…a jelenünkben még nehezebb elhinni, hogy az a létező legjobb világ, amelyikben éppen élünk (pedig az, mert másmilyen nem létezik).
Udvaros Dorottya egyenesen sziporkázik. Hosszú sörényes, rendkívül energikus karaktere gőzhengerként tör előre, és játékának köszönhetően majdnem el is hisszük, hogy léteznek csodák…
A játékukon keresztül válik megérthetővé és átérezhetővé, hogy mekkora rombolást visz végig az ember életében a hétköznapi hadviselés, az intézményesülni képes iskolai, munkahelyi elnyomórendszer, a verbális és testi erőszak.
Ez a művészi látásmód valamikor nagyon modern volt. Most is az, mert nem jár el felette az idő, még akkor sem, ha nem veszi át az aktuális kortárs művészetek felszínes, trendi kliséit.
Egyébként a @LL3t4rgIA főszeplői, a napjainkban érettségiző, tehát 2007 körül született mai 18 éves Z-sek már generációjuk utolsó hajtásai, sőt, lehet, hogy már tkp. a 2010 után született alfások előhírnökei.
Ez esetben Arthur király nemcsak magyarokat keres, hogy az egyik próbát kiállhassa, de egyenesen Göcsejbe látogat, és nem maradhat ki a (jelen pillanatban az NB I. hatodik helyén álló) ZTE biztatása-ünneplése sem.
…küzdelemről szól, amelyben egy nő lezárja a mély megbántással, csalódással végződő válságos életszakaszát, és új lapot húz elő.
…legtöbb munkájának alapkaraktere az ismeretlen világban vélt vagy valós igazát és helyét kereső ember, aki korlátok közé van szorulva, akinek kilátástalan, reménytelen a helyzete.
A miliő mocsárként húzza le a szereplőket. A tétova menekülési kísérletek kudarcra ítéltetnek. Bodó rendezése elsősorban nem drámai folyamatot, hanem állapotot ábrázol.
A tea után kínált mindenmentes muffint talán egy kicsit tovább kellene sütni, de aki jót akar magának, ne hagyja ki ezt az előadást az örkényes menüből.