Turbuly Lilla: Emberfejek, emberszívek

A kaukázusi krétakör és az „Ahogytetszik” Miskolcon –

Az igazságnak itt már csak rendszerhibaként van esélye.

Ha az embernek az a feladata, hogy 2:1 kritikát írjon egy színház két előadásáról, automatikusan az összekötő kapcsot kezdi keresni közöttük. Nekem ez most egy Vörösmarty-idézet lett: „Emberfejekkel lapdázott az égre, / Emberszívekben dúltak lábai.” Mármint a hatalomnak. Tudom, választásom némileg önkényes, befolyásolják például a fejemben megragadt memoriter-foszlányok. De sok a véletlenszerű elem abban is, hogy a színház teljes repertoárjából éppen ezt a két előadást sikerült megnéznem. Például, hogy mikor tudtam Miskolcra utazni, mit játszottak éppen abban a két napban, és hogy az egy időpontban adott két előadásból (Bűn és bűnhődés, A kaukázusi krétakör) melyiket választottam. Egyáltalán nem biztos, hogy ebben az évadban még egyszer eljutok Miskolcra. Ha igen, lehet, hogy más kép alakul ki bennem. Ahogy a most kialakult képet az a – lustaságomat legyőző – szempont is árnyalta, hogy szombaton délután beültem egy gyerekelőadásra is. Mindezzel csak azt szeretném érzékeltetni, mekkora hendikeppel indulnak a vidéki színházak a színházi szaksajtóban, és mennyi véletlenszerű körülmény alakítja a róluk kialakult képet. És most arról a vidéki színházról beszélünk, ahol talán a legnagyobb energiát fektetik abba, hogy Budapestről is látszanak. Nem is eredménytelenül, hiszen tavaly sikerült a remek Kivilágos kivirradtigot a kritikusok kritikus tömegével megnézetniük, meg is nyerte a legjobb előadás díját.  

kaukázusi1A kaukázusi krétakör / Simon Zoltán, Láng Annamária / Fotók: Éder Vera / A fotók forrása: mnsz.hu

No de vissza az emberfejekkel labdázó, emberszívekben dúló hatalomhoz! (A kaukázusi krétakörben ez nem metafora, konkrétan fociznak a színészek arcvonásait viselő bábfejekkel.) Szőcs Arturt (A kaukázusi krétakör) és Rusznyák Gábort („Ahogytetszik”) is érezhetően a hatalomnak kiszolgáltatott ember helyzete, életlehetőségei érdekelték leginkább a választott darabokban.

Ahogy azt az idézőjeles, egybeírt címváltozat is jelzi, az „Ahogytetszik” esetében szakadtak el jobban az irodalmi alapanyagtól. Annyira, hogy az első húsz percben a néző csak kapkodja a fejét, hol is járunk. Elmegyógyintézetben? Egy színészbüfében vagy a Waczak szállóban? Aztán persze kiderül, hogy az ardennes-i erdőben, ahová nem csupán a herceg és udvartartása, de a társadalom Shakespeare-nél nem szereplő számkivetettjei is összegyűltek. Ebben az első részben már-már abszurd jelenetek és párbeszédek sorjáznak egymás mellett, egyszeri nézésre áttekinthetetlenül gazdagon. Időbe telik, míg sikerül a Shakespeare-től ismert és az új szereplőket beazonosítani. Aztán kiderül, hogy a „zónában”, ahogy nevezik, az 1984-ből ismerős módon figyelnek mindenkire. A hangszóróból bejátszott regényrészletek mellett számos más vendégszöveg hallható az előadásban, egészen a facebook-bölcsességekig és a faviccekig.

ahogy2"Ahogytetszik" / Mészöly Anna, Prohászka Fanni és Somhegyi György

Ebben a szabadságkorlátos térben (szabad a bemenet, de kijutni már nem olyan egyszerű) bonyolódnak a szerelmi félreértések és félreszeretések, az emberszívekkel labdázó istenek vagy a kémia (ahogy tetszik) cselszövései. Az előadásnak ez a rétege jobban hajaz az eredetire, de itt is van új szerelem: Pascal, a fitneszedző (Molnár Sándor Tamás) és Orlando másik testvére, a Feczesin Kristóf által finom humorral, érzékenyen alakított transzvesztita között. (Gyanús egyébként, hogy Pascal a Minden egér szereti a sajtot című gyerekelőadásból került ide, Molnár Sándor Tamás ugyanis ott egy szintén Paszkál nevű, nagyon hasonlóan mozgó/táncoló egeret alakít.)

Az így létrejött „kettő az egyben” előadás izgalmas, továbbgondolásra késztető vállalkozás. Intenzitása nem egyenletes, a második felvonás erősebbnek érződik, talán azért, mert a kezdeti bizonytalanság után akorra lehet igazán belehelyezkedni a színpadon megteremtett világba. A két fő szál közül a közéleti/közérzeti a hangsúlyosabb, nem csoda hát, ha a szerelmesek egymásra találása itt nem hoz teljes feloldást. A hatalmi liftezésben a herceg most felemelkedik, Frigyes pedig (tényleg liften) megérkezik az önként vállalt száműzetésbe. Mindkettejüket Szatmári György játssza: a hatalomváltás, ha megtörténik is, a lényegen nem változtat. Jobb semmi sem lesz, sőt, a régi hatalmi harcokhoz az új, magát kiszorultnak érző generáció frusztrációi is hozzáadódnak.

ahogy1"Ahogytetszik" / Görög László

Semmivel sem optimistább az a kép, ami A kaukázusi krétakörből kirajzolódik. Az igazságnak itt már csak rendszerhibaként van esélye, egy korrupt, vérben és alkoholgőzben fetrengő bíró lucidum intervallumában. (Zárójelben: a Brecht-darabok mostani reneszánszának egyébként gyaníthatóan korunk jóságdeficitje lehet az oka. Ahogy talán annak is, hogy az elidegenítés helyett az érzelmi közelítés kerül előtérbe.)

Az előadást meghatározza Kovács Dániel autógumikból felépített színpadképe. Az ehhez hasonló, „egyanyagú” előadások veszélyét, hogy az ötlet nem tart ki végig, és kompromisszumokat, erőltetett megoldásokat hoz magával, itt messzire elkerülik. Az a rideg, indusztriális, minden puhaságot és ellágyulást kizáró hangulat, melyet a fekete gumikerekek keltenek, a darabbeli világ hatásos megjelenítője, és Gruse puha gyolcs lelkének ellenpontja.

Pontos, feszes, hatásos előadás A kaukázusi krétakör, a 190 perces előadáshossz sem érződik eltúlzottnak. (Pedig a kolhozok mára már tőlünk távol került világát ki is hagyták belőle, bár nem teljesen, mert akinek hiányozna, a szünetben olvashat róla az előcsarnokban. A tapsrendbe pedig beépítettek egy frappáns, kánonban és több szólamban elénekelt zárlatot az „el a kezekkel a völgyünktől” témakörben. A nyomdafestéket olyannyira nem bírja el, hogy amíg a felnőttek énekelték, a darabbeli gyermeket játszó kisfiú, Gorgyán Noel (majdnem) végig befogva tartotta a fülét.)

kaukázusi2A kaukázusi krétakör / Tenki Dalma és Rózsa Krisztián

Arra, hogy a miskolci társulat a legjobb értelemben vett játszó közösség, a Kivilágos kivirradtig után most A kaukázusi krétakört hoznám példának. Már maga a díszletmozgatás is fegyelmezett összmunkát követel, de ugyanez érződik végig, az egész előadáson. Elsősorban persze a vendégként jelen lévő Láng Annamáriát kell említeni, tiszta, érzékeny jelenlétével. Gruséja szelídségében hajthatatlan. A Játékszín tere megengedi, hogy az arcával hasson ránk, és ez meg is történik. Emlékezetes Varga Andrea környezetébe majdnem beolvadó, mégis végig súllyal jelen lévő katonafigurája. Rózsa Krisztiánra minden szerepében figyelni kell, ahogy Papp Endrére is, aki az „Ahogytetszik”-ben is összesűríti maga körül a levegőt. Simon Zoltán Gruse szerelmeként meggyőzőbb volt nekem, mint Orlandóként, valahogy ez a csöndes, alig szóló szerelem jobban állt neki, mint a szószátyár, bikkfarímeket gyártó. Emlékezetes Harsányi Attila vérgőzös, a hideg, tiszta ráció és az őrület határvidékein botladozó bírója.

kaukázusi3A kaukázusi krétakör / Harsányi Attila és Simon Zoltán

Az „Ahogytetszik”-ben Rosalindát játszó Mészöly Annát vizsgaelőadásaiban figyelem egy ideje. Több, szépen megoldott szerepéből legjobbnak egy jóval idősebb karaktert játszva, a Kalucsni anyaszerepében láttam. Jól passzolt hozzá az a szerep, mintha színészi alkata idősebb lenne a saját koránál. Itt, szerepben szerepet játszva is szépen helytáll, de mintha Rosalinda nem a neki való karakter lenne. Prohászka Fanni Céliaként inkább a helyén van. És hát Görög László a házikabátos, folyton olvasó és jegyzetelő, a világot rezignált érdeklődéssel szemlélő Jacques szerepében igazi telitalálat.

Ez a két előadás azt bizonyítja, hogy nem véletlenül került a múlt évadban a kritikusdíj Miskolcra, a Kivilágos kivirradtig nem egyszeri tünemény, hanem egy következetesen építkező társulat sok jó előadása közül ugrott ki. Itt megtisztelik a nézőt azzal, hogy elhiszik, vidéken sem csak szórakozni szeretne, gondolkodni is vágyik, és van igénye az itt és most valamiért fontossá váló előadásokra.

egér2Minden egér szereti a sajtot / Horváth Alexandra és Somhegyi György

Ezzel a jóleső elégedettséggel jöttem haza Miskolcról, de bevallom, örömömbe egy kis üröm is vegyült. Az a bizonyos gyerekelőadás, a Minden egér szereti a sajtot. Mert az nem arról árulkodott, hogy az ország egyik legjobb színházában járunk. Hanem panelekről, édes, zenés-táncos, kissé avíttas matinéhangulatról. (Ráadásul, ha azt halljuk, hogy a szürke és fehér egerek torzsalkodásában békítő elvként egy, az adott házban nem is létező, gonosz ellenségre hivatkoznak, vele riogatnak, az ma felnőtt füllel nem hangzik túl jól.) Azt remélem, hogy ha legközelebb jövök, a felnőtt előadásokhoz hasonlóan igényes, a gyermeknézőknek ugyanazt a színvonalat kínáló gyerekelőadásokat látok majd.    

Berolt Brecht – Paul Dessau: A kaukázusi krétakör

Fordította: Eörsi István

Játsszák: Láng Annamária, Harsányi Attila, Simon Zoltán, Szegedi Dezső, Tenki Dalma, Rózsa Krisztián, Papp Endre, Varga Andrea, Molnár Anna, Kokics Péter, Keresztes Sándor, Takács Mária, Márton B. András, Gorgyán Noel, Csontos Olivér, Purinszki Bán.

Látvány: Kovács Dániel. Dramaturg: Slárku Anett. Korrepetitor/zenész: Rákai András. Súgó: Márton B. András. Rendezőasszisztens-ügyelő: Együd Tünde. Rendezte: Szőcs Artur.

Miskolci Nemzeti Színház, Játékszín, 2018. január 13.

„Ahogytetszik”

William Shakespeare azonosnak tűnő műve nyomán

Játsszák: Szatmári György, Görög László, Farkas Sándor, Papp Endre, Feczesin Kristóf, Simon Zoltán, Molnár Sándor Tamás, Fandl Ferenc, Varga Zoltán, Seres Ildikó, Kokics Péter, Somhegyi György, Mészöly Anna, Prohászka Fanni, Szirbik Bernadett, Horváth Alexandra, Kerekes Valéria, Nagy Nándor.

Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Ignjatovic Krisztina. Mozgás: Bányai Mirjam. Ügyelő: Varga Renáta. Súgó: Fekete Zsolt. Rendezőasszisztens: Kriston Szabolcs. Rendező: Rusznyák Gábor.

Miskolci Nemzeti Színház, Kamaraterem, 2018. január 12.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu