Kritikátlan jegyzetek a MILF-ről és színháztörténeti előzményiről / Szemle Plusz 2024

… a darab alapkonfliktusa, hogy a főszereplő egy nála tizenöt évvel fiatalabb férfival esik szerelembe, és ezzel megmérettetik a társadalom szemében. Ő a Mother I'd Like to Fuck.

Teltházakkal kísérték figyelemmel a nézők a színházi élet meghatározó nyárvégi találkozóját, a Szemle Pluszt. Ez nem meglepő, mivel a Városmajori Szabadtéri Színpadon és a Kristály Színtérben ebben az évben is izgalmas válogatás került színpadra a határon túlról, vidékről és Budapestről.

A Szabadtéri Színpadon bemutatott emlékezetes produkciók között láthattuk a Szemle Plusz Társulati különdíjával jutalmazott Urbán András-rendezést, az Újvidéki Színház előadását. A Történt egyszer Újvidéken egy sok zenével és tánccal pengeélezett „kisebbségi extravaganza”, amely egy kibeszélő-show és egy esztrádműsor szókimondó egyvelege. A felidézett operettek, musicalek, sanzonok a színészi hitelességvágyra, a magyar nyelvben való létezés fontosságára, a társulat és közönsége közötti tudatos és ösztönös kapcsolatra építenek. A Bocsárdi László rendezte, 2017-ben íródott Ivan Viripajev-dráma, az Iráni konferencia felszabadító és dermesztő is egyszerre. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színészei kivételes alakításokkal jelenítik meg az emberi együttélés kihívásait, töréspontjait. A darab alaphelyzete: a humanista tett – jelen esetben a konferencia összehívása –, az ésszerű kommunikáció fenntartása, akkor is, ha még nem is látszanak a találkozási pontok, alapvető civilizációs kötelességünkre és igényünkre figyelmeztet. Pálffy Tibor, Szakács László, Mátray László a Legjobb férfi mellékszereplő díját vehették át a Szemle zsűrijétől. Az igazság gyertyái szintén egy megkerülhetetlen előadás. Székely Csaba történelmi színművét Sebestyén Aba rendezte. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadása keserű humorral és megrendítő őszinteséggel mutatja be az 1940-es évek terrorjának hatására önmagából kiforduló Bözödújfalu önírtóvá váló közösségének élet-halál harcát. A darabban nyújtott alakításáért B. Fülöp Erzsébet marosvásárhelyi színésznő a Legjobb női főszereplő díját kapta, valamint ebben az évben a közönség is a Sebestyén Aba-rendezés mellett tette le a voksát.

Pető Kata és Rohonyi Barnabás / Fotók: Gulyás Dóra / A képek forrása a Jurányi Ház

                                                                                                        

Mit ér a monológ, ha női?

A Szemle Plusz másik játszóhelyén, a Kristály Színtéren hat kamaraszínházi előadást láthattak a nézők. Az itt bemutatott produkciók közül a MILF kapta a Legjobb előadás díját. A keletkezési idejét tekintve a program egyik legfrissebb műve ez a 2023 novemberében, eredetileg a Jurányiban bemutatott, bő kétórás női „monológ”. A szövegkönyvet a Kovács-ikrek írták, amelyért 2023 decemberében vehették át a pályakezdő színházi szerzők számára alapított Prológ-díjat. A nagyszínpadi, sokszereplős produkciók mellett a Szemle figyelemre méltó kontrasztja volt ez az egyetlen felelősségteljes vallomásra épülő, intim dráma, amely megtapad az emlékeink között, mert konfliktusainak és humorának utóélete van.

