Török Ákos: 10XL-es méret

Szvetlana Alekszijevics: Secondhand (szovjetűdök) -

…egy színes-szagos történelmi tabló, amire rá tudunk csodálkozni, azonban vajmi kevés közünk van hozzá.

Szvetlana Alekszijevics fehérorosz író évtizedeken keresztül járta előbb a Szovjetuniót, később annak utódállamait, interjúkat készített egyszerű emberekkel, akik szemtanúi voltak a szocialista nagyhatalom széthullásának. Ezekből az interjúkból született többek között az Elhordott múltjaink (The secondhand time) című regénye, amelyért 2015-ben Nobel-díjat kapott. Az Örkény Színház előadása Szvetlana Alekszijevics írásain keresztül ezekből az interjúkból merítve építkezik.

sec2Koller Krisztián és Csuja Imre / Fotók: Jókúti György

Elsőre úgy tűnhet, hogy a szovjet birodalom akkori „barátjaként” nagyon is lehet közünk ezekhez a történetekhez, főként úgy, hogy sokunk számára a „megszakított barátság” még csak nem is történelem, hanem egykori létélmény, tényleges emlék. A párhuzamokról nem is beszélve: atyaként tisztelt és szeretett vezetők diktatúrája, tömegesen elhurcolt emberek, majd a nosztalgia és a gyűlölet két pólusa – valamiért, ahol jobb volt és valami ellen, ami elvette a szabadságot. Az előadásból nagyon hamar kiderül, hogy egy Szovjetunió méretű birodalom széthullása egészen másféle élmény, mint a mi szalonkommunizmusunk megszűnése.

Az Örkény Színház előadása ezek után egy színes-szagos történelmi tabló, amire rá tudunk csodálkozni, azonban vajmi kevés közünk van hozzá. Ehhez nem elég az előadásvégi szerzői monológ, amely szerint a diktatúra alól felszabadult emberek mindent megtesznek azért, hogy a lehető leghamarabb megtalálják, kinek az uralma alá hajthatják magukat. Amely gondolat után cinkosan és helyeslően mormogunk össze a nézőtéren.

sec1Zsigmond Emőke

Pedagógiai értelemben kifejezetten jó ötlet, hogy a sokféle szöveget, történetet és monológot Bagossy László és Kovács D. Dániel kollázsként állította színpadra a Színművészeti általuk osztályfőnökölt harmadéves rendezőivel közösen. Jó lehetőségez a hallgatók számára, hogy az Örkény Színház kvalitásos színészeivel dolgozhattak együtt, ráadásul történelmi jártasságukat is növelhették. Ehhez azonban bizonyára lehetett volna olyan szövegeket találni vagy létrehozni, amelyek túlmutatnak a történelmi ismeretek élményszerű bővítésén. Persze szó sincs arról, hogy a Secondhand rossz előadás volna, kifejezetten szellemes mondatok, jelenetek vannak benne, helyenként erővel és súllyal teli pillanatok, percek, de igazán nem ér el minket, legfeljebb megpiszkál.

Nomen est omen – a színpadon szétszórt több köbméternyi használt ruhán játszódnak a jelenetek, néhol a ruhák alól kerülnek elő a kellékek, rajta és belőle nő ki az előadás. Egyszerre idézve meg a helyet és a kort, amikor még legfeljebb kétféle inget és egyféle nadrágot lehetett kapni, ha egyáltalán lehetett, és utalva egy lelakott birodalom sokszínű, kopottas szennyesére. A számunkra talán legkevésbé felfogható alapgondolatot istenes mámuskaként Pogány Judit mondja ki a ruhahalom mellől: akiknek a szovjet birodalom volt a hazája, azok annak szétesése óta hontalanok. Nem más országhoz csatolták őket, hiszen egyhelyben maradva, ott találták magukat, ahol őseik felnőttek, ám ekkor már a világbirodalom mamutközössége és büszkesége felülírta bennük az ősiséget.

sec3Novkov Máté, Epres Attila és Koller Krisztián

Sorra és jó ritmusban jelennek meg a széthulló vagy már széthullott Szovjetunió kisemberei, a tragikus hangulatokat szellemes élcek oldják, a hosszabb jeleneteket rövidek ritmizálják. Ami a hosszabbakat illeti: egy apa (Csuja Imre), aki a csernobili katasztrófa miatt vesztette el hétéves kislányát, és azóta hurcolja magával az ajtót, amelyre korábban a halott apját, később a lányát fektette; egy látványosan pozitív üzletasszonnyá roncsolódott nő (Csákányi Eszter), aki egyedüllétéből merít hihetetlen energiákat; egy középkorú férfi (Epres Attila), aki napi limitre lőtt tarkón szovjet embereket, és mindezt rátolja a lánya udvarlójára vagy egy vadásztársaság, akiknek 30 rubelért, védőfelszerelés nélkül kellett a csernobili zónában lelőniük a háziállatokat a fertőzések megelőzése érdekében.

A színpadi nyelvjárások sokasága jelenik meg az előadásban: dráma és humor, zenés jelenetek, mozgásos játékok, tárgyanimáció (a csernobili kisállat telitalálat), az összes játszó által létrehozott, érzékletes, mozgásos tablóképek, mikro poénok láncra fűzve, Csernyenko szétreppelése. Túl azon, hogy nincsen elemi közünk az egészhez, ezek a történetek a maguk drámaiságával és humorával együtt végtelenül emberiek, azonban ezeket a szövegeket az örkényi feketehumor és ez a színpadi szerkezet (dramaturg: Gábor Sára) nem tudja kellő erővel megszólaltatni. Lehetne mindez egy hullámvasút is, ahol az egyik pillanatban a mélybe zuhanunk, a következőben jólesően nevetjük fel magunkat a következő alászállás elé, ám a Secondhand ehelyett üzembiztosan és voltaképpen egyhelyben zakatol.

sec7Vajda Milán, Znamenák István és Epres Attila

Az előadást ezek után körülbelül a ruhatárig visszük magunkkal, ahol felvesszük újonnan vásárolt vagy éppen secondhandben beszerzett őszi kabátjainkat. Nem hangzik jól, sőt egyenesen diszkriminatívnak és közhelyesnek érződik, de az Örkény Színháztól ennél többet vár az ember. Kritikus és néző egyaránt. És talán nem adja magát elsőre, de ebben a kritikai megjegyzésben jó adag elismerés is van.

Secondhand (szovjetűdök)

Szvetlana Alekszijevics írásainak alapján (Elhordott múltjaink, Csernobili ima, Fiúk cinkkoporsóban, Nők a tűzvonalban) készült. Fordították: Iván Ildikó, Pálfalvi Lajos, Enyedy György, M. Nagy Miklós, Földeák Iván.

Díszlet: Bagossy Levente. Jelmez: Ignjatovic Kristina. Dramaturg: Gábor Sára.

Zene: Kákonyi Árpád. Rendező: Bagossy László és Kovács D. Dániel, valamint Antal Bálint, Benkő Claudia, Dyssou Bona,Sándor Dániel Máté,Vilmos Noémi, Walters Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező osztályának hallgatói.

Szereplők:Bíró Kriszta, Csákányi Eszter, Csuja Imre, Dóra Béla, Epres Attila, Ficza István, Jéger Zsombor, Kókai Tünde, Koller Krisztián e.h., Kovács Máté e.h., Máthé Zsolt, Murányi Márta mv., Novkov Máté, Patkós Márton, Polgár Csaba, Pogány Judit, Szathmáry Judit mv., Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Znamenák István, Zsigmond Emőke.

Örkény István Színház, 2018. szeptember 28.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu