Eggyé válni a bábbal
Beszélgetés Ragán Edittel /
„A jó báb? ... Az, amelyiket, ha megrázom, megéled.”
Október elején mutatta be a győri Vaskakas Bábszínház az Ordas és Ravaszdi című előadást. A darabot két népmeséből szőtte össze Kocsis Rozi rendező, így abban a farkas és a róka vetélkedése mellett a „vert viszi a veretlent” motívumai is megjelennek. Az előadásban Szukenyik Tamás farkasa mellett Ragán Edit játssza a rókát. A színésznővel a friss bemutató mellett a bábszínházhoz vezető útjáról és a Vaskakasban eltöltött évtizedekről is beszélgettünk.
Az erő és az ész vetélkedésében te képviseled az utóbbit, miközben a mese egyik érték kizárólagossága mellett sem teszi le a voksát. Az előadásban a mozgásnak is nagy szerepe van. Egy hosszabb némajátékkal kezdődik, amelyben nagyon pontosnak kell lenned, hogy a farkas ne lásson meg, mindig a háta mögé tudj kerülni. Hogy látod a rókát, milyen nehézségeket és örömöket hozott a megformálása?
Ragán Edit / A fotók forrása a Vaskakas Bábszínház
Szinte csak örömöt kaptam ezzel a munkával. Amikor bábot vehetek a kezembe, sokkal felszabadultabbnak érzem magam, így a figura megformálása is könnyebb feladat volt. Ráadásul Kocsis Rozival – aki a Vaskakas Bábszínház igazgatója – 33 éve ismerjük egymást, és nem hagyta figyelmen kívül a személyiségemet sem – szinte magamat kell adnom a róka szerepében.
Az egyetlen nehézség – sajnos – a koromból adódhat. 16 évvel ezelőtt volt egy egyszemélyes előadásom, amiben fele ennyire sem merültem ki, mint az ehhez az előadáshoz szükséges intenzív fizikai és szellemi koncentrációban (pedig most több időt fordítok a kondíciómra, mint anno).
Amellett, hogy ez egy gyerekeknek szóló mese, van egy felnőtt olvasata is, mintha jeleneteket látnánk egy párkapcsolatból. Bennetek is felmerült ez a megközelítés?
Természetesen a szövegelemző próbán beszéltünk a kettőnk (a bábokat mozgató két színész) közötti viszonyról, és felmerült a párkapcsolat is, de nem szándékoztunk ezt egyértelműsíteni, hiszen az előadásban látható rivalizálások, beszólogatások, froclizások két barát, vagy két kolléga között is megtörténhetnek/megtörténnek.
Szukenyik Tamással nagyon régóta egy csapatban játszatok. Mióta is vagy a Vaskakas tagja?
Tamással 25 évet koptattuk együtt a Vaskakas Bábszínház színpadát, de csak azért ennyit, mert ő még csak a középiskolás éveire készült, amikor én már bábszínész voltam, és azért is, mert én egy rövid időre abbahagytam a színházi életet, majd egy másik bábszínházhoz szerződtem.
Ragán Edit az Ordas és Ravaszdiban
Számodra milyen a jó báb? Egy új próbafolyamatnál hogyan ismerkedsz a báboddal?
A jó báb? ... Az, amelyiket, ha megrázom, megéled. Ez egy bábos mondás, de igazából az, amelyik úgy van kitalálva, hogy épp azokat a mozdulatokat tudja, azt a funkciót tudja betölteni, amit az előadás megkíván, vagy amit a rendező szeretne látni tőle a színpadon. Persze nem mindig jár kéz a kézben a tervezés, a kivitelezés és az elképzelt mozgathatóság. Ilyenkor kell csak igazán kreatívnak lenni egy bábszínésznek, bizonyos mozdulatokat stilizálva kell megmutatni.
Minden báb mozgatása más és más, ezért én még a próbák kezdete előtt tükör előtt megnézem, hogy mi áll jól az adott bábnak, mennyire kell elfordítanom a fejét, hogy úgy tűnjön, nézi azt, akihez beszél; hogy milyen mozdulatokra képes, és ezeket a próbafolyamat alatt beépítem. Megpróbálok a bábbal eggyé válni, és azt az érzetet kelteni, hogy a báb magától mozog. A paraván mögött ez nem nagy ördöngösség, de a mai előadások többségében már a mozgató (a bábos) is látható a báb mögött. Szeretem, amikor azt a visszajelzést kapom, hogy nem tudta valaki a bábomról levenni a szemét, vagy amit egyszer az egyik kolléganőm mondott, hogy „Esküszöm, úgy láttam, hogy a báb beszél, és nem te!”
Az Ordas és Ravaszdi című előadásban leginkább a bunrakuhoz hasonló típusú bábot mozgatok (bár azt eredetileg hárman mozgatják és nagyobb méretű). A róka fejében van egy pálca, azt hol a jobb, hol a bal kezemben tartva mozgatom, és ahhoz képest a testét, vagy a kezét fogva felváltva próbálom kifejezni, vagy megerősíteni a mondandóját.
Szukenyik Tamás és Ragán Edit az Ordas és Ravaszdiban
Hogyan vezetett az utad a bábozáshoz? Hol tanultad, milyen más társulatokban játszottál?
1992 augusztusában tettem be a lábam először a bábszínház akkori épületébe. A győri kereskedelmi szakközépiskolában érettségiztem. Belkereskedelmi áruforgalmi és gazdálkodási szakképesítést szerezve a Győri ÁFÉSZ vállalkozási osztályán tudtam elhelyezkedni. Irodai munkát végeztem. Na, ha valami távol állt tőlem, akkor az épp egy íróasztal mögött ülni egész életemben, ezért folyamatosan kerestem valami kreatívabb, mozgalmasabb, izgalmasabb kihívás lehetőségét, míg a helyi napilap állas hirdetései között ráakadtam arra a felhívásra, hogy bábszínészeket keresnek. Hát, jelentkeztem. A bátorságot az adta, hogy a Nagyszentjánosi Általános Iskolában – ahova jártam – az egyik osztálytársam óvónő anyukája indított egy bábszakkört. Nagy lelkesedéssel mentem oda, és mindig cím- és főszerepeket kaptam. Ráadásul – a Benkó Zsuzsa által vezetett Mazsola bábcsoportunkkal – sokszor nyertünk versenyeken díjakat, és még az MTV akkoriban nagyon népszerű Játsszunk bábszínházat! című gyerekműsorába is eljutottunk.
Szóval, volt egy kis alapom, és felvettek, de a munka mellett eljártam Szombathelyre a bábszínészképző stúdióba is (akkor még nem volt a Színművészetin bábszak), lediplomáztam a NYME Tanítóképző Főiskolai Karán, majd a színész II. és I. minősitést is megszereztem. 2000-ben úgy éreztem, pihenésre van szükségem, és arra, hogy olyan dolgokat csinálják, amelyekre a színház mellett nem volt időm, ezért nem írtam alá szerződést. Ez alatt az idő alatt keresett meg Sramó Gábor igazgató, hogy szerződjek Pécsre a Bóbita Bábszínházhoz. 4 évet töltöttem ott, és 2005-től újra a Vaskakas csapatában játszom, így idén a 30. évadomat kezdtem meg itt a 34 éves bábos pályafutásomból.
Rab Viki, Kocsis Rozi és Ragán Edit a Három fonóasszony olvasópróbáján
Gyerekeknek játszol. Mennyiben más ez a színész oldaláról, mint a felnőtt színház?
Egyáltalán nem készültem sem gyerekeknek, sem felnőtteknek játszani. Azt gondoltam, ez egy jó hobbi és milyen jó, hogy ezért a hobbiért még fizetést is kapok. Aztán egyre fontosabbá vált a közös alkotás, a közös cél, hogy egyre jobbak legyünk. Fejlődött a bábos szakma, nőttek a kihívások, egyre komolyabb feladatok értek el engem is. Én nem érzem, hogy másképp játszanék gyerekeknek, mint a felnőtteknek. Ugyanolyan komolyan veszem a felkészülést, a próbafolyamatot, a játékot. Egyetlen különbséget érzek: ha nem elég jó, érdekes a színész játéka, vagy az előadás, akkor a gyerek nem udvariaskodik, hogy csendben végigülje az előadást, mint a felnőtt.
Milyen bábszínésznek lenni egy vidéki városban, ahol már több generációnak is játszottál?
Jó! Nagyon jó! Már megismernek a bankban, és nem kell kiállni a sort; megismer az unokáját az előadásainkra kísérő eladó, aki megnézi, hogy van-e még a raktárban az az áru, amit keresek; vagy leszólítanak az utcán, hogy köszönik a csodás előadásainkat.
Szerepeltél felnőtt előadásokban is, mint pl. a Hullaégető vagy a Kádár Kata Revü. Hogy emlékezel rájuk? Melyik volt különösen fontos neked, és miért?
Mindkét előadás nagyon fontos volt az életemben, sokat adtak a fejlődésemhez. A Kádár Kata Revü rendezője – Tengely Gábor – olyan színészi mélységeket hozott elő belőlem, amelyekről magam sem tudtam, hogy léteznek bennem. Minden tudásunkat felhasználta. Zenéltünk, táncoltunk, énekeltünk, báboztunk, miközben különböző népballadákat mondtunk el a kabarék hangulatában. Fiatal voltam, szép és bomba formában. Imádtam!
A hullaégető / Ragán Edit, Schruff Milán és Gálvölgyi János / Fotó: Takács Attila
A Hullaégetőben pedig két kisebb szerep megformálása mellett a főszereplő – az általam oly nagyra becsült Gálvölgyi János – macskáját játszhattam el, természetesen bábbal. Pelsőczy Réka – a darab rendezője – a macskának komoly jelenlétet szánt, és én lubickoltam a szerepben, hisz báb volt a kezemben. János alakítása és a szünetekben elmesélt sztorijai pedig maradandó élményt hagytak bennem.
Az évadban még milyen szerepek várnak rád?
Új szerepem Fábián Péter rendezésében, a Három fonóasszony című előadásban lesz, mint az egyik fonóasszony, de sok korábban készült, repertoáron lévő előadásban találkozhat velem még a közönség a Vaskakas Bábszínházban.
További pályafutásodat is a Vaskakasban képzeled el? Mit jelent neked ez a színház?
A Vaskakas Bábszínházban töltöttem életem több mint felét, és nem vagyok már fiatal. Ez a második otthonom, a kollégák szinte a családom, hisz a legtöbb időt – még a szabadidőm nagy részét is – velük töltöm. Ha az igazgató igényt tart a munkámra, én pedig még bírom fizikálisan, azt hiszem, én már innen megyek nyugdíjba. Kevesebb, mint 5 év múlva megtehetem.
Az interjút Turbuly Lilla készítette.
2026. november 9.