B. Kiss Csaba: Örök-lakás
Székely Rozália: Kálvária Lakópark -
Az abszurd szürreál ad randevút a kis magyar posztszocreálnak: mintha David Lynch írná és rendezné a Roncsfilmet.
Az abszurd szürreál ad randevút a kis magyar posztszocreálnak: mintha David Lynch írná és rendezné a Roncsfilmet.
A kaland- és poénvágyó néző leselkedővé válik, hiszen a való életben, bármennyire is kíváncsiak vagyunk, inkább elsétálunk a hasonlóan kellemetlen történések helyszínéről.
A facebook-élet, a személyes találkozásokat sokszor kiszorító virtuális kapcsolatok korában a színház élő valósága felértékelődik.
Ha ez szándékos, diszkrét-ügyes férfivilág-kritika volna, őszintén élvezném, de eme rendezői szándéknak nem találom nyomát.
Egyszerre kell figyelnem azt, ahogy a színészek fogócskáznak, és ugyanakkor hallgatnom a katasztrófában tűzoltó férjét elveszítő feleség visszaemlékezéseit.
Megnyugtató érzés, hogy nem csupán a tökéletes lehet jó.
Az irodalmi dimenzióknál sokkal távolabbra visz, és mintegy mellékesen a hely varázsát is megemeli…
… a teljes bizonytalanságban az emberi élet elengedhetetlen kelléke, az étel, és előállításának sziszüphoszi műhelye, a konyha maga a profán bizonyosság.
Varga Mária új színekkel tudja gazdagítani Rickl Mária karakterét.
Az általunk ismert, illetve az ahhoz képest alternatív dimenziók összemixelésével annyira sűrű anyagot jelenít meg a színpadon, amit nem elég egyszer látni.