Beszámoló a Fux Fesztiválról II. -

…nem volt zsűri, nem osztottak díjakat, így, a versenyhelyzet kiiktatásával a fókusz még inkább az együttlétre és a szakmai párbeszédre került.

Első cikkemben azt ígértem, hogy szólok a Fux Feszt másik Brémai muzsikusok előadásáról is, amelyet a kolozsvári Puck Bábszínház hozott volna el a fesztiválra, az előadás azonban betegség miatt elmaradt.

Hoztak azonban egy másik előadást, a Pulcinella kutyabaját, amellyel Szűcs Tamás tulajdonképpen hazatért szülővárosába, hiszen innen, a színház önkénteseként és gyerekszínjátszójaként indult a pályája. A fiatal színész saját bevallása szerint kezdetben nagyon nem szerette a vásári bábjátékot, ez azonban az egyetemi vizsgadarabból kinövő előadáson szerencsére egyáltalán nem látszik. A friss erő és lendület annál inkább. Maga a történet is jóval ördögbarátibb és szelídebb, mint amit megszokhattunk. Itt Belzebub csak muszájból vadászik emberlelkekre, Pulcinella pedig örök barátságot köt a mellé szegődött kutyával. A nyelvi lelemények és a lelkes gyerekközönség közbeszólásaira adott azonnali, frappáns válaszok is azt jelzik, hogy ha már Szűcs Tamás egy kicsit megszerette ezt a műfajt, idővel akár méltó folytatója is lehetne a szerencsére több fiatal alkotót is beszippantó és újításokra késztető vásári bábos hagyománynak.

A szakmai beszélgetésen sok szó esett arról, hogy a kolozsvári bábszínház hányattatott évei után most Gálovits Zoltánnal, az új igazgatóval az útkeresés időszakában tartanak, amelyhez előbb olyan alapkérdésekre keresik a választ, mint hogy mi is a bábszínház feladata 2023-ban, hogyan alakulhatnának más műfajokat, értékeket is befogadó közösségi térré.   

1x1 királyfi / Fotók: Vígh László Miklós

Kicsit előre szaladtam, hiszen a kolozsvári előadás előtti napon három előadást is láthattunk. A Cimborák Bábszínház Sepsiszentgyörgyről az 1x1 királyfival érkezett. Dávid Péter rendező a szakmai beszélgetésen elmondta, hogy az ötletet kislánya adta, aki magában dúdolgatta a Bartók Béla gyűjtéséből ismert népdalt. De hogyan lesz egy népdalból egy teljes előadás? Úgy, hogy az alkotók mellé tettek még jó pár nép- és műdalt, vagyis az egész előadás prózai szövegek nélkül, a dramaturgiához válogatott dalokból épült fel. A királyfi és a szegény lány világát a népdalok, a gazdag bíró lányáét a műdalok képviselték. Utóbbi, akit Gecse Noémi formált meg, bírólányba oltott botcsinálta primadonnaként többször is rázendített a Szép város Kolozsvárra, a nézőtéren ülő gyerekek mind nagyobb örömére. Az élőzenével (Gulácsi Zsuzsanna zongorázott) kísért előadás egyszerű, tiszta formavilága jól illett a meséhez. A királyfit és a szegény lányt két óriásbábbal jelenítették meg, a többi szereplőt pedig élő játékkal. Az élő játék és a bábos megjelenítés indokolt, hiszen ők ketten azok, akik egymáshoz tartoznak, más értékrendet képviselnek, mint a gazdag bíró lánya vagy a királyfival helyet cserélő, majd a hatalomba belemámorosodó kocsislegény (Daróczi Klarissza), azonban mégis a bábok és a bábozás voltak az előadás gyenge pontjai. A szakmai beszélgetésen azt is megtudtuk, hogy a színház küzd a bábkészítők hiányával, sokszor kompromisszumokra kényszerülnek, és maguk is megkínlódtak a nehezen mozgatható bábokkal. Volt azonban jó példa is a „bábos” megjelenítésre: Gulácsi Zusuzsanna fekete, rojtos-loncsos kabátujja egy jelenetben hollóként kelt életre.

Kökény Matyi

Erdélyben még nem terjedt el úgy a csecsemőszínház, mint Magyarországon, ilyen előadás egy szerepelt a programban, az is vendégelőadás volt, a pécsi MárkusZínház Egyszer voltamja. A fesztiválszervezők ugyanis, miután megismerték, hogy melyik erdélyi színház milyen előadással érkezik, úgy hívnak magyarországi vendégelőadásokat, hogy az esetleges korosztályi hiányokat kitöltsék, így minden korosztályból érkezhessenek gyereknézők. (A szervezés egyébként kiválóan működött, az előadások túlnyomó része teltházzal ment.) A MárkusZínház kis családi színház, akik otthon is tesztelhetik a legkisebbeknek szóló előadásokat, hiszen a fesztiválra is két kisunokával érkeztek. Ez a nagyobb részében nonverbális árnyjáték egy apa, egy anya és egy kislány története, amelyben nem is a laza fonallal összefűzött történet a lényeg, hanem a látvány, a zene és az egyedi, varázsos hangulat, amely a kicsik mellett a felnőtt nézőt is viszi magával. Az árnyjáték nem könnyű műfaj, nem csoda, hogy legtöbbször csak villanásnyira jelenik meg a bábelőadásokban, ritka a kizárólag erre a technikára épülő előadás. Itt a szakmai közönség a technikai precizitásra is rácsodálkozhatott, a gyerekek pedig az előadás végén egy közös játék keretében próbálhatták ki az árnyjáték otthoni változatát.  

Két olyan előadást is láttunk, amely, ha nem is az 1-3 éves korosztályhoz, de a három évet betöltöttekhez szólt, és közös volt bennük az is, hogy kis térben, a gyerekektől karnyújtásnyira, időnként őket is játékba vonva zajlott. A debreceni Csicsogó Bábszínház Kökény Matyija a térhatású mesekönyvek világát idézi. A szó szerint bőröndnyi színpadon, a cserélhető háttérképekből kilépő, többnyire pálcás síkbábokkal mesélte el Új Judit Kökény Matyi történetét. Egyszemélyes színházát élő zene egészítette ki. Ez a közelség és a közvetlen odafordulás a gyerekeket sokszor arra készteti, hogy akár az előadáshoz egyáltalán nem tartozó mondandójukat is megosszák a játszóval. Nem kis feladatot jelent ez a színésznek, hiszen reagálni kell, de az előadást sem hagyhatja szétesni. Új Judit sikeresen túllendült a széteséssel fenyegető közléscunamin, végezetül pedig még az igazi kökényt is megkóstolhatták a gyerekek.

A házigazdák Verselő verserdő című előadása, ahogy azt a szakmai beszélgetésen megtudtuk, alkalmi, költészet napi happeningnek indult, de sokkal több lett belőle: egy nagyon bensőséges, a versekkel való találkozást egyszerre játékká és léleknyugtató gyógyírrá tévő együttlét. Oláh Anikó Katalin, aki összeállítója