Kutszegi Csaba: Betépett alaszkai olajbányászok lázálmai – vagy valami más

Gisèle Vienne: Extra Life / Trafó //
Ha mindez a gyötrelem jó minőségű anyagokból volna megkomponálva, zavarba jönnék. De sajnos nem jövök.
Ha mindez a gyötrelem jó minőségű anyagokból volna megkomponálva, zavarba jönnék. De sajnos nem jövök.
Vajon mi történt volna Shakespeare húgával, ha ő is tehetséges drámaíró lett volna?
Abból, hogy Hód Adrienn volt az előadás intim trénere, az olvasó már sejtheti, hogy jelmezre nem kellett költeni. Sőt, díszletre sem.
A történet, amelyet megmutatnak nekünk, egy kései találkozásról szól, nagymama és unoka hosszú évekkel megkésett első fizikai találkozásáról, és arról a folyamatról, ahogy lélekben is közük lesz egymáshoz.
Az univerzális téma adott, hiszen az életközépi eltévedéssel, a függőséggel bárki azonosulni tud.
A lényeggel azonosul, a színészet (az élet) lényegével: végig kell játszani a szerepet, méghozzá a lehető legjobban…
Van a nagymama történetének egy meghatározó momentuma, amelyet színházilag (is) nehéz megfogalmazni: holokauszt-túlélő, megjárta Auschwitzot, találkozott Mengelével.
Hogy a mában járunk, azt azonnal jelzi a steril környezet akkurátus továbbsterilizálása…
Az előadás központi kérdése az, hogyan viszonyul az anyaghoz a rendező a koncepciójával, és legfőbbképpen a színészek a játékukkal.
…az áldozat azt szeretné, hogy legyen rá magyarázat, az elkövető pedig azt, hogy legyen rá mentség… De egyik sincs.