Kovács Dominiknak és Kovács Viktornak a főszerepet játszó Pető Kata önvallott az életéről, így született a valójában kétszereplős „hormonológ” – ahogy az előadást hirdetik. A hormonok szerencsére csak az előadás fülszövegét teszik hivalkodóvá, mivel a darab főhősének, Csanaki Eszternek a története valójában nagyon is emberi, és csak annyira obszcén, amennyit a kendőzetlen őszinteség indokol. A monológ vendégszereplője Rohonyi Barnabás. Ő az univerzális unterman, minden férfit eljátszik, akivel a nőnek dolga volt és van: exeket, főnököt, apát, nagyapát és egy már exhímnemű herélt kutyát is. A szerzők végül megőrizték a gyónási titkot, mert Pető valós emlékeiből egy fiktív művet: családtörténetbe ágyazott személyes vallomást írtak. A darab irodalmi igényessége abban is megmutatkozik, hogy a gördülékenyen-ironikusan sziporkázó szövegfolyamban fel-felbukkanó szójátékok és a betétdalok (zeneszerző: Matisz Flóra Lili) egyedien lírizálják a közlést. Ehhez Pető Kata dallamosan kifejező orgánuma és kiválóan súlypontozott színpadi beszéde is hozzájárul. A főszereplő magánya így egyre plasztikusabban tud megszólalni egy olyan belső térben, amelyet alapvetően a külvilág sztereotípiái tartanak sortűz alatt.

Efféle női monológokra már korábban is születtek emlékezetes változatok. Nagy Viktor 1990-es rendezése volt Psota Irén nagy sikere: a Roncsderby, amely a Madách Kamara színpadán szintén egy zenébe oltott, lírizált „magányzárkára” ítélt nőt mutat be, aki jobb híján az őt körülvevő szomszédok zajaival beszélget. A Péreli Gabriella által írt geronto-show főszereplőjének hiába „eladó a magánya”: amikor hirdetés útján vevő jelentkezik rá, az ismerkedés már többnyire az első telefonos interjú során a hamvába hal. „Elátkozott dolog ez az éltes korban való társkeresés” – mondja a főszereplő – „a gazdátlan nők a világ leghátrányosabb helyzetű lényei”, akik, ha felvállalják a kapcsolatteremtési próbálkozásaikat, a külvilágtól nem számíthatnak túl sok együttérzésre: „a Gellért-beli felszolgálónők szemében én vagyok a legöregebb kurva – Budán!” A Psota által játszott nőnek (aki ma már GILF »értsd: Grandmother I'd Like…« lenne?) – mint Pető Kata MILF-jének is – a humor ad szabadságot és teret a túléléshez. Az önirónia ad lehetőséget mindkét karakternek arra, hogy megmeneküljenek maguktól, mivel az önreflexióhoz el kell távolodniuk egy lélegzetvételnyire a konfliktusaiktól.

Nem ilyen szerencsés Francis Poulenc operájának anonim főszereplője: az Asszony. Az emberi hang című opera az azonos című Jean Cocteau monodrámából született 1958-ban. A telefon a Roncsderby történetétől eltérően ebben a helyzetben a feloldozás lehetőségét sem adja meg: halott párbeszédeket engedélyez csupán. A negyven perces operában – melyet magyar nyelven Házy Erzsébet kivételes megszemélyesítése tett felejthetetlenné – a főszereplő végig egy szobában van és azzal a férfival akar beszélni, aki már valójában elhagyta. A rakoncátlan telefon azonban vagy mást kapcsol, vagy megszakítja a volt szerelemmel való szenvedélyesen elkeseredett dialógust. Az Asszonynak nemhogy az ironikus humor nem adatik meg, hogy új perspektívából láthassa az életét, hazugságaival – hogy az ott sem lévő barátnője segít neki – végleg magára zárja magányának ajtaját: „szépen és jól kell viselkednem” – mondja a telefonba a férfinak – „és ez így is lesz; azt kaptam, amit megérdemlek, őrült akartam lenni, őrült boldogságra vágytam.” A sokszor megszakított monológ/beszélgetés végén azonban nem tud megbocsájtani: nyakára tekeri a telefonzsinórt és megfojtja magát.

A Psota-féle karakternek és a Poulenc-opera főszereplőjének is a döntési szabadságukhoz való ragaszkodás miatt kell lakolniuk. A női szereplők esetében ugyanis az ilyen helyzetek sok termékeny sztereotípiát hívnak életre: például a nők egy bizonyos kor felett maradjanak egyedül, vagy ha elhagyják őket egy őrült szerelem után, akkor tradicionálisan nem Vronszkij, hanem Anna Karenina ugorjon a vonat alá. Egy ilyen sorsfordulóval foglalkozik a Kovács ikrek MILF-története is, amelyben Csanaki Eszter operakritikus a legújabb, kortárs pornó karakter-dinamikáival szembesíti saját életszerepeit. S teszi ezt azért, mert a darab alapkonfliktusa, hogy a főszereplő egy nála tizenöt évvel fiatalabb férfival esik szerelembe, és ezzel megmérettetik a társadalom szemében. Ő a Mother I'd Like to Fuck. A kifejezés tabudöntögetése egyértelmű, s épp emiatt remek kiindulási pontként szolgál egy olyan nő személyiségének a bemutatására, akinek semmi köze ehhez a kategóriához. A színpadi szöveg épp ezáltal teremt akkora különbséget a sztereotípia és a górcső alá vett jellem között, hogy az így keletkezett tragikomikus térben jó érzékkel lehessen lavírozni a humor, illetve a keserű szájízű belátás irányába is.

Pető Kata jellemének árnyaltságát mutatja, hogy hányféle módon van egyedül a karaktere. A munkahelyén ő az üvegplafon és a szereposztó szőnyeg közé szorult nagy tehetség. Korábbi exei csak családja riogatására voltak jók, míg a családi kedvenc, „férjnek való apafigura” remekül passzolt a traumatizáló férfi felmenők közé. Csanakiéknál ugyanis pofonnal terjed generációról-generációra az örökletes női deficit-szerep. Anyai és nagyanyai szinten a férfi izomerővel fordított arányban változik az önkifejezésük mértéke. S ahogy hatalmasodnak a férfijellemek, úgy növekszik a nők bűneként megélt abortusz-sokk a másik oldalon. Maga a pornószereppel való önazonosítás lehetősége is egy regresszív nőiségcsonkítás, hiszen nem egy teljes személyiség részvételére utal, hanem egy ember részleges és tárgyszerű használatára.

A színpadi szöveg asszociációs hálója elmossa a határokat múlt és jelen között, és az így keletkezett traumatikus mezőben kísértenek a már megfoghatatlan, de mégis erőteljes ráhatással rendelkező családtagok. Ezek az itt lebegő szereplők aztán folyamatosan felül akarják írni a főhős döntéseit, ki akarják iktatni a személyiségét. Egyfajta családi cancel culture bontakozik ki, amely a szemléletes visszaemlékezések mellett, a „szellemidézés” abszurditása miatt szatirikus helyzeteket is jócskán eredményez.

A múlt családtagjainak álomszerű megjelenésén túl a főszereplő magányföldrajzát a zenei-irodalmi utalások is gazdagítják. Az írói motiváció, hogy a személyes vallomás irodalmi horizontot kapjon, azért is lényeges, mert így hasonló sorssal rendelkező főhősnőket lehet a MILF köré invitálni, egyfajta történeti hátteret adva a női szerepeket analizáló operakritikus Csanakinak. Pető Kata vörös cipője és fehér zoknija a szöveg és zenei utalások nélkül is behívja az Óz, a csodák csodája című zenés filmet. Bár az útját kereső belső lánykarakter itt csak tipeg-topog, azt se tudja, merre van a sárga út, mert inkább a színpadi sztriptízrúdnál táncol, bízva abban, hogy a külcsín után majd a belbecs is kelendő lesz a nagy varázsló számára. Nem túl sok jót ígér azonban, ha egy családi traumavonal legfiatalabb örököse A kékszakállú herceg vára felé kacsingat. Az ott lakó „varázsló” ugyanis rendszerint az utolsó ajtó kinyitásával elemészti a feleségeit, akik az örök emlékezés birodalmába vesznek. Felmerül Bovaryné alakja is, aki naivitása és vidéki „klausztrofóbiája” miatt válik a társadalmi ítélkezés könnyű játékszerévé.

Turandot és Médeia megidézése azonban már összetettebben árnyalja a képet. Amikor a tizenöt évvel fiatalabb Isti (szintén Rohonyi Barnabás) alias Sexymotherfucker, a MILF-probléma gócpontja, Kalaf áriáját énekli, a keleti meseszerűségből felsejlik Turandot hercegnő alakja, aki szintén egy traumatizált figura. Amazon karaktere ugyanis nem családi neveltetésének tudatos eredménye, hanem ősanyja, Lou-Ling hercegnő legyőzésén és megbecstelenítésén alapszik. Sikolya – ahogy a hercegnő áriájában is megénekli – azóta is kísérti a palotát. Turandot is egy olyan negatív asszociációkkal megszemélyesített térben él, mint Csanaki Eszter. Csak épp ő egy teljhatalmú hercegnő, akinek megvan a lehetősége és a személyisége arra, hogy az áldozati szerep másik lehetséges megnyilvánulását válassza: védekezik és büntet. Az ő szemében az igazán jó férjnek az való, akit már lefejeztek. Jó pár száz évvel későbbi pályatársát, Csanakit pedig a macsó férfiak „fejezik le”, mert analizáló jelleme nem tud lépést tartani a realitással, s míg az élete történik, addig ő a múlt szereplőivel vitatkozik.

Médeiáról Csanaki úgy nyilatkozik, hogy bár nincs kimondva, hogy egy MILF, de az már szinte színházi közmegegyezés, hogy szerepét idősebb színésznőkre osztják, míg férjét, Iaszónt – és itt hisztériás rohamot kap – olyan fiatal színész játszhatja, amilyet csak akarnak! Médeia személyisége azért is különleges, mert feltételezett isteni származása révén alakja erőteljes férfi (megöli a fiait) és női (boszorkányság) jellegekkel rendelkezik, emiatt már az antik kor szokásos sztereotípiáinak sem felelt meg. Ahogy Emma Griffiths kutató írja Medea című munkájában: „A hangsúlyozottan nőies jellemrajz ellenpólusaként Euripidész Médeiát férfias jellemvonásokkal is felruházza, úgymint fizikai erőszakra való hajlam és magas intelligencia. Kreón az intellektusa miatt száműzi Médeiát.” […] „A nők túlzott intelligenciáját a görög közönség nemcsak helytelenítette, de természetellenesnek is találta.” (Emma Griffiths 2005, Medea, 73.o.) Csanaki figuráját is megérinti a boszorkányság, amikor elkeseredésében azt vízionálja magáról, hogy misztikus banyaként szipolyozza ki fiatal férfiak testét, de gyerekgyilkosságba azért nem keveredik. Irodalmi, zenei álmodozásai és családi traumái mentén inkább válik csoporton kívüli nővé, aki jobb híján az extrémmel szembesítené magát, hogy új életteret próbáljon kreálni, de végül már képzeletben sem tud nyerni.

A MILF mint igényes, sokrétű színpadi szöveg és a Gergye Krisztián ötletes rendezésében megvalósult emlékezetes előadás tanulságos és mély találkozási pontja egy egyre égetőbb problémának. Azok ellen, akik kilógnak a szokásos társadalmi karakterizálási formákból – mintha egy szervezet védekező rendszere lennének – megindulnak a sztereotípiák, hogy megpróbálják az „anomáliát” eltussolni, megszüntetni. Van olyan történet, amelyikből komédia lesz, és van olyan, amelyikből tragédia, aszerint, hogy az alkotók miként kívánják felhívni a figyelmet a többség érzéketlenségére aziránt, hogy a nemekhez rendelt határvonalak nem kőbevésettek, és illene már a 21. században updatelni őket.

MILF (Füge Produkció)

Játssza: Dr. Pető Kata, Rohonyi Barnabás.

Szerző: Kovács Viktor, Kovács Dominik. Zeneszerző: Matisz Flóra Lili. Jelmeztervező: Nagy Fruzsina. Díszlettervező: Gergye Krisztián, Isépy Andor, Pető Kata. Fénytechnikus: Langó Ádám. Hangtechnikus: Nemesházi Attila. Produkciós vezető: Gulyás Dóra. Rendező – koreográfus: Gergye Krisztián.

Külön köszönet Zsigó Anna dramaturgnak, Bárdos Katinak a jelmezek kivitelezéséért és a Duett Textil Kft-nek.

Városmajori Szabadtéri Színpadon, Kristály Színtér, 2024. szeptember 3.