Turbuly Lilla: Felszántják a parkettát

Anton Pavlovics Csehov: A Platonov

Egy önző és gyenge ember, aki nagyon eltévedt a saját életében.

Vajon mit jelent a címben a határozott névelő? Mit tesz hozzá a darab és az előadás értelmezéséhez az az egyetlen betű? Csehov fiatalkori drámáját több címmel is játsszák, leggyakrabban névelő nélküli Platonovként vagy Apátlanul megjelöléssel. Ezekhez képest az a betű még hangsúlyosabban emeli ki a címszereplőt, nagyon valamilyennek mutatja, akár jó, akár rossz értelemben. Nem szürkének, személyiségnek.

platonov3Kocsis Gergely és Ónodi Eszter / Fotók: Horváth Judit / A fotók forrása: Katona József Színház

Székely Kriszta rendezése nem cáfol rá erre az előzetes várakozásra. Ez a Platonov, Kocsis Gergely Platonovja valóban a központi bolygó a körülötte keringő holdnők között. Miközben több jót nem nagyon lehet elmondani róla, minthogy nagyon valamilyen. Egy nagyon önző és nagyon gyenge ember, aki nagyon eltévedt a saját életében. Nem láttam még Platonovot, akiben ennyire kevés szerethető vonás lenne. A nők mégis rajonganak érte, gyűlölik és szeretik, amúgy Catullus módjára, elkapják ezt az érzést, mint egy betegséget. A járvány terjedésének pedig igencsak kedvez az a belterjes, szűk közeg, amelyben élnek. Hogy erre a szerepre Kocsis Gergelyt választották, egyrészt kézenfekvő, másrészt mégis meglepő döntés. Intellektusa, bölcsészalkata miatt kézenfekvő, de részben ezért is meglepő, hiszen Platonov éppen ezen adottságok elfecsérléséről ismert. Ezt a szétesést, elfecsérlést gyomorszorítóan tudja megmutatni, miközben nem hiányzik belőle a reflektáltság és az önirónia sem. Egy rendezői ötletnek és Kocsis Gergelynek köszönhetően még azt is megtapasztalhatjuk, milyen lehet, amikor az ember delíriumában kívül kerül önmagán. Egy váratlan pillanatban ugyanis tényleg megkettőzik Platonovot, és a néző egy pillanatra azt hiszi, hogy az ő fejében történt valami nagyon furcsa dolog. Sajnáltam a szomszédomat, aki nem a megfelelő irányba nézett abban a pillanatban, és így lemaradt erről a színházi varázslatról.

platonov1Pálmai Anna és Nagy Ervin

Adtak egy alcímet is az előadásnak: (Ne csak) nézd, hogy telik ez a kurva élet! És tényleg benne van az a kétségbeesés, hogy így le lehet élni életeket: alkoholba, drogba, sehonnan sehova tartó kapcsolatokba, a semmibe menekülve. (Nem lehet véletlen, hogy egy időben két hasonló korú fiatal rendező, itt Székely Kriszta, ősszel Nagyváradon pedig Botos Bálint a saját generációja sodródását látta meg a drámai alapanyagban, amit ott Apátlanul címmel játszanak.) Ketten nézik kívülről ezt a semmit: Platonov felesége, akit Pálmai Anna játszik, a szerep szerint erősen gömbölyödő hassal, tisztán, komolyan vett élettel és érzelmekkel. És Oszip, a kicsit együgyű, mégis tisztán látó, félelmetes erejű „óriás”, aki majdnem meg is fojtja Platonovot, egy hideglelősen élethű jelenetben. Nagy Ervin emlékezetes alakot formál Oszipból: pillantása, fejtartása, mozgása külön jellemtanulmány, és akkor a szigorúan lefésült hajáról még nem is szóltam.

platonov4Kocsis Gergely, Fekete Ernő és Pálmai Anna (a háttérben Ónodi Eszter és Bányai Kelemen Barna)

Tihanyi Ildi díszlete egy medenceszerűen kialakított, parkettával kibélelt térbe helyezi a játékot (érdekes, hogy nagyon hasonló a nagyváradi előadás térkialakítása is, ott mintha stég keretezné a medencét), amelyet két oldalról ülnek körbe a nézők. Így lehet játszani a fenttel és a lenttel, annyira, hogy a második felvonás elején már egészen alulról, a nézőtér alatt kialakított üregből kell Platonovot előrángatni. A két felvonás közötti szétzilálódást pedig a parketta „felszántásával” (helyenkénti felszedésével) is érzékeltetik. Pattantyus Dóra jelmezei maiak, hozzátesznek az adott szerephez. Kirill (Dér Zsolt) trendi ziláltsága vagy Szása egyszerű kismamaruhája külön jellemtanulmány, Ónodi Eszter zöld ruhakölteménye (akárcsak a Nórában egy hasonló zöld ruha) pedig egyszerűen hozzánő Anna Petrovnához. Ő az, akit az erős társulati összjátékból még mindenképpen ki kell emelni. A tábornokné kontrollált, erős, hűvös, de nem szívtelen asszony, aki alig hiszi, hogy Platonov felett nincs hatalma (emlékezetes, ahogy lépeget kifelé az elutasítás után, készen, hogy bármelyik pillanatban visszajöjjön, a méltóság megőrzése és feladása között hezitálva).

platonov5Bán János és Dér Zsolt ( a háttérben Ónodi Eszter és Kocsis Gergely)

Az erősen meghúzott változat (dramaturg: Szabó-Székely Ármin) Radnai Annamária fordítását használja. A követhető, feszes cselekményvezetés és a jól mondható szöveg könnyen megnyeri a nézőt. Aztán, amikor már éppen beleszokna az előadás realista stílusába, Székely Kriszta vagy kimerevíti a pillanatot, vagy látomássá duzzasztja azt. Meg tud lepni, a végével is. Ismét szerencsés kézzel és friss szemmel nyúlt egy klasszikushoz, és megrendezte az idei évad másik nagyon jó Platonovját. Hogy harmadszor is megemlítem a nagyváradit, annak az az oka, hogy erős hendikeppel indul egy budapesti művészszínházban játszott előadáshoz képest. Nálam mindenesetre holtversenyt futott a két előadás.

Anton Pavlovics Csehov: A Platonov(Ne csak) nézd, hogy telik ez a kurva élet!

Fordította: Radnai Annamária. Játsszák: Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Fekete Ernő, Jordán Adél, Bányai Kelemen Barna, Pálmai Anna, Bán János, Dér Zsolt, Nagy Ervin, Staub Viktória.

Díszlet: Tihanyi Ildi. Jelmez: Pattantyus Dóra. Jelmez-asszisztens: Tóth Norbert. Világítás: Lohár Antal. Hang: Horváth József. Mozgás: Bodor Johanna. Súgó: Boncza Anita. Dramaturg: Szabó-Székely Ármin. Asszisztens: Hornung Gábor. Rendező: Székely Kriszta.

Katona József Színház, Kamra, 2019. március 9.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu