Beszélgetés Tompagábor Kornéllal /

„Színházat szeretnénk csinálni, ezt is és itt is.”

A zalaegerszegi Kvártélyház történelmi levegőjű, átriumos udvarában idén 19. alkalommal várta a nézőket a város nyári színháza. E közel 20 év tapasztalatairól, a ZA-KO Fesztiválról és saját bemutatóikról a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. ügyvezetőjével, Tompagábor Kornél rendezővel beszélgettünk.

Beszélgetésünk időpontjában már csak a Zalai Táncegyüttes hagyományos évadzáró estje van vissza az idei évadból. Hogy látod, miben volt más az idei szezon a korábbiakhoz képest?

Azt remélem, a nézőknek is érzékelhető, hogy folyamatosan próbálunk fejlődni. Műszakilag nem nagyon tudunk, ebből a szempontból a lehetőségeink korlátozottak, ahogy a befogadóképességünk is. Az udvaron található szökőkút miatt a nézőteret sem tudjuk megnagyobbítani. Ez abból a szempontból nem is baj, hogy a bővüléssel talán elveszne a játéktér intimitása. A Kvártélyház egy bensőséges városi színház, a belváros legközepén, ez az egyik vonzereje.

Tompagábor Kornél a Szomorú vasárnap című előadásban / Fotó: Köves EszterA változás leginkább a társulat folyamatos átalakulásában érzékelhető a nézőknek. Van egy régóta ide tartozó mag, körülöttük pedig mindig vannak újak, fiatalok. Az idei bemutatónkban, a Spamalotban például Nárai Dominik játszotta Arthur király szolgáját. Ő a Zalai Táncegyüttes táncosa, civilben felszolgáló, az egyik környékbeli községben, Hagyárosböröndön él. Táncosként benne volt néhány korábbi előadásban is, most azonban már színészként, Bot Gábor méltó párjaként szerepelt. Hogy ő az első színészi szerepében és egy tapasztalt, musicalek és operettek sorában főszerepet játszó színész ilyen jó kettőst alkot, öröm volt látni. Ahogy például a Kaposváron nemrég végzett Foltányi Edinát is, aki először csak vokálozott nálunk, majd egy beugrás után tavaly már szerepet kapott a Hairben, idén pedig Támadi Anitával remek kettőst alkottak mint a Tó úrnője és az ő tükörképe. Anita a Meseautóval kezdett, és azóta folyamatosan játszik nálunk, nagyot fejlődött, erős tagjává vált a csapatnak. De sorolhatnám még a fiatalokat: a Békéscsabáról jött Lévai Attilát vagy a még egyetemista Bartus Botondot.

Nálunk egyébként a próbaidőszakok rövidebbek és intenzívebbek a szokásosnál. Itt csak a munkára, csak a próbákra van idő, és valahogy ez az intenzitás jót tesz a közösségnek. Amihez hozzátartoznak a Zalai Táncegyüttes tagjai is, élükön Kósa Rubennel, ő az előadásaink koreográfusa is egyben. Jófajta szimbiózist teremt a tradicionális néptánc és a mai táncformák között.

Idén a nyári szezont nyitó ZA-KO Kortárs Művészeti Fesztivál rövidebb volt a megszokottnál. Ennek anyagi okai vannak?

Ez egy állandó harc, hogy forrást találjunk rá. Azt is sikernek tartom, hogy egy ilyen nehéz anyagi helyzetben legalább van. Korábban a MANNA Kulturális Egyesülettel közösen szerveztük. Gáspár Annával most is rendszeresen egyeztetünk, de az ő színházi tevékenységük leszűkült. Próbálunk a Déryné Program keretében előadásokat hozni, ilyen volt idén Az őz, amire Szabó Magdának és a 200 Ft-os jegyárnak köszönhetően igen nagy volt az érdeklődés. Akik járnak a fesztiválra, nagyon szeretnek hozzánk jönni. De úgy veszem észre, van a vidéki értelmiségnek egy olyan része, amelyik nehezen mozdul. Vagy el sem hiszik, hogy ebben a városban is belefuthatnak népszerű kortárs előadásokba. Múltkor valaki nem akarta elhinni, hogy itt is láthatta volna például A csemegepultos naplóját.

Próba a Kvártélyházban / Fotó: Köves Eszter

A saját előadásaitok általában teltházzal mennek, sőt, gyakran keresnek rájuk jegyet a helyi közösségi oldalakon. Hogy volt ez idén a Spamalottal, ami azért nem olyan ismert musical, mint a Hair vagy A padlás (utóbbi 2008 óta fut nálatok).    

Idén az időjárás eléggé közbeszólt. A pénteki premier vasárnapra csúszott, és a következő nap is csak az első felvonásig jutottunk. Az a tapasztalatunk, hogy a jegyvásárlás az előadás előtt kb. 10 nappal indul be, de ha rossz az idő, az emberek kivárnak. A premier azért fontos, mert ha azt jól fogadják a nézők, elkezd működni a „suttogó propaganda”, és jönnek rá az emberek. Ezt most is érzékeltük – csak a megkésett premier miatt később. A szezon végére már teltházak voltak. De a fenntartónk (a város) ezt pontosan érti. És azt is elmondhatom, hogy ez alatt a 19 év alatt művészeti és szakmai szempontból is szabadon hoztam döntéseket.

A Covidnak egyébként máig hatása van a színházba járásra. Az emberek kevesebbet mozognak, az élő társas kapcsolatokban, társadalmi viszonyokban is nagy törést okozott. A fiatalok alapélményekről maradtak le. A mi közönségünk is nagyobb részt középkorúakból, idősebbekből áll, de azért jönnek a családok is. A 7-8.000 Ft-os jegyáraink – amelyekre a városlakók kedvezményt kaphatnak – sem túl magasak.  

Tavaly egy felnőtteknek szóló különleges előadással, az Antigoné-projekttel is készültetek.

Az a program nem is annyira a darabról, inkább az életről és a színházról, meg az igazság és jogszolgáltatás különböző nézőpontjairól szólt. Egy bírónő, dr. Aradi Krisztina és egy színésznő, Dura Veronika vitázott egymással. Idén egy lazább, beszélgetős kiegészítő programot iktattunk be Bot Gáborral és Dura Veronikával. A nézők szeretik egy kicsit jobban megismerni a színészeket, akiket a színpadon látnak.

Jelenet a Spamalotból / Fotó: Kvártélyház

A színház és az élet határterületén mozog az a vállalásod is, hogy a bázakerettyei integrált szociális otthonban foglalkozol az ott élőkkel.

Hat éve járok oda, előtte öt évig egy másik otthonba, Magyarszerdahelyre jártam. Ezeknek a találkozásoknak is a beszélgetés az alapja, de foglalkozunk versekkel, vannak helyzetgyakorlatok, és készítünk előadásokat is. Van, aki 25 éve ott él, van, akinek az intézeti lét jelenti a biztonságot, de mindannyiuknak fontos, hogy ezeken a foglalkozásokon kicsit kiszakadnak abból a helyzetből, amelyben élnek. Hatalmas eredmény az is, ha egy autista megfogja a másik ember vállát. A legfontosabb tapasztalatom pedig az, hogy csak a szerencse a határ az ő világuk és a kinti világ között. Most éppen ezeknek a foglalkozásoknak a módszertanával foglalkozom.

Jövőre jubileumi évadotok lesz. Terveztek valamit ebből az alkalomból?

Mennénk előre, szeretnénk repertoárt építeni, tovább játszani a korábban bemutatott darabokat. De vannak időbeli korlátaink: mi fér bele a nyári szűk két hónapba. Van olyan előadás, A Pál utcai fiúk, amire hiába van nagy igény, az eredeti szereposztás „kiöregedett”, egy újabb végzős osztállyal lehetne megcsinálni. Annak idején az Anconai szerelmesekkel nyílt meg a Kvártélyház, jó lenne azt is újra bemutatni.

Személyesen hogy gondolkodsz a kvártélyházas jövődről?

Hosszabb távban, tíz-tizenöt évben gondolkodom. Színházat szeretnénk csinálni, ezt is és itt is.

2025. augusztus 19.

(Az interjút Turbuly Lilla készítette.)