két résznél azt éreztem, hogy túl hirtelen szakadt végük.

józsi4Lázár Kati

Ez az Erzsike esetében annyival indokoltabb, hogy itt nem a teljes életútról van szó, miközben persze ebben a kiragadott részletben sokkal több van ebből az életútból, mint ami konkrét szövegként elhangzik, köszönhetően Lázár Kati szerepformálásának. Keresztes Tamás rendezőként egy tízemeletes melletti padra, galambetetéses keretbe helyezte a történetet, és ez jól is működik. A monológ legvégén azonban a kivetített háttérre rágörgettek egy panelbelsős díszletet, ez azonban – a technikai ügyetlenség mellett – dramaturgiailag sem látszik feltétlenül indokoltnak.

Lázár Kati Erzsikéjében ott az az őserő, amitől elhisszük, hogy tényleg képes volt tíz körömmel kikaparni a lányát a halál torkából. A naiv bizonyosság, az örömre való képesség. Éli ezt az asszonyt, minden gesztusa, mozdulata, hangsúlya a helyén van. Az ő monológjánál is a végén érezni némi bizonytalanságot, mintha az erős érzelmi hatással bíró, a beteg gyermekéért küzdő anya története után a visszatérés a „normális” életbe, a békésebb mindennapokhoz, a most már galambetető, nyugodtabb öregséghez hirtelen elpárologtatná a feszültséget.

józsi3

Miközben örülnünk kell neki, hiszen folyamatosan észben kell tartanunk, hogy valós történeteket hallunk, és az elsődleges cél nem az, hogy ezeket a valós történeteket színpadi drámává, kerek monodrámává transzformálják nekünk. Ha úgy ülünk be, hogy – ahogy a sorozat címe is ígéri – élettörténeteket szeretnénk meghallgatni, olyanokat, amilyeneket a közvetlen környezetünkből is ismerhetünk, és úgy, hogy azokat kiváló színészek mondják el nekünk, élet és színház termékeny, szép összhangzásának lehetünk tanúi.                      

Független Színművészetért Alapítvány – Orlai Produkciós Iroda: Élet.történetek.hu, A mi Józsink / Erzsike

Lengyel Nagy Anna igaz történeteinek előadássorozata

Játsszák: Epres Attila és Lázár Kati.

Dramaturg: Zöldi Gergely. Látvány: Cziegler Balázs. Producer: Orlai Tibor. Rendezők: Pelsőczy Réka és Keresztes Tamás. Művészeti vezető: Pelsőczy Réka.

Mozsár Műhely, 2017. december 7.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu