Hajnal Márton: Az antik hősökre is ráférne egy jó pszichológus

Euripidész: Médeia -

A néző számára nem a gyilkosság lesz tehát drámai erejű, hanem a terápián kibukkanó vágy a gyilkolásra…

Szegény Médeiát nincs okunk irigyelni, hiszen sokszorosan hátrányos helyzetből indul: egyrészt nő egy férfiak uralta világban, másrészt új hazájában idegen (népét elárulta, és elhagyta férjéért), harmadrészt talán őrült is, arról már nem is beszélve, hogy az eredeti mítosz szerint ráadásul boszorkány.

médeia2Radnay Csilla, Spiegl Anna, Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsanna / Fotók: Kovács JuJu / A fotók forrása a KV Társulat fb-oldala

Euripidész drámájának feldolgozása kapcsán így az a kérdés, hogy ezekből a tulajdonságokból melyiket hangsúlyozza az aktuális rendezés, illetve összekapcsolja-e őket valamiféle ok-okozatiságba. Az alkotók előtt egyszerre nagyon sok lehetőség áll, hisztérikus rombolástól a feminista hőstörténetig, és egyaránt megkedveltethetik, illetve megutáltathatják a címszereplőt. Ezzel szemben egy súlyos megkötés Médeia felfoghatatlan bosszúja, amely kihívás elé állítja a hagyományos, realisztikus szerepformálást. Itt van tehát a milliódolláros kérdés: hogyan tegyük átélhetővé a nézőknek egy gyerekgyilkos anyuka helyzetét?

Czukor Balázs rendező és a KV Társulat, valamint a meghívott vendégalkotók nem csupán modern ruhába öltöztették Médeiát, örök (és emiatt kissé megfoghatatlan) értékeket kutatva benne. Sőt, ha nem is végig, de legjobb pillanataiban többről van szó, mint egy egyszerű trouvaille-ról: az előadásnak nem csak az a célja, mint sok más görög dráma-rendezésnek, hogy megmutassa, egy kifejezetten más kornak és kulturális közegnek írt tragédiát is meg lehet csinálni a mai közönségnek izgalmasan. Több ez szerencsére, mint a gimnáziumi irodalomóra látványos kiegészítése. Az előadásnak mondanivalója van konkrétan a mi életünkről, érzéseinkről, az idegenekhez való viszonyunkról, és ehhez a darabot eszközként használja – miközben azért ötletesen reflektál a Médeia és napjaink közötti távolságra is. Hab a színházi ínyencek tortáján, hogy mindezt ráadásul úgy teszi, hogy többé-kevésbé a realisztikus színjátszás keretein belül marad.

médeia3Száger Zsuzsanna

Az előadás egy egyszerű, de jól eltalált keretbe helyezi a történetet. Egy csoportterápián vagyunk, ahol a résztvevők szerepjátékokon keresztül igyekeznek feldolgozni a problémáikat, az ezekből a játékokból kirajzolódó ív tulajdonképpen maga a Médeia, miközben a páciensek és az általuk eljátszott szerepek viszonyában érzékelhető, hogy miben más a mai értékrend ahhoz képest, amit a drámának tulajdonítunk. A párokban megcsinált terápiás gyakorlatok összemosódnak az euripidészi alapanyag mindig csak két főbb karaktert szerepeltető jeleneteivel, míg a gyakorlatok közös megvitatása lényegében a kar modern felfogása.

A terápiára érkező új páciens tulajdonképpen maga Médeia (Száger Zsuzsanna). Bevándorló és két gyerek édesanyja, akit most, hogy egy új nőért elhagy az exe, valószínűleg kiutasítanak az országból. A másik páciens egy üzletasszony (Radnay Csilla), a terápiás szerepjátékokban ő játssza a hűtlen férfit, miközben a valóságban is hasonló helyzetben van: otthagyta párját, így azonban nem láthatja gyermekét. Spiegl Anna karaktere maga az ártatlanság, fiatalkori traumái miatt ő elsősorban a szülők közt tévelygő gyerekekkel kerül párhuzamba, míg Urbanovits Krisztina pszichológusa a király szerepét játssza a főhős életét elvontan feldolgozó gyakorlatok során.

médeia4Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsanna

Ez a talán túlságosan is kézenfekvő alaphelyzet azért működhet itt, mert Médeia végletes cselekedeteire ráismerünk egy mai ember elfojtott érzéseiben, különösen ha egy olyan impulzív személyiségről van szó, mint az előadás főhőse, aki mint elmondásából kiderül, egyébként is hajlamos botrányt kavarni. A néző számára nem a gyilkosság lesz tehát drámai erejű, hanem a terápián kibukkanó vágy a gyilkolásra, amely megfelelő előkészítés után életszerűbb, ismerősebb és emiatt sokkolóbb is a modern ember számára.

A koncepció sajnos azért párszor meginog. A terápiás gyakorlatokban az élőbeszédtől elütő drámaszöveg indokolatlanul kiugrik, ami egy kissé mégis csak a korábban említett trouvaille-szándékot erősíti, hogy lám belecsempészték az eredetit az aktuálisba, ahelyett hogy bátrabban változtattak volna az alapanyagon. Ugyanígy formanyelvileg kilóg Spiegl Anna egyébként nagyszerű bábjátéka, amellyel a terápián életre kelti a gyermekeit. És bizonytalan érzésem volt Száger Zsuzsanna játékával kapcsolatban is, különösen az elején: nem tudtam eldönteni, hogy különös hanghordozása inkább a szereplőtől való távolságtartással függ-e össze vagy így próbálja ábrázolni annak másságát. Az előadásban ugyanis Médeiának a mássága lesz a fő magyarázó elem a viselkedésére, amely miatt érzékenyebben és élénkebben reagál a terápiára, szétfeszítve annak határait (ahogyan Euripidésznél direkten a társadalmi korlátokkal teszi ugyanezt). Az, hogy ez elsősorban kulturális, osztályhelyzetből adódó vagy pusztán személyiségből fakadó másság-e, számomra nyitott kérdés marad. Mindenesetre emellett a nőiesség csak átlátszó máz, valódi jelentése nincs, már csak azért sem, mert minden karaktert nő játszik. A nemi szerepeknek ez a fajta finom rombolása ugyanazt az eszmeiséget követi, amiért már a korábbi és egyébként kedvenc KV-s darabom, a Földi paradicsom kapcsán is nagyon hálás voltam.

médeia5Radnay Csilla és Spiegl Anna

Ami még kissé zavart, hogy a dialógusok alatt a szereplők statikusan álltak hosszú percekig, ráadásul rendre ugyanazokon a helyeken. A körben elhelyezett nézőtér egyes pontjairól így egy-egy színésznek az arca szinte végig láthatatlan maradt (számomra például Urbanovitsé), ebben nem igazán tudtam meggyőző koncepciót felfedezni. Ezzel együtt, ez a Médeia, akárcsak főhőse, esetlenségeivel együtt egyszerűen érthető és szerethető. Jó lenne még sok ilyet látni!

Euripidész: Médeia (KV Társulat)

Rakovszky Zsuzsa fordítása nyomán készült. Látvány: Szabados Luca.

Bábkészítő: Palya Gábor. Produkciós asszisztens: Cseh Adrienn. Rendező: Czukor Balázs.

Szereplők: Radnay Csilla, Spiegl Anna, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2019. február 27.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu