Szekeres Szabolcs: A tenger hullámai

Színház- és Filmművészeti Egyetem: Racine/Strindberg

Az előadás két fő alakja a régmúlt idők férfijai közé tartozik: nem érzékelik a nemek viszonyában a változásokat.

Ritkán mutatják be a francia Jean Racine és a svéd August Strindberg darabjait Magyarországon külön-külön is, hát még együtt. A klasszikusok közül Csehovra és Shakespeare-re érzékeny a honi színi világ. A kényelmes és gyáva gondolkodás eredményeképpen (egy-két kivételtől eltekintve) nem fogadta be a drámatörténet e két kiválóságának műveit a magyar színház.

racine3Fotók: Éder Vera / SZFE

Racine Mithridates című drámájának jelentős hazai előadásáról nem tudni. Ez a tragédia kilóg az író más színdarabjai közül, mert nem az alexandrinus ritmusa és a szóképek szépsége hordozza a konfliktust. A szerzőtől teljesen szokatlan a fordulatos cselekmény, ám természetes, hogy a címszereplő hadvezéri és magánéleti minőségében egyaránt több oldalról és izgalmasan jelenítődik meg.

A jelen sorok írója a színházi emlékezetének legszebb lapjain őrzi Konter László 1995-ös, békéscsabai rendezését Strindberg Az apa című tragédiájából, amely Gáspár Tibor és Fekete Gizi invenciózus kettőse miatt is emlékezetes. Most Fekete Ádám rendező dolgozta egybe (!) a két teljes estét betöltő drámát. A Racine/Strindberg címből arra következtetnénk, hogy a darabokat esetleg egymás után, külön felvonásban látjuk majd. Azonban a Színház- és Filmművészeti Egyetem produkciója egyfelvonásos kollázs. Az előadás két fő alakja a régmúlt idők férfijai közé tartozik: nem érzékelik a nemek viszonyában a változásokat. Az időszámításunk előtti 1. században Mithridates hódítani akar, több fronton is. Hiába szenvedtek vereséget csapatai Sullától, Lucullustól és Pompeiustól is, mindenáron be akarja venni a saját hadseregénél jóval erősebb fegyveres erővel rendelkező Rómát. Ráadásul az öregedő férfi meg kívánja tartani Monimát, a menyasszonyát, akit két felnőtt fia is szeret.

racineNagy Katica

Az apában a 19. század végén tudósi ambíciókat dédelgető Kapitány pedig a teljes, a megkérdőjelezhetetlen bizonyosságot akarja szeretett lánya születésével kapcsolatban. Csak az apa személye sohasem biztos, és ezt használja ki a felesége, Laura. Az elérni kívánt célok lehetetlensége köti össze hőseinket, különösen azért, mert egyikőjük sem számol a legyőzhetetlen ellenféllel, a Nővel.

Jelen sorok írója él a gyanúperrel, hogy azoknak, akik nem ismerik az előadás alapjául szolgáló szövegeket, néhol kifejezetten nehéz követni a cselekményt. Majd mindenki játssza mindegyik szerepet, így aztán feladatott a nézőnek lecke. A vitán felül összetartó részletek mellett néhol egymástól elkülönülő helyzetgyakorlatok sorozata is a produkció. Mindenesetre a konzekvens rendezés a legtöbb esetben intenzív jelenlétre készteti a Börcsök Enikő és Zsótér Sándor osztályába járó negyedéves színésznövendékeket.

A Bertha lánya felügyeleti jogáért küzdő Kapitány szerepében többen is villantanak, és nem is keveset, a tehetségükből. Az alakítások stációi a látszólag magabiztostól, a mardosó kétely eluralkodásán át, a gyerekes bizonytalanságon keresztül, az őrületig tartanak. Figyelemre méltó Koller Krisztián és Konfár Erik, az utóbbié a strindbergi életmű talán legszebb monológja. Elsősorban mégis Szalay Bence erőtől és vibráló belső feszültségtől duzzadó játékát öröm nézni.

racine5Bajor Lili és Hajdu Tibor

A nők, Monima és Laura karakterei nem ennyire frappánsak, mert az előadás világában ők az erősebbek, ebből következően kissé egyoldalúak. Előfordul, hogy a jobbára jeles ütemérzékű Bajor Lilinek az egyik mondata Racine, a következő már Strindberg. Tehát olykor szemvillanás alatt kell az egyik szerepből a másikba ugraniuk a játszóknak. Azonban vélhetően mindez a naiv, a követhető történet(ek)re vágyó nézőt megoldhatatlan feladat elé állítja. Nagy Katicának Lauraként a kiismerhetetlenül kemény arcvonásai sejtetik, hogy ez az asszony sohasem hátrál meg.

A társadalmi és a családi pozíciójában egyaránt elerőtlenedő, a helyét nem találó Férfi a csalhatatlan ösztönű Nővel áll szemben. Erős, mert ötletesen metaforikus a Racine/Strindberg nyitó- és záró képe. Felváltva és hangosan halljuk a színészektől a darabok címeit, a Mithridates- és Az apa-kiáltásokat. Mígnem a szavakat egyszerre elmossa a tenger hullámainak moraja, ahogy a férfiközpontú társadalom is lassan, de annál biztosabban a múlté már.

Színház- és Filmművészeti Egyetem: Racine/Strindberg

Látvány: Szabados Luca. A rendező munkatársa: Szélinger Anna.

Rendező: Fekete Ádám.

Szereplők: Bajor Lili, Hajdu Tibor, Hevesi László, Koller Krisztián, Konfár Erik, Koroknai Sándor, Kurely László, Nagy Katica, Szalay Bence.

Színház- és Filmművészeti Egyetem, 2018. március 27.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu