Beszélgetés Bot Gáborral

„Szerintem a nyári színház legyen szórakoztató, zenés, vidám, adjon alkalmat a kikapcsolódásra, feltöltődésre. Itt ezt nyújtjuk a nézőknek, ezért jönnek hozzánk szívesen.”

Bot Gábor színművész egy szerepátvétellel kezdett a Kvártélyházban, az elmúlt tíz évben pedig főszerepek sorát játszotta el ott. Felidéztük a fontosabb állomásokat, és beszélgettünk az idei premierről is.

A múlt héten, egy színházi stand-up (Az előadás címe: Széchenyi tér 3-5. megnevezéssel ment a Kvártélyházban július 3-án – a szerk.) keretében megtudhattuk, hogy mielőtt a konzervatóriumba kerültél, hangszerkészítő iskolába jártál, kitanultad az orgonaépítést. A konzervatórium után pedig felvettek a Zeneakadémiára. Milyen szakra jártál, és hogyan kötöttél ki végül az operetteknél és a musicaleknél?

Oratórium és dalének szakon végeztem. Eredetileg könnyűzenésznek készültem, de a Zeneakadémián megszerettem a klasszikus zenét is. Még a konzervatóriumi évek alatt sokat statisztáltam a Színművészeti Főiskolán, ahol egy sor musicalben énekeltem. Később ehhez hozzájöttek az operettek is. Utóbbi klasszikus műfaj, másféle hangképzést kíván, ezért kevesen vannak, akik mind a két műfajt párhuzamosan művelik.

Bot Gábor / Fotó: Tóth Zoltán / A fotó forrása Bot Gábor facebook-oldala

Mi volt az első szereped a Kvártélyházban?

Tompagábor Kornél hívott, hogy vegyem át Barrabás szerepét A padlásban Nádházy Pétertől. Ezt azóta is játszom, hiszen a 2008-as bemutató óta műsoron van, idén is lesz belőle három előadás.

2016-ban, a Csárdáskirálynőben már főszerepet játszottál, Edvint, ráadásul a feleségeddel, Debrei Zsuzsannával, aki Szilviát alakította. Gondolhatnánk, a Kvártélyház nem túl tágas színpada kicsi egy nagyoperetthez.

Ez az operett minden szempontból jó nagy falat. Természetesen a helyhez kellett adaptálni. Annak, hogy közel vannak a nézők, megvan az az előnye, hogy hangsúlyosabb a mikrojáték, jobban látszanak az érzelmek. Másrészről az operett az a műfaj, amelyhez sokat hozzá tud tenni a díszlet és a jelmez, itt viszont a látványelemek jóval szerényebbek lehetnek csak, mint egy kőszínházi nagyszínpadon. Ezt a hiányosságot a színészi jelenlét erejével kell ellensúlyozni. Emlékezetes ez az előadás nekem, mert együtt játszottunk a feleségemmel, másrészt ez volt az első találkozásom ezzel az operettel.  

A következő évben bemutatott Lovagias ügy is zenés játék, de azért abban a próza a meghatározó.

Az előadás címe: Széchenyi tér 3-5. / Tompagábor Kornél, Dura Veronika és Bot Gábor / Fotó: Köves Eszter

Vidéki színészként (hiszen 2003 óta játszom a zalaegerszegi színházban) hozzászoktam, hogy mindent kell játszani, nem csak zenés szerepeket, szerettem ezt az előadást is.

A Lili bárónővel viszont már többször is találkoztál a kvártélyházi bemutató előtt.

Igen, 2001-ben Szolnokon, 2007-ben pedig Kecskeméten játszottam, mindig a főszerepet, Illésházy grófot, így ez az operett már nagyon otthonos volt nekem, amikor a Kvártélyházban bemutattuk. Foki Veronika volt a partnerem, de ebben is játszott a feleségem, Clarisse-t, a színésznőt, ugyanis ez egy kétprimadonnás darab.

A tavalyi bemutatóban, a Hairben, amit idén is műsoron tart a színház, te játszod Bergert. Kicsit érettebben, mint ahogy ezt a szerepet általában szokták.

Jóval idősebben. Eszembe se jutott, hogy fiatalabbnak játsszam a tényleges életkoromnál. Egy megfontoltabb, érettebb Bergert igyekeztem formálni, aki inkább visszahúzná a földre a forrófejű fiatalokat.

Milyen a viszonyod a filmhez, és ehhez képest milyen ez az előadás?

A zenék és a történet azonos. A film azonban lassúbb, kitartottabb snittekkel dolgozik, a darab pörgősebb, nagyon sok benne a mozgás. Korábban egyébként már játszottam benne egyszer, a Hevesiben Hud szerepét.

Hair ! Fotó: Pezzetta Umberto

A kvártélyházi előadást volt alkalmatok kőszínházban is játszani, hiszen ez a soproni színházzal közös produkció, ami Sopronban bérletben ment. Mennyiben volt más ott játszani?

Ugyanezzel a díszlettel, jelmezekkel játszottuk, de természetesen adaptálni kellett a helyszínhez a hangosítást, világosítást. Változás volt az is, hogy Kósa Ruben koreográfiáját megtartottuk, de ott a Sopron Balett művészei táncolták. Szomorú, hogy ez volt az utolsó munkájuk, hiszen a Sopron Balett sajnos megszűnt.

Az idei bemutató a Kvártélyházban Tompagábor Kornél rendezésében a Spamalot, amelyben Arthur királyt játszod. Hogyan készülsz rá? Szereted a filmet, a Monty Python-féle humort?

Bevallom, a filmnek nem vagyok a rajongója, kicsit lassúnak érzem. A musical-feldolgozás viszont szerintem jól sikerült, nagyon tetszik. Kevés időnk van rá, feszített tempóban kell dolgoznunk, úgy, hogy közben más előadásokat is játszunk. Most tanulom a szöveget, aztán következik a koreográfia (szintén Kósa Ruben munkája). Inkább zenére komponált mozgások lesznek, mint tánc, de sztepp az biztosan lesz benne. Ez egy nagy revümusical, amit úgy kell megoldani, hogy kisebb színpadon, kevesebb emberrel is hasonló élményt tudjunk nyújtani a nézőknek, mint egy nagyszínház. Arthur királyként én vezetem végig az előadást, a jelenetváltásokat, a Grál felkutatását. Az lesz a dolgom, hogy aládolgozzak a többieknek, a lehető legjobb lehetőséget biztosítsam ahhoz, hogy a kiemelt dalaikat előadhassák.

Mi az, ami miatt a nyaraid jelentős részét a Kvártélyházban töltöd? Mi vonz ide vissza?

Elsősorban a jó csapat. Szeretem a nyári munkákat, más a munkafolyamat, szorosabb a tempó, de megvan a maga varázsa, hangulata a szabad térnek. Kicsit más a közönség is. Szerintem a nyári színház legyen szórakoztató, zenés, vidám, adjon alkalmat a kikapcsolódásra, feltöltődésre. Itt ezt nyújtjuk a nézőknek, ezért jönnek hozzánk szívesen.

2025. július 8.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.