Turbuly Lilla: Mindenütt (n)ő

Szex és irodalom címmel beszélgetés Czapáry Veronika Anya kacag című regényéről.

„...ebben a könyvben a szex pillanatnyi cél, eszköz arra, hogy egy adott napon végre történjen valami."



Ez már ilyen szakmai ártalom lehet nálam: hogy mióta sokat írok színházról, az irodalmi rendezvényeket is hajlamos vagyok innen nézni. Így voltam ezzel a Mindenütt Nő rendezvénysorozat Szex és irodalom című beszélgetésén is. Ahol a beszélgetés ugyan Czapáry Veronika Anya kacag című regényéről folyt, az eseménynek azonban legalább annyira főszereplője volt maga a szerző, mint a mű.

anyakacag03 1Erős Ferenc és Czapáry Veronika / fotók: Anócs Andrea

A kőszínházban egyébként az a jó, hogy (majdnem) biztosan 7 óra 7 perckor kezdődik. Az alternatív előadásoknál már elég nagy a szórás, és szinte kötelező a késés, sokszor majdnem annyi, mint itt, ahol négy óra helyett végül négy óra huszonötkor kezdtek – igaz, arra a gyér hallgatóság még egy-két emberrel megfogyatkozott. Az azonban még az alternatív színházaknál is nehezen képzelhető el, hogy az egyik szereplő (értve ezen most az egyik felkért kritikust) már előadás közben essen be a színpadra. De hát nem is színházban voltunk, és most már tényleg mindjárt rátérek az irodalomra, de azt még előtte el kell mondanom, hogy lett a szerző főszereplő. Nem azzal, hogy az elején felolvasott egy részletet a regényből. Utána átült a közönség közé, a négy kritikus pedig tényleg elkezdte kritizálni a művet. A hasonló kritikusvitáktól a szerzők általában távol tartják magukat, ami talán azért szerencsés, mert így mindenki felszabadultabban és sarkosabban fogalmaz, nem kell tekintettel lenni a szerző esetleges érzékenységére. Itt azonban, bár jelen volt a szerző, mégpedig megkerülhetetlenül, a kritikusok nem fogalmaztak kíméletesebben, mint azt - feltételezhetően - a távollétében tették volna. Czapáry Veronika a maga kedves szétszórtságával, érezhetően túlpörgött adrenalinszintjével, a véleményeket hallgatva valamiféle székfoglaló játékba kezdett: kb. percenként más székre ült át, hol az első sorba, hol az utolsóba (volt mi között válogatni), akcióját a thonet székek nyikorgása kísérte, kifutott, bejött, igazított a kameraállványon, feldöntötte, odébb tette és folytathatnám. Így aztán az irodalmi beszélgetés egy sajátos színházi performansszal ötvöződött.

anyakacag12Kalmár György és Benedek Anna

De most már tényleg az irodalomról! Az Anya kacagban kétféle szöveget gyúrt egybe a szerző: egy naplót (amelyben egy fiatal lány számol be Budapest belvárosi, férfiak és különböző szórakozóhelyek között bonyolódó életéről) merőben más stílusú, a lány traumákkal teli gyermekkorát hézagosan kirajzoló szövegrészekkel, szabadversszerű betétekkel, álomleírásokkal stb. A beszélgetést Benedek Anna kritikus, szerkesztő moderálta, résztvevői pedig Menyhért Anna író, kritikus, Erős Ferenc pszichológus és Kalmár György irodalomtörténész voltak. Többen is felvetették, hogy – ismerve a szerzőt – nehezen tudnak elszakadni a referenciális olvasattól, mivel Czapáry Veronika az életben is úgy beszél, ahogy a könyv főszereplője: sokat, kicsit kapkodva, hol elfedve, hol felvillantva valami mélyebbet. Kalmár György a nagy irodalmi hagyományokkal rendelkező naplóforma felől közelített volna a szöveghez, de azt kellett tapasztalnia, hogy itt ez a „lelki és női tér" nem úgy működik, mint más irodalmi műveknél, a megismerés folyton elakad, és ez egyszerre frusztráló és elgondolkodtató. Erős Ferenc elsősorban pszichológusként viszonyult a szöveghez. Az írás legfontosabb indokának, céljának, azt a regényben is megfogalmazott mondatot tartotta, amely szerint a főhősnő az időt, a még hátralévő reménytelen életet próbálja ezzel kitölteni. Pszichológusként pontosan vissza tudta fejteni a szöveg mögötti traumákat, a gyermekkori abúzust és az ebből következő kötődési nehézségeket, olvasóként azonban már erős kétségei voltak az ábrázolásmóddal kapcsolatban. Ahogy mondta, a sok-sok felbukkanó férfi szereplőről legfeljebb a farkuk méretét tudta meg, más lényeges információkat azonban nem nagyon. Menyhért Anna a szöveg parttalanságát, behatárolhatatlanságát emelte ki. Mintha igazából nem lenne lényeges sem a helyszín, Budapest, sem a folyton emlegetett szex, sem semmi más. Kalmár György ehhez úgy kapcsolódott, hogy a naplónak nincs eleje és nincs vége, a szöveg nem strukturált, és gyenge a linearitás is. Benedek Anna ellenben nem érezte ennyire naivnak a tükrözésekkel, tükröződésekkel játszó szöveget.

anyakacag13Kalmár György, Benedek Anna, Erős Ferenc és Menyhért Anna

Ha egyébként valakit a címben jelzett szex mint téma vonzott volna a beszélgetésre, annak csalódnia kellett, mert, ahogy Menyhért Anna elmondta, ebben a könyvben a szex pillanatnyi cél, eszköz arra, hogy egy adott napon végre történjen valami. Kalmár György mindehhez azt tette hozzá, hogy férfiként számára ez a szöveg a legkevésbé sem volt erotikus, érzéki vagy akár pornográf. A száraz, jelző nélküli tényközlések („megbaszott", „megbaszattam magam") szerinte nem női beszédmódot tükröznek, a szexualitás szókincse a regényben inkább a „bunkó pasasoké", furcsa, hogy egy női hang beszél így minderről, és hogy az egész könyvben egyszer íródik le az, hogy szeretkezni. De az is lehet, hogy mindez a test tárggyá tételének, és így a távolságtartásnak az eszköze. Menyhért Anna ehhez azt tette hozzá, hogy úgy tűnik, a főszereplőnek nincs meg rá a nyelve, hogy kifejezze, amit érez, sőt, mintha azt sem tudná, mit szokás érezni olyankor, amikor például megalázzák. És megint ott voltunk a pszichológiánál, de erre már le is telt a beszélgetésre előirányzott egy óra.
A végére egy jól mederben tartott, izgalmas beszélgetés állt össze és társult a szerzői performansz mellé, amit szerzőként nem biztos, hogy szerettem volna végighallgatni, de olvasóként nagyon is.

Írók Boltja, 2013. március 9.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu