Beszélgetés Varsányi Péterrel

Ha csak bizonyos látványelemeket mutatunk meg, azt a nézői fantázia kiegészíti.

Mi különíti el a gyerekelőadásokat a felnőttelőadásoktól? Mi tetszik a steampunk fantáziavilágban egy hatévesnek? Egyebek mellett ezekre kerestünk választ.

- Sűrű évet zártál a Sündör és Niruval, hiszen egy ideje folyamatosan rendezel...

- Igen, most úgy alakult, hogy három előadást rendeztem szünet nélkül. Az arany virágcserép, Az úrhatnám szolgáló és a Sündör és Niru voltak ezek. Az úrhatnám szolgálót áprilisban mutatták be az Operaházban. Anger Ferenc művészeti igazgató, aki korábban a Színműn tanult, indítványozta, hogy a rendező szakos hallgatók kapjanak lehetőséget az operában. Ő választotta ki azt az öt operát, melyekből az osztálytársaimmal választhattunk, ő készített hozzá szereposztást, és ő választotta ki a helyszínt, mely esetemben a Királyi Lépcsőház volt. Nagyon örültem, hogy ez a darab jutott nekem, mert amikor az öt operából az első kettőt meghallgattam, úgy éreztem, hogy ezek ugyan csodálatos művek, de nagy, hideg monstrumok. Az úrhatnám szolgáló viszont már első hallgatásra nagyon közel állt hozzám. Az arany virágcserép az Ódryn az első nagyszínpadi rendezésem volt, Laboda Kornéllal és E.T.A. Hoffmannal hármasban írtuk. A bemutató előtt másfél évvel kezdtünk el foglalkozni vele, nagy munka volt, de a jövője bizonytalan, mert nagyon nehezen egyeztethetők a színészek, és egy vizsgaelőadásnál egyébként is ritka, hogy négy-ötnél több előadást megér. Az úrhatnám szolgáló és a Sündör és Niru viszont a következő évadban is menni fog.
- A Sündör és Niru egy kortárs gyerekkönyv adaptációjából született. Hogy választottad ki ezt a művet?
- Még a könyvbemutató előtt bukkantam rá a mese egy részletére az interneten. Hogy miről szól, vagy hogy szól-e egyáltalán valamiről, azt még nem tudtam, de a világa magával ragadott. Később nagyon boldog voltam, amikor a könyv olvasása megerősített: ezzel érdemes és kell is foglalkozni.
- Mennyiben más kortárs szöveggel dolgozni, mint „klasszikussal”, vagy akár szerző nélküli mesével?
- Izgalmas volt, hogy nemcsak kortárs, de egészen friss, fél éve megjelent művel dolgoztunk, így semmilyen nézői elvárás nem nehezedett ránk. A szerzővel való első találkozás előtt persze volt bennünk félelem, nem tudtuk, hogyan fogadja majd a dramaturgiai változtatásainkat (az előadás szövegkönyvét Bodor Panna írta). Borbáth Péter azonban végtelenül nyitott volt, nagy bizalmat adott nekünk, és örült, hogy a művének lesz utóélete.
- Hol változtattatok a szövegen?
- Például ki kellett húznunk két iszonyú bájos szereplőt, Bocskojánt és Mirminyót, mert nem lendítették előre a cselekményt; ugyanígy járt Ushguli város teljes népe. De minden húzást azért hajtottunk végre, hogy a történet fő vonala még hangsúlyosabbá váljon.
- Hogy zajlott az alkotófolyamat?

Fotó: Kállai Tóth Anett

- Számomra minden alkotófolyamat első lépése az, hogy kialakul valami kezdetleges vízió a fejemben. Ezután kezdünk közösen gondolkodni a stábtagokkal. A Sündör és Niru történetében kiemelt szerepet kapnak a hangok és a fények, így magától értetődő volt, hogy ezekre az előadásban is nagy hangsúlyt kell fektetni. Ezért választottunk kvázi feketeszínházi formát, amelyben a színészek szinte belevesznek a sötétbe. Hiszek abban, hogy a sötét nem csak koncentrálja a figyelmet, hanem teret ad a fantáziának is – ha csak bizonyos látványelemeket mutatunk meg, azt a nézői fantázia kiegészíti. Szintén megválaszolandó kérdés volt, hogyan jelenítsük meg a történetbeli zajállatkákat. Régen doboltam, szeretek ütős hangszerekben gondolkodni, így jött az ötlet, hogy az állatkák hasonlítsanak dobverőkhöz, és a játékasztalon ugrálva csaljanak ki abból zenét.
- Gyerekelőadásnak látod az előadást?
- Szeretem, ha egy gyerekelőadás a felnőtteknek is ad valamit; ha ezt sikerül úgy csinálni, hogy közben a gyerekeket is magával rántsa a történet, az azt jelzi, hogy a darab valami egyetemes, örök dolgot mozgat meg, valamit, ami halálunkig foglalkoztat minket. Remélem, hogy a mi előadásunk is egy kicsit ilyen lett.
- Van a jó gyerekelőadásnak valamilyen ismérve?
- Recept biztosan nincsen, én legalábbis nem tudok róla. Ha szórakoztatni akar, szórakoztasson ízlésesen, ha pedig közvetíteni akar, közvetítsen jó értékrendet. Vagy legalább ne legyen káros. Emellett jó, ha a gyerek talál valakit, akivel azonosulhat.
- Ez utóbbi a Sündör és Niruban kire vonatkozik?
- Mindkét címszereplőre. Nem kikerülni akarom a kérdést: Sündör és Niru egy személyiség két oldala. Minden emberben megvan ez a kettősség. Niru a gyermeki, a világot felfedezni akaró, Sündör pedig az érettebb, a megfoghatatlan után vágyakozó én.
- Sündör, aki a Napért megy, végül „feladja” a küldetését. Ezt te hogyan értelmezed?
- Az utolsó jelentben egy ambivalens, kettős állapotot igyekszünk megmutatni: Sündör soha életében nem fogja elérni a Napot, de a napállatka személyében mégis övé annak egy kicsinyített földi mása. Hogy ezt ki hogyan értelmezi, az alkati kérdés.
- Mik a rövidtávú terveid?
- Legközelebb a Képzőművészeti Egyetem látványtervező és intermédia művész hallgatóival készítünk egy előadást. Szenteczki Zitával együtt rendezzük, Gogol novellák alapján. Főleg motívumokat, szereplőket választottunk ki olyan klasszikusokból, mint Az orr vagy A köpönyeg. Emellett a Budaörsi Latinovits Színházban fogok rendezni. Utána Lengyelországba, azon belül Białystokba megyek három hónapra Erasmussal, ott a Disney-Pixar-féle Agymanók című animációs film alapján készítünk egy előadást a bábszínész hallgatókkal, a második félévben pedig az ESZME felkérésére rendezek egy darabot.
- És a hosszútávú terveid?
- Szeretnék sokat rendezni, de anélkül, hogy beszűkülnék. A színházon kívül más is érdekel, kipróbálnám magam más műfajokban.
- Milyen műfajokban?
- Például szeretnék stop motiont készíteni, és írni. Mióta a Színművészetire járok, ez utóbbi vágyamat a szövegkönyvek alakítgatásában élem ki, de most leginkább a próza vonz.
- Kiket tartasz mestereidnek?
- Az egyetemen több tanártól kaptunk sokat, de egy mester–tanítvány viszony kialakulásához rengeteg idő kell, ami nem mindig adatott meg. Az osztályfőnökeim (Csató Kata, Csizmadia Tibor) és a bábszínész osztály osztályfőnökei (Meczner János, Tengely Gábor) mellett Zsótér Sándor, Bodó Viktor, Boldizsár Ildikó adták a legtöbbet.

Az interjút Hutvágner Éva készítette.

2016. július 22.

A Sündör és Niru az Ugródeszka-sorozatban került színre, melyben negyedéves bábrendező szakos hallgatók mutatkoznak be a Manna Produkció szervezésében.
Az előadás legközelebb a szegedi Thealteren lesz látható július 29-én, a Kövér Béla Bábszínházban.