Turbuly Lilla: Indexen a színház

Trojka Színházi Társulás: Dekameron 2020 – Karanténtörténetek -

A Trojka máskor is szívesen nyúl klasszikus alapanyaghoz, sőt, erőssége a világirodalmi „slágerek” kortárs újramesélése…

Az Index hírportál az utóbbi időben kultúraközvetítő szerepet is vállal. Indítottak egy tárcarovatot, amelyben heti rendszerességgel közölnek kortárs írókat, sőt, már egy novelláskötetet is kiadtak. Most pedig vállalták, hogy közvetítik a Trojka Színházi Társulás előadását. Egy kortárs író számára, aki jobb esetben is csak néhány ezres olvasóközönséghez tud eljutni, ez nagy lehetőség, és (bár a tárcarovat olvasottsági adatait nem ismerem) reménykedhetünk, hogy az Index milliós olvasótáborából akadnak, akik itt kapnak rá a kortárs irodalomra.

dec2Gryllus Dorka és Bárnai Péter / A képek forrása az Index

Fontos, hogy a portál segítségével a Trojka Színházi Társulás előadása is megszülethetett, és lehetőséget kapott arra, hogy minél több nézőhöz eljusson, mert teljesítette az alkotók célját, amit az előzetesben így határoztak meg: „valami olyan élő színházi formát hozzanak létre, amely túlmutat az utóbbi hónapokban megismert és használt video-kommunikációs csatornák segítségével rögzített produkciókon.”

dec3Nagy Dóra

Valóban, egy olyan összművészeti előadás született, amelyhez hasonlót nem láthattunk az elmúlt hónapok online színházi kísérleteiben. Az élő színészi játék a színészek otthonában, saját lakásuk díszletei között, részben saját ruháikban zajlott. A mindennapi öltözeteket azonban egy-egy meghökkentő vagy csak kontextusából kiragadott, ezért meglepő tárggyal egészítették ki. (A látványterv Lakatos Márk munkája.)

A színészek magukat közvetítették, a jeleneteket pedig ezekből a „monoblokkokból” illesztették össze, ami a színészeknek nagy kihívás és hosszas próbafolyamat eredménye lehetett. (Ebből láthattunk is egy kis ízelítőt az előadás végén.) Voltak előre felvett külsős jelenetek is, de nem álltak meg itt sem, a színészi játék mellett láthattuk Ladányi Andrea táncbetétjeit, valamint animációkkal, és a Csókolom zenekar zenéjével vált teljessé a látvány és hangzásvilág. Látszott az is, hogy minden egyes elembe sok energiát tettek, minőségre törekedtek.

dec1Eke Angéla

A Trojka szívesen játszik kis terekben, lakásszínházban, hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a nézőktől karnyújtásnyira a mimikájukkal, legapróbb mozdulataikkal is ennek megfelelően gazdálkodjanak. A képernyős jelenlét a néző szempontjából hasonlít ehhez, látunk minden szemöldökrándítást, a színész szempontjából viszont nagyon más helyzet: neki arcközelbe kell képzelnie a nézőt. Az előadás játszik ezzel, például amikor Gryllus Dorka Lisettaként a fehér fogsorát mutatja bele a képernyőbe, és így a néző arcába. A színészek jól, de eltérően használják ezt a helyzetet. Nagy Dóra például a karakter ironikusságát tudja így megmutatni, Eke Angéla a narrátori szerepet oldja a mimikájával.

És ezzel el is érkeztünk az előadás kérdéses pontjához, ez pedig a történetmesélés, illetve maga az irodalmi alapanyag. A Dekameron kézenfekvő választásnak tűnik járvány idején, ráadásul a Trojka máskor is szívesen nyúl klasszikus alapanyaghoz, sőt, erőssége a világirodalmi „slágerek” kortárs újramesélése, elég csak remekbe szabott Anna Kareninájukra gondolni.

dec5Csákányi Eszter és Soós Attila

A Boccaccio-mű száz történetéből az alkotók hetet választottak, melyeket egy elöljáró beszéd vezet be. Az epizodikus felépítést ebben az esetben nehéz is lenne elkerülni, a gond inkább azzal van, hogy a színészek és az általuk megteremtett karakterek is jóval izgalmasabbak, mint ezek a történetek. Rájuk lennék kíváncsi, nem arra, amit elmondanak, hiába teszik ezt koncentrált, és sokszor az érdektelennek érzett történeten is áttörő színészi erővel. A Cipolla című történetben például Nagy Zsolt és Csákányi Eszter hallgató-elbeszélő párosa jóval izgalmasabb, mint Cipolla szélhámoskodása a Gábriel arkangyal szárnyatollának kikiáltott madártollal. És ez nem a Cipollát játszó Bárnai Péteren múlik, hanem azon, hogy itt és most ez nem biztos, hogy egy nekünk szóló történet. Érződik, hogy a dramaturgok igyekeztek ezeket a történeteket fogyaszthatóvá tenni, a narrációt felfrissíteni, és ugyanez volt a szándéka Soós Attila rendezőnek is, ez azonban nem mindig sikerült. Önmagában az, hogy egy járványhelyzetben született műről van szó, nem teszi időszerűvé a mai járványhelyzetben ezeket a meséket. Az alapszituáció hasonlósága ehhez kevés. A töredékes szerkezet és az, hogy a történetek egy rég letűnt világról mesélnek, időnként elengedik a nézőt.

dec6Kulka János

Aki aztán újra rácsodálkozik a jól sikerült részletekre, Ladányi Andrea tetőn táncoló madárlényére, Kulka János jól eltalált, pár szavasságában súlyos jelenléteire, a Csókolom dalszövegeire. Arra az elismerésre méltó kitartásra, ahogy a Trojka a csehovi „új formák kellenek” jegyében kísérletezik – karanténon innen és túl.

Trojka Színházi Társulás: Dekameron 2020 – Karanténtörténetek

Boccaccio műve alapján.

Játsszák: Csákányi Eszter, Eke Angéla, Ladányi Andrea, Nagy Dóra, Gryllus Dorka, BárnaiPéter, KulkaJános és Nagy Zsolt és Soós Attila.

Zene: Csókolom zenekar. Látványtervező: Lakatos Márk. Dramaturgok: Bódi Zsófia, Cseh Dávid és Kovács Blanka. Dramaturg-koordinátor: Balassa Eszter. Animációk: Végső Ágota. Gyártásvezető: Piróth Kinga. Színészegyeztetés: Rácz Annamária. Video: Szijj András és a StreamPUNK digitális stúdió. Rendező: Soós Attila.

Index, 2020. június 11.

(A cikk nézettségére vonatkozó bekezdést az alkotók kérésére töröltük, mert a cikk írója által az élő közvetítés alatt a képernyőn látott számok nem egyeztek az Index portál adataival - a szerk.)

 

© 2016 KútszéliStílus.hu