Török Ákos: Kocsmai térnyerők

Kérész Művek 50. – Tér(ny)erő

Megnyugtató érzés, hogy nem csupán a tökéletes lehet jó.

A kérészek a rovarvilág egy különös rendje: lárváik miután hónapokig, akár évekig a vízben élnek, megfelelő körülmények esetén röpülni képes, de még ivarképtelen rovarként jelennek meg a víz felszínén, majd egy vedlést követően válnak ivaréretté. Ezután már csak néhány órájuk van hátra az életből, ami semmi másról nem szól, mint a megtermékenyítő nászról. Sem nem háborúzik, de a legtöbb faja még csak nem is eszik, csak „szeretkezik”.

Image2A fotók forrása az Artus

Az Artus 2010-ben elindított sorozata hasonlóan és lényege szerint egyetlen nap alatt létrejövő, rövidéletű és jó esetben megtermékenyítő színházi jelenség. Az alkotók az előzetesen felvetett téma kapcsán született ötleteiket reggel megosztják egymással, délelőtt és délután mindabból, ami kéznél van vagy elérhető kidolgozzák az egyes jeleneteket, amelyeket aznap este, egyetlen alkalommal mutatnak meg – egy performansz-kocsma vagy talán inkább performansz-varieté keretén belül.

Az Artus Stúdió hátsó termében asztalok és székek várnak, a pultnál inni- és talán rágcsálnivalót is lehet venni, és az egésznek van egyfajta oldott jellege – ennyiben kocsma. A történések, amelyeket látványként, gondolatébresztés gyanánt kínálnak, és hol itt, hol ott jelennek meg, önálló produkciók, ami viszont inkább a varieté műfajára jellemző. Mivel szabadasszociációból születnek, az egyes jelenetek nem következnek egymásból, és nem is vezetnek semmiféle intellektust megnyugtató, következetes mondandó felé. Nekünk ezek jutottak eszünkbe – üzenik az alkotók, és minden más ránk van bízva. Ennyiben sem nem kocsma, sem nem varieté, sem nem színház: Kérész Mű.

A havonta vagy inkább többhavonta létrejövő alkalmak oldottságához hozzátartozik egyfajta karcosság is: Goda Gábor felvezetőjének meg-megdöccenő keresetlensége, amelyben elmondja, hogy mivel egyes jeleneteket bepróbálni sem volt idő (nem hogy az egésznek a menetét zökkenőmentessé tenni), ilyenkor sosem tudja elképzelni, hogy mégis lesz a dologból valami; kisebb szervezői ügyetlenkedések, hajszálrepedések a zenészek és a „színpadi” történések illesztékén. Mindez grammra kimért színházi és filmes produkciók után és hasonlóan kicentizett életünk közben kifejezetten felszabadítóan hat. Megnyugtató érzés, hogy nem csupán a tökéletes lehet jó.

Image28

Mostanában úgy tűnik, a tér érdekli legjobban az Artus alkotógárdáját. A Kérész Művek 48. az intim térrel, a mostanit megelőző alkalom pedig a tér(v)iszonyokkal foglalkozott. Ez utóbbin a nézők szabad verseket is írtak, amely a mostani este egyik inspirációforrása volt. Az ötvenedik kérész-est pedig a térerő és a térnyerés gondolatköréből indult ki. Felütésként a kő-papír-olló játéknak egy vizuális képét mutatják meg nekünk: hogyan néz ki, ha ezeket egy képernyőn egymásra eresztjük. A térnyerések és vesztések közelről fortyogó-bugyogó háromszínű plazmává, távolról szabályos kristály jellegű képletté állnak össze.

Az alkotói fantázia többfelé is szétszalad, gerincét azonban ebben az esetben a párkapcsolatok adják: hogyan próbálunk teret szerezni önmagunknak és teret engedni a másiknak, illetve áthidalni a két ember közötti teret. Az egyik frappáns és bármiféle komment nélkül is beszédes jelenetben például az egymással szemben ülő fiú és lány, az egymásnak mondott és egymástól elvárt „szeretlek”-ek nyomasztó tömege után egy szívószálat vesz a szájába, ezen keresztül, egymás lélegzetéből vesznek levegőt, majd a fulladáshoz közeli pillanatban egyikük elvágja a szívószálat. Noha nem a humor az est anyanyelve, a Kérész Művek 50. talán egyetlen szöveges jelenetében erre is akad példa. Egy lány hétköznapi módon elégedetlenkedik a kedvesével, mondván, sosem lehet őt elsőre elérni telefonon, és amúgy is alig foglalkozik vele, miközben kiderül, hogy a fiú egy űrállomáson dolgozik, térerő híján pedig hiába próbálja a párját jobb belátásra bírni.

Az est első felében a jelenetek jönnek elénk, a második részben viszont átmegyünk az Artus Stúdió nagytermébe, és mi gyűlünk a nagyobb térigényű akciók köré. Mindenki a saját bőrén és lelkén is megtapasztalhatja a viszony megváltozását a térhez, pontosabban a helyhez: a varieté kiállításra vált, ami óhatatlanul nagyobb súlyt és komolyságot ad a néznivalóknak. Az egyik leglátványosabb „kiállítási darab” egy szűkös, zárt akvárium, amelyben egy lány próbálja megtalálni a helyét és nyugalmát a ventillátorral felkavart polisztirol gyöngyök viharában.

Image46

A legerőteljesebb pillanatai az estnek, a két utolsó, egymással párhuzamosan zajló jelenet. Lent egy szegycsontjukhoz (látvány szerint a nyakukhoz) illesztett, körülbelül háromméteres acélrúd feszül az egymáshoz közeledni akaró pár közé, fent egy majd kisszobányi, levegővel teli, zárt fólia nem engedi a közeledést. Míg a lentiek eleve vesztes helyzetben állnak, a fóliával küzdők számára némi reményt jelent a fólia oldalán lévő két duda, amelyeken keresztül az egymásért való küzdelmük által kipréselt levegő zeneként távozik. Az egyik pillanatban valaki felvágja a fóliát, és noha a zene megszűnik, az ölelés megszületik. A lentiek még ezután is mozdulatlanul feszülnek neki a fémrúdnak, de a fények jelzése szerint még nincs vége a jelenetnek. Már-már kezd kínossá válni a nézni is kellemetlen, feszült jelenet, amikor a fiú megkérdezi, hogy készen áll-e a másik, és a válaszul kapott igenre hirtelen és határozottan elindulnak egymás felé – a fémrúd pedig meghajlik. Azzal együtt katartikus ez a pillanat, hogy a rúd valódi fémvoltának flekszelés szikraesőjével történő előzetes bizonyítása kölcsönöz némi cirkuszi mutatvány jelleget az egésznek.

A Kérész Művek vizuális, mozgásos, akusztikus és színházi akciói általában sem nem művésziek, sem nem művészkedők. Sokkal inkább érzékivé tett gondolatok, tömör felvetések. Sokukat szinte bárki meg tudná csinálni, noha itt van, hogy éppen mozdulatművészek mutatják be. Vannak a jelenetek között erősebbek, és vannak súlytalanabbak, olyanok, amelyek önmagukért beszélnek, de akad olyan is, amelyet talán nem is mindenki ért (a cikk írója számára minden esetre volt ilyen), vagy éppen nincs is rajta mit érteni. Akárhogyan is, a gondolatok szabadsága bizonyosan teret nyer ezeken az estéken.

Kérész Művek 50. – Tér(ny)erő

Alkotók, előadók: Bodóczki Antal, Fischer Balázs, Fuladvand Zahra, Hajdú Gáspár, Hrotkó Heléna, Izsák Szilvia, Kocsis Gábor, László Lilla, Lukács László, Mayer Zita, Mikó Dávid, Mózes Zoltán, Murányi Norbert, Nagy Eszter, Nagy Csilla, Sebestény Ferenc, Simon Evelin, Szalay Heni, Panda, Papp Gábor.

Rendező: Goda Gábor.

Artus Stúdió, 2018. április 21.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu