Turbuly Lilla: Ha a karzatról nem is látszik…
Pécsi Országos Színházi Találkozó, 2017 – 2. –
Szembenézni egy nyesttel és a halál napraforgós angyalaival.
Szembenézni egy nyesttel és a halál napraforgós angyalaival.
Női- és férfilélekről, operettvilágról és a Cooltour cafés olvasás örömeiről.
…avagy megtaláltam a fesztivált, amit haza akarok vinni magammal...
A közös nevező: személyesség, szabadság, itt-lét.
A második nap utolsó előadása viszont olyan igazságokat vág a képünkbe, melyeket utálunk elismerni. Például hogy degenerált szarevők vagyunk.
Kell egy kis idő, amíg ráérez az ember arra a szabadságra, hogy hagyhatja a fenébe a fejtegetést.
A Parental Ctrl-ban egyszerűen elbűvölő, hogy a három előadó keresetlensége, helyenként antiszínházas színjátszása igen színvonalas, néha kifejezetten bravúros előadói (ének)tudással párosul.
…ha már ki kell fogynunk a világból, legalább ilyen előadásokkal vigasztaljuk magunkat.
...életszerető, életigenlő művész, aki tudja, hogy hol van a rossz oldal – és hol található a jó. Ezért éles szemű, pallérozott elméjű és erkölcsös művészként tükröt tart elénk: a társadalom elé. Nézzétek: ezek vagyunk. Nem te, nem ők, hanem mi, mindannyian.
...az antiszínházi jelenetek annyira lenullázták az összes érzékemet, kimosták az agyamat, hogy hirtelen azt vettem észre: teljesen szokatlan szituációban (világban?) vagyok. Úgy éreztem magamat, mint a megdermedt kismadár, akire rávetül az óriáskígyó átható tekintete.