Turbuly Lilla: Buborékok, ha találkoznak

Stephen Sachs: Valódi hamisítvány

Egy olyan valóságban él, amely a másiknak tulajdonképpen nem is létezik.

Milyen lehet egy lakókocsiban élni? Rövidebb-hosszabb ideig valószínűleg sokan kipróbálnák, ahogy sokan szeretünk bolhapiacra járni, és a kerületi lomtalanítás is felszítja vadászszenvedélyünket. De van, akit a gondolattól is kiver a víz, hogy ilyen szűk helyre beszorítva, mások levetett tárgyai között éljen. A minket körülvevő térhez és a tárgyakhoz való viszony alapján is nagyon különbözőek vagyunk. Az első csoporthoz tartozóknak már az előadás kezdete előtt hosszas bámészkodnivalót kínál a Valló Péter rendező által tervezett díszlet: egy lakókocsibelső guberálásból berendezett mikrovilága. Kopottas, nagyon eklektikus, de nincs agyonzsúfolva, és a lehetőségekhez mérten próbálták praktikusan és otthonosan berendezni.

valódi1Hernádi Judit és Kern András / Fotók: Jókúti György

Tulajdonosa, Maude pincérnő, ha éppen van munkája, guberáló, ha éppen nincs. Egy olyan valóságban él, amely a másik szereplő, a menő New York-i festményszakértő nézőpontjából tulajdonképpen nem is létezik. És legyen bármilyen távol tőlünk földrajzilag kettejük két külön világa, 2018 áprilisában, amikor próbáljuk megérteni, hogy milyen valóságok léteznek honfitársaink fejében, hogy lehet, hogy mindenki a saját buborékában él, és fogalma sincs, hogy élnek és mit gondolnak tőle néhány méterre vagy párszáz kilométerre mások, különös aktualitást nyer ez a kiindulópont. A darab erénye, hogy nem dönti el, kinek van igaza, a nézőre bízza, hogy ítélkezzen, vagy ne ítélkezzen, és nem csupán arról, hogy valódi vagy hamis az a bizonyos Jackson Pollocknak tulajdonított festmény, hanem a kétféle életfelfogás igazságáról is. (E szempontból hasonlít az évad elején bemutatott másik orlais előadásra, a Kételyre.)

valódi2Kern András és Hernádi Judit

Hernádi Judit és Kern András másodszorra játszik együtt az Orlai Produkciónál. Öt éve a máig játszott Hitted volna? volt itt az első közös bemutatójuk, azt megelőzően pedig – bármilyen furcsa is – csak 1983-ban találkoztak színpadon, a Vígszínház két egyfelvonásosában, a Gépírókban és a Kínaiakban. Pedig nem is kívánhatnánk összeillőbb színpadi párost. Hernádi Juditnak jó évada az idei, két előadásban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A félelem megeszi a lelket (Átrium) takarítónőjét és Az oroszlán télen (Orlai Produkció) királynéját is osztatlan kritikai elismerés övezi. Mindkét szerepben úgy tudta megőrizni a tőle megszokott hernádis, önazonos játékstílust, hogy közben mégis tudott meglepetést szerezni, új színeket megmutatni. Maude alakja közelebb áll a tőle már többször látott, bohém, karcos, szókimondó női karakterekhez. A könnyed kezdés után azonban fokozatosan árnyalódik ez a karakter, egy olyan asszonyt látunk, aki eltökélte, hogy utánamegy az általa hitt igazságnak. Nem mániákusan hisz benne, hanem észérvek alapján, miközben kénytelen belátni, hogy az ő észérvei egy másik nézőpontból nem látszanak, és nem számítanak.

valódi3Hernádi Judit

Ebben a kettősben – legalábbis a recenzens nézőpontjából – Maude igazsága a meggyőzőbb. Kern András műítésze rugalmatlanabb, tekintélyelvű, főleg ha a saját szakmai tekintélyéről van szó. Maude modorában és szavajárásával azt is mondhatnánk: Tökömet má… micsoda egy fafejű ipse! Mégsem ellenszenves, és ahogy haladunk előre a történetben, egyre kevésbé lesz az. Kern András a karakter testi esendőségére épít. Olyan ez a Lionel, mint akit ez a másfajta klíma, ami Kaliforniában fogadja, nem csupán intellektuálisan, de fizikailag is meggyötörne. Folyamatosan küzd a levegőért és a fizikai talpon maradásért, utóbbi nem mindig sikerül neki. Ő a kevésbé alkalmazkodóképes és kevésbé életerős kettejük közül. A történet és a karakterek logikája is ezt diktálja, de mintha Kern András ettől függetlenül is átengedné a főszerepet Hernádi Juditnak, anélkül azonban, hogy ez megbillentené az előadás egyensúlyát.

valódi4Kern András

Valló Péter rendezése nem dimenzionálja túl a darab lehetőségeit, de ezeken a lehetőségeken belül jóval többet ad egy szórakoztató vígjáték flott lebonyolításánál. Kinek higgyünk? Miért éppen neki? Meglátjuk-e az igazságot, ha olyan embertől/oldaltól érkezik, akit nem becsülünk? Mennyire homályosítja el a látásunkat a saját egónk? Képesek vagyunk-e a saját nézőpontunkon kívül másokét is figyelembe venni? Mi a valódi és mi a hamis? Ezeket a kérdéseket nem lehet elégszer feltenni. Jó, ha erre egy szórakoztató előadás is vállalkozik. Két ilyen színésszel pedig a hosszú széria és a siker is garantáltnak látszik.

    

Stephen Sachs: Valódi hamisítvány

Fordító, dramaturg: Kovács Krisztina. Díszlet: Valló Péter. Jelmez-asszisztens: Tóth Hajni. Plakát: Csáfordi László. A rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit. Művészeti vezető: Zöldi Gergely. Rendező: Valló Péter. Producer: Orlai Tibor.

Játsszák: Hernádi Judit és Kern András.

Belvárosi Színház, 2018. április 13.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu