Szekeres Szabolcs: Az elveszett boldogság nyomai
Friedrich Schiller: Ármány és szerelem / Vígszínház
Rudolf Péter régen volt ennyire jó, mert ezúttal színészetének humoros, (ön)ironikus dimenziója helyett az érzelmesen drámait látjuk.
Mintha az alkotók reflektorral a kezükben vezetnének végig bennünket a szerelmesek tragikus történetén. Egyes motívumok hatalmasra nagyítva, rendkívül pontosan kidolgozva jelennek meg. Mások árnyékban maradnak. A körülmények Luise és Ferdinand szerelmének harmóniáját gátolják. David Doiasvili a szélsőségek kedvelőjeként, hatásvadász rendező. A színház szőröstül-bőröstül érdekli. Színészei ezúttal is bejátsszák a színpadon kívüli területeket. Nem idegenek Doiasvilitől a bombasztikus hatások, de a meghitt csendek sem. Akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a grúz mester nagy rendező.
A Vígszínházban az Ármány és szerelem többfajta színpadi műfaj keveréke. A filmvetítéstől, a mozgásszínházon át egészen az árnyjátékig tart a nem a teljesség igényével készült stiláris leltár. Mindezeknek köszönhetően valósággal lüktet a mozgalmas színpad. A nagyvonalúan lebilincselő történetmesélés mellett az előadás legfőbb erénye az összefogott színészi játék.
Medveczky Balázs és Márkus Luca / Fotó: Dömölky Dániel
Rudolf Péter régen volt ennyire jó, mert ezúttal színészetének humoros, (ön)ironikus dimenziója helyett az érzelmesen drámait látjuk. Komoly színpadi fegyelemről és tehetségről tanúskodik, hogy a férfias érzelmesség egy pillanatra sem csúszik át érzelgősségbe. Rudolf felejthetetlen Miller városi muzsikusa a legnagyobb kisember. A hosszú haj és a csapzott külső az apáé, aki, bármennyire is mogorva néha, él-hal a feleségéért (Hegyi Barbara), és különösen lányáért, Luiséért. Miller vagyok, mondja magáról többször is, és ebben minden benne foglaltatik. Nem bemutatkozás ez, inkább jelzése annak, hogy íme, mindennek ellenére, főleg a rangbeli megkülönböztetések dacára, ő Miller LÉTEZIK. LENNI AKAR, DE NAGYON. Határozottság és önérzet van a mondatban, mert arra vágyik, hogy észrevegyék valahára. Egy agyondolgozott élet összes fáradtsága hallik a zenetanár szavaiból, mégis energikus az ismétlődő megszólalás.
Hát még akkor milyen erős a színészi jelenlét, amikor megsejti, hogy lánya, Luise fejében átsuhant az öngyilkosság gondolata. A zenészben a világ dől össze. Miller nem hagy bizonytalanságban afelől, hogy lánya elvesztésével az ő életének is vége szakad, még ha fizikailag nem hal meg, akkor is. A legmegrendítőbb pillanat szintén Rudolf Péteré. Miller hosszan keresgéli és gyűjtögeti a padlón a lánya életére törő Ferdinand által szétszórt bankókat. Piszmog, itt még nem lehet eldönteni, hogy elfogadja-e a felkínált fizetséget. Aztán csak beadja a derekát, és hangosan tervezgetni kezdi, hogy mi mindent fog csinálni a nehezen megkeresett, nagyhirtelen ölébe hullott pénzből.
Rudolf Péter és Márkus Luca / Fotó: Dömölky Dániel
Nagy-Kálózy Eszter többedszerre dolgozik a rendezővel. Amint annak idején a Nemzeti Színházban bemutatott Cyranóban, ezúttal is összetett alakítás az övé. Nagy-Kálózy a szélsőségek színésznője. Érzékien nőies és kietlenül hideg. Lady Milford, a herceg szeretője extrém ruhakölteményekbe öltöztetett prostituált (jelmeztervező: Bánki Róza) és mély érzésű ember. A négy hasonlóan extravagáns öltözetbe bújtatott udvarhölgy elmozogja a Lady Milford bensejében történő változásokat. Kováts Gergely Csanád koreográfiája hol egynek mutatja az udvartartást az úrhölgyével, hol külön állónak. Az írott változattal ellentétben a Ladynek tiszta lelke miatt az életével kell fizetnie.
Horváth Szabolcs nem először alakít talpnyalót a Vígszínházban. A külsőleg megnyerő, frissen mosott hajú és borotvált arcú Wurm miniszteri magántitkár ritka tenyérbemászó figura. Ám a gondolattalan, csetlő-botló tucatemberek (lásd a Mágnás Miska operettben Técsey Pikszi karakterét) után Wurm nyilvánvaló rosszindulata mellett nem kevéssé intelligens is. Nemcsak a szerelmesek sorsát megpecsételő levél az ő ötlete, de ha szép szóval nem ér el sikert, zsarolással kényszerítené Lujzát szexre. Wurm a gonoszság kisiparosából igazi nagyágyúvá válik, aki az emberöléstől sem riad vissza céljai elérése érdekében.
Medveczky Balázs és Hegedűs D. Géza / Fotó: Dömölky Dániel
Márkus Luca és Medveczky Balázs ideális szerelmespár. Az elveszett boldogságuk nyomait kutatják. Kezdetben Ferdinand nagy kényelmesen elnyúlik fektében a színpadon, és kijelenti, hogy semmitől nem fél. Innen, a földöntúli boldogságtól tartanak a teljes kétségbeesésig. Luise és Ferdinand közös halála a színpadi késleltetés és feszültségkeltés mesterműve. Az ambivalens dinamizmus határozza meg a játéknak ezt a részét. Halad előre ugyan a szituáció, de a hátráltató tényezők még inkább bevonják a publikumot a pusztulásukba rohanó fiatalok végórájába.
Friedrich Schiller írta Dalbergnek, a mannheimi színház igazgatójának az akkor még Lujza Miller címen készülő darabjáról, hogy szomorújátékának gyengesége a tragikus ötvözése a komikummal, a kedélyesség keveredése rémségekkel.
A Vígszínház szigorúan hierarchizált maffiaállamban játszódó előadását egyértelműen a tragikus fenség jellemzi. A szolgalelkűség kézen fogva jár a gonoszsággal. A jellemtelen meghunyászkodókból, akik felfelé nyalnak, lefelé taposnak, épül a hatalom lebonthatatlan piramisa. Míg a társadalmi ranglétra legalján elhelyezkedő hírből sem ismeri a behódolást (A herceg komornyikja: Hirtling István), addig a kiismerhetetlenül kőarcú von Walter első miniszter (Hegedűs D. Géza) örökre lekötelezettje marad a színpadon meg sem jelenő legfőbb úrnak, a hercegnek. A hatalomnak nincsen arca, csak a tőle való félelem a közös tapasztalat, bárhol is helyezkedik el a túlélésre vágyó a nomenklatúrában.
Középen Nagy-Kálózy Eszter / Fotó: Dömölky Dániel
A kifejezetten szép Ármány és szerelem érdemeként átlendülhet a kalandvágyó néző egy másik valóságba. Oda, ahol nem a kisszerűség uralkodik, mert a tragédia szereplői tudnak és akarnak megélni végletes érzelmeket.
Friedrich Schiller: Ármány és szerelem
Dramaturg: Kozma András. Dramaturg-konzultáns: Komán Attila. Díszlettervező: Ketevan Nadibaidze. Koreográfus: Kováts Gergely Csanád. Jelmeztervező: Bánki Róza. Világítástervező: Csontos Balázs. Ügyelő: Weismeyer Erik, D. Mucsi Zoltán. Súgó: Szarvas Éva. Rendezőasszisztens: Efstraiadu Zoé.
Játsszák: Márkus Luca, Medveczky Balázs, Hegedűs D. Géza, Horváth Szabolcs, Hegyi Barbara, Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Hirtling István. Rendező: David Doiasvili.
Vígszínház, 2024. március 12.