Török Ákos: Két férfi van talpon a vidéken

Peter Weiss: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában

…mintha nem is előre megírt szövegeket mondanának, hanem azt, ami éppen akkor pattan ki a fejükből a szokatlan terápia izgalmainak hatására.

Kovács D. Dániel rendezőként ötletes és naprakész olvasatban tálalja de Sade márki elmegyógyintézeti rendezését, amelyben egyedül Hegedűs D. Géza igazán meggyőző. Meglehet, nem is a meggyőzés a cél, ám végzős színművészetisek esetén joggal várunk ennél erősebb jegyeket és alakításokat.

Talán nincs is csavartabb (hosszabb című bizonyosan nincs) darab a drámairodalomban Peter Weiss: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában című művénél. Jó egy évtizeddel a francia forradalom diadala és morális bukása után egy speciális intézetben de Sade bentlakóként előadást rendez az ellátottakkal Marat haláláról, mely esemény négy évvel a forradalom kitörése után történt.

marat2Ábel Stella és Hegedűs D. Géza / Fotók: Gálos Mihály Samu

Mindezt maivá tenni már nem is akkora dobás, hiszen a forradalmak lefolyása jó ideje ideget talál hazánkban. Nem véletlenül lett ez a darab az alapja az egykori kaposvári társulat híres előadásának, aminek következtében kisebbfajta forradalmi hangulat lett úrrá a városon. A nép mindig rosszul jár, mint azok is, akik egykoron igazságukat és lendületüket adták valamiért, ami egyre távolabb kerül mindattól, ami történik. Amikor előkerülnek a haszonlesők, akik elintézik, hogy minden maradjon a régiben, legfeljebb néhány új uraság ül a nép nyakára. Európának a keletibb fele számára ez hosszú évtizedek óta alapélmény, mostanában éppen Magyarországon a leginkább akut módon.

Kovács D. Dániel egy zongorákkal teli ketrec mögé zárja (díszlet- és jelmeztervező: Horváth Jenny), és csupán egyetlen, hangsúlyos ponton engedi közénk deliráló őrültjeit. Az így folyamatosan jelenlévő, izgő-mozgó, helyenként megmerevedő játszók mintha nem is előre megírt szövegeket mondanának, hanem azt, ami éppen akkor pattan ki a fejükből a szokatlan terápia izgalmainak hatására. Kiből szöveg, kiből játék, kiből a szexus, kiből mindez egyszerre. Folyamatosan hömpölygő háttértörténésekkel van tele a színpad, amelyek a szöveggel együtt pulzálnak: csendesen kezdődnek, lassan futnak fel, érnek el a maguk hisztérikus tetőpontjára, és kezdődnek elölről, mindig kicsit másképpen. A szokásos filmes betét sem maradhat el szélben lebegő ruházattal, a színészek által megvilágítva, rövid snittekben.

marat3Ábel Stella

Jó döntésnek bizonyul az is, hogy három különböző fordításból ollózták össze a szöveget, ami veretesebb és szájra állóbb mondataival újabb játéklehetőségekre ad alkalmat (dramaturg: Dohy Balázs). Vélhetően a darabválasztást nem a forradalmi hevület fokozása vagy a közelgő önkormányzati választások motiválták, sokkal inkább a benne lévő sokféle színészi játéklehetőség, amire Peter Weiss szövege lehetőséget ad.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzősei szemmel láthatóan jó iskolát kaptak: anyanyelvi szinten beszélik a finoman elemelt, játék és vérvalóság között libikókázó nyelvet, amit a darab és a rendezés megkövetel tőlük, és ami a színjátszásnak egy kifejezetten magas szintje. Nem volt könnyű sora ennek az osztálynak, hiszen éppen az ő osztályfőnökük volt Marton László, amikor két éve zaklatási ügyek kerültek vele kapcsolatban napvilágra, felfüggesztették a Vígszínházban és tanári állását is szüneteltette egészen néhány nappal ezelőtt bekövetkezett haláláig. Innen kezdve Hegedűs D. Géza és Forgách Péter vitte tovább az eredetileg hármójuk által vezetett osztályt.

marat4

Mindig bajban van a kritikus, amikor növendékek előadásáról ír, hiszen egyrészt nem mérheti őket a kész profikhoz, másrészt viszont, ha pénzt kérnek el (még ha nem is a róla író kritikustól, de a nézőktől), és „mezei nézők” ülnek rajta, az ő élményükhöz is illik igazodni, hiszen (jó esetben) ők is olvassák a kritikát. Arról nem is beszélve, hogy bárki bármit is gondol az „elitista” kritikusokról, ritka kivételektől eltekintve, nekünk is ugyanaz tetszik, mi is ugyanazt unjuk, mint bárki más. Ebben az esetben annyival könnyebb a helyzet, hogy a budapesti színműs növendékek iskolai képzése ötödévre véget ér, innen kezdve színházaknál töltik egyéves gyakorlatukat. Képzett, de még gyakorlatlan színészek egyelőre diploma nélkül.

A darabválasztás és a rendezés megadja nekik a játéklehetőséget, amivel rendre élnek is, bár közelebb áll az igazsághoz azt mondani, pontosan és profin oldják meg a feladatukat. Ez azonban egy igazán jó Marat/Sade előadáshoz kevés. A legnagyobb teret értelemszerűen a Marat-t játszó Dino Benjamin kapta, aki eléggé egyenetlen súllyal oldja meg a szerepet, mellette szóljon, hogy a de Sade-dal folytatott vitában az általa életre keltett, lázálomszerűen egzaltált figura nem marad alul Hegedűs D. Gézával szemben. Egyetlen játékos nincsen, akin megakadna a szemünk alakítása vagy színpadi súlya miatt, ami kellemetlen meglepetés, hiszen ha csak Marton László és Hegedűs D. Géza előző osztályával hasonlítjuk össze őket, abban ötödévesként már többen megmutatták oroszlánkörmeiket, de olyanok is voltak köztük, akik agyaraikat is meg-megvillantották. A saját osztályaival rendszeresen játszó Hegedűs D. Géza falat kenyérként kell az előadáshoz. Élvetegségében felpuhult de Sade-jának előtérbe kerülése minden esetben lendít egyet a le-leülő történéseken. Gyakran azon kapom magam, hogy miközben mások játszanak, azt nézem, ő mit csinál és mikor „kerül ismét rivaldafénybe”.

marat5Antóci Dorottya és Dino Benjamin

A Színházak Éjszakáján bemutatott darab ezzel együtt él és hat, ha nem is üt akkorát, mint hírhedtsége alapján akár tehetné is. Arra mindenképpen jó alkalom, hogy megnézzük, kik lehetnek azok, akik miatt néhány év múlva is érdemes lesz színházba járnunk. A látottak azonban ezúttal inkább abban erősítettek meg minket, hogy Kovács D. Dániel rendezőként és Hegedüs D. Géza színművészként még mindig ilyenek.

Peter Weiss: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában

A szövegkönyv Térey János, Eörsi István és Görgey Gábor fordításának felhasználásával készült. Rendező: Kovács D. Dániel. Díszlet- és jelmeztervező: Horváth Jenny. Zeneszerző: Komjáti Áron. Dramaturg: Dohy Balázs.
Szereplők: Antóci Dorottya, Ábel Stella, Darvasi Áron, Dino Benjamin, Ertl Zsombor, Horváth Csenge, Kovács Máté, Márfi Márk, Márkus Luca, Reider Péter, Rudolf Szonja, Hegedűs D. Géza.


Ódry Színpad, 2019. szeptember 21.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu