Turbuly Lilla: Fragile
Sylvia Plath: Az üvegbúra -
Zsigmond Emőke az előadás elején egy tökéletes, csillogó gyöngyszem.
Zsigmond Emőke az előadás elején egy tökéletes, csillogó gyöngyszem.
Az abszurd szürreál ad randevút a kis magyar posztszocreálnak: mintha David Lynch írná és rendezné a Roncsfilmet.
…a benne szereplők kicsit sem magukból akarnak bármit is megmutatni, hanem a nézőket akarják megismertetni önmagukkal.
A kaland- és poénvágyó néző leselkedővé válik, hiszen a való életben, bármennyire is kíváncsiak vagyunk, inkább elsétálunk a hasonlóan kellemetlen történések helyszínéről.
A facebook-élet, a személyes találkozásokat sokszor kiszorító virtuális kapcsolatok korában a színház élő valósága felértékelődik.
…este a szabadkai színészek azokat a rózsaszín szemüvegeket osztották ki a nézőknek, melyeken keresztül délután az aradi színházcsinálók szemlélték a városukat.
Ha nincsenek szabályok, bármi lehet jó, vagy ugyanaz éppen nagyon rossz.
Ha ez szándékos, diszkrét-ügyes férfivilág-kritika volna, őszintén élvezném, de eme rendezői szándéknak nem találom nyomát.
Egyszerre kell figyelnem azt, ahogy a színészek fogócskáznak, és ugyanakkor hallgatnom a katasztrófában tűzoltó férjét elveszítő feleség visszaemlékezéseit.
Megnyugtató érzés, hogy nem csupán a tökéletes lehet jó.