... az utóbbi húsz évben egyre-másra nyílnak meg azok a festészeti kiállítások a magángalériákban, amelyeknek a XX. századi modern magyar művészettel foglalkozó múzeumokban lenne a helyük.
Célegyenesbe érkezett az Egy, kettő három: november 4-én, pénteken már a bemutató következik az Átrium Film-Színházban.
A Billy Elliot előadása most a felívelési periódusban van, az előadók élvezik és értelmezik.
Dosztojevszkij párbeszédei egydimenzióssá válnak azáltal, hogy a színészek üvöltve vágják egymás arcába az eszmefuttatásaikat.
Takács Nóra Diána, Tenki Réka és Zsigmond Emőke megteremtik a saját háromnővérségüket.
Az előadás szervezőelemét vitathatatlanul a látvány adja.
Csak a jelen idő hiányzik belőle. Az igazi aktualitás, amitől mainak, a sajátjának érezheti a néző.
A közönség tagjai válnak esküdtekké, a tények bírósági ismertetése és megvitatása után szavazhatunk.
Ibsen mintha előre látta volna a 21. századba belenövő apa nélküli generáció tragikus roncs-önképeit...
Tutira veszem, hogy a Pesti barokk előadása után egy mit sem sejtő ipszilon generációsnak simán beadom, hogy Csiky Gergely A nagymamáját láttuk.