Beszámoló a Fux Fesztiválról I.

…az első napokon látott előadásokban báb csak mutatóba akadt. A házigazdák Tüskevárában például Csikasz, a puli.

Az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Találkozója Fux Pálról, a fesztiválnak otthont adó nagyváradi Lilliput Társulat egykori díszlet- és bábtervezőjéről kapta a Fux Feszt nevet. A fesztivál egyik nyitóeseményén, a Jöjj vissza, vándor! című koncerten őt is többször emlegették. A koncertet ugyanis Kovács Péter, művésznevén Kovax, nagyváradi születésű énekes, zeneszerző adta, akinek az édesapja, Kovács György részben a Fux-korszakban volt a bábszínház színésze, szerzője, rendezője. Így Kovax szinte a bábszínházban nőtt fel. A dalok mellett ezekből a gyermekkori emlékekből is megosztott néhányat a közönséggel. Egy külön blokkal, amelyben egy egykor sokat játszott előadás, A legszebb dal zenei anyagából idézett (zeneszerző: Dankó János) arra is felhívta a figyelmet, hogy mennyi érték rejlik a bábelőadások zenéjében, amelyek az előadások lefutása után többnyire feledésbe merülnek.

A Lilliput Társulat a Kovax koncerten / Fotók: Vígh László Miklós

Elmenni egy helyről, egy városból, és hosszú idő után visszatérni oda, emlékezni és felidézni – ismert mesei és így bábszínházi toposz is, amely a fesztivál első napjaiban több előadásban is visszaköszönt. A zenei anyagában és koncepciójában is színvonalas, átgondolt koncert e személyes vonal mellett legalább annyira szólt a bábszínház generációkon keresztül érvényesülő varázsáról, a közös alkotásról, a helyi és a mindenkori közönséggel való kapcsolatról. Különösen szép pillanatok voltak, amikor a Lilliput Társulat tagjai két bunraku bábuval mutatták meg, hogy a bábművészet lényege a báb és a játszótársak iránti alázat, az, ahogyan közösen adnak életet és sorsot neki.  

A fesztiválon mind a hat romániai magyar bábszínház képviselteti magát (a házigazdák mellett a marosvásárhelyi Ariel, a sepsiszentgyörgyi Cimborák, a kolozsvári Puck, a szatmárnémeti Brighella, a temesvári Csiky Gergely Színház), hetediknek jelen van az önálló társulati léttel még nem bíró Udvarhely Bábműhely. Rajtuk kívül érkeztek magyarországi társulatok is (a pécsi MárkusZínház, a kaposvári BábSzínTér és a debreceni Csicsogó Bábszínház). A román bábművészetet pedig a helyi Mária Királyné Színház bábtársulata képviseli. A kétévente megrendezett fesztiválra nincs előzetes válogatás, a társulatok maguk választják ki, hogy melyik előadásukkal szerepelnek. A lényeg egymás munkájának megismerése és az együttlét. A fesztivál ebben a kecskeméti bábtalálkozóra hasonlít.    

Kovax (Kovács Péter)

Bábfesztivál ide vagy oda, hasonlóan a magyarországi élő színjátszás előretöréséhez, az első napokon látott előadásokban báb csak mutatóba akadt. A házigazdák Tüskevárában például csak Csikasz, a puli. Olt Tamás, Szirtes Edina Mókus és Váradi R. Szabolcs musical változatát állították színpadra, a Szigligeti Színház két tagozata, a Lilliput Társulat és a Nagyvárad Táncegyüttes együttműködésében. Az előadás az iskolai programjuk keretében készült, ami azt jelenti, hogy gyerekszereplőkkel is dolgoznak, és nem először, tavaly a Valahol Európában-t állították így színre, mindkettőt Györfi Csaba rendezésében. A bábszínháznak van egy tanodája, de a szereplésnek nem feltétele a tanoda látogatása, a gyerekszereplőket castingolják. Persze, a színjátszással régebb óta foglalkozó gyerekek azért nagyobb eséllyel veszik sikeresen ezt az akadályt.

A nagyrészt a berekben játszódó, természeti jelenségeket, történéseket leíró regény első gondolatra nem kifejezetten színpadi alapanyag. Györfi Csaba tánckoreográfiája azonban ezeknél a részeknél kiválóan működik, látványos jelenetek születnek. Jó példa erre az óriásharcsa kifogása, amelyben a harcsa küzdelmét Törteli Nadin tánca expresszív erővel jeleníti meg, vagy a madarak világa a köztük ragadozóként pusztító kányával (Barabás Hunor). Az elemelt, táncos jelenetek váltakoznak a realista játékmóddal, utóbbiak az iskola vagy az otthon világához kötődnek. Nagyon szépen helytáll a két gyerekfőszereplő, Boross Péter (Tutajos) és Czégényi Ghent Ferenc Péter (Bütyök). Ki kell emelni a Matula bácsit alakító Hanyecz Debelka Róbertet, aki természetes, túlzásoktól mentes játékstílusával egy, a filmes emlékeinkhez képest kevésbé karcos, játékosabb, de konzekvensen felépített, meggyőző karaktert formál.

Tüskevár / Középen Boross Péter

Azt gondolhatnánk, hogy a mai, kütyüfüggő gyerekek már avíttnak érezhetik ezt a lassúbb sodrású, kevéssé akciódús történetet, a váradi gyerekközönség azonban igen jól fogadta, az óvodásoktól a kiskamaszokig végig lekötötte őket.                

A Petőfi-évforduló nemcsak a magyarországi, de a romániai magyar társulatok színlapján is tükröződik. A fesztivál harmadik napján két, szemléletében igencsak különböző megközelítést láthattunk. A temesvári Csiky Gergely Színház és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház koprodukciójaként létrejött PETŐfi-SZELfi (ahogy ez már a címéből is látszik) azzal a gondolattal játszik el, hogy mai szemmel milyen költőnek és embernek látjuk Petőfit, illetve milyen költő és ember lenne, ha ma élne. Az alkotók (a szerző Szabó Attila, a rendező pedig Bartal Kiss Rita) Esterházy Péter egyik írásából kiindulva mindehhez egy cirkuszi keretet és egy metaforát választottak, amelyben a költő egy légtornász bátorságával és felülemelkedni tudásával rugaszkodik neki életnek és költészetnek. Felidézik különböző szerepeit és arcait, játszanak a verseivel, rapelnek és persze szelfiznek. Vannak azonban az előadásnak olyan részei is, amelyekben nem írnak szét és át, hanem hagyják az eredeti Petőfi-verseket megszólalni, a versszöveghez hozzátéve egy-egy erős vizuális kódot. A legszebb példa erre A Tiszánál, amelyben a csöndes és a haragvó folyót is gumikötelek mozgatásával jelenítik meg. Itt is egyetlen báb jelenik meg: egy tyúkocska az Anyám tyúkja című versnél. Az előadás kissé nehezen indul, és később is van túl hosszúra nyúló jelenete, a színészi teljesítmények sem teljesen kiegyensúlyozottak, összességében azonban a PETŐfi-SZELfi érvényes kísérlet arra, hogy a fiatalokhoz közelebb hozza Petőfi költészetét.

PETŐfi-SZELfi / A fotó forrása a Temesvári Csiky Gergely Színház honlapja

A marosvásárhelyi Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színház János vitéze (rendező Barabás Olga) más, jóval hagyományosabb utat követ. Szabó Dániel egymaga mondja el az elbeszélő költeményt, minimális kihagyással, szinte a teljes szöveget. A monodrámai formát egy háromtagú zenekar egészíti ki, akiket azonban díszletelemekkel eltakarnak, csak Gönczy Katalin látszik valamennyire, akit Szabó Dániel néha be is von a játékba. Az igényes zenei megszólalások mellett a zenészek erőteljesebb játékba vonása oldhatná a néha monotonná váló játékot. A vizuális hátteret Cakó Ferenc homokanimációja adja. A másfél óra ebben a formában túlságosan hosszú a gyerekközönségnek (az előadást tízéves kortól ajánlják), mintha Szabó Dániel maga is érezné ezt, amikor az előadás elején szinte hadarja a szöveget. Sokféleképpen igyekszik mozgalmassá, pergővé tenni a szöveget, játszik a szerepekkel, belakja a teret. Szerepformálásán érződik a beletett munka, vannak kifejezetten jól megoldott részek, teljesítménye azonban még nem egyenletes. Összességében az előadás megmarad eredeti műfajában: elbeszélő költeménynek.   

János vitéz / A fotó forrása az Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színház A Mária Királyné Színház Arcadia Társulata a Brémai muzsikusok bemutatójával szerepelt a fesztiválon (r.: Ciprian Hutanu). A négy színész az eredeti Grimm-mese betyárjai helyett világjáró zenei impresszárióként jelenik meg a hatásos nyitójelenetben, akik az elkergetett állatokból verbuválnak zenekart. Az állatokat közel ember nagyságú bábokkal jelenítik meg. A programban szerepel még egy Brémai muzsikusok-feldolgozás Kolozsvárról, érdekes lesz majd összehasonlítani a kettőt. Erről majd cikkem folytatásában olvashatnak.

Fux Feszt, Szigligeti Színház Lilliput Társulat, Nagyvárad, 2023. október 7-13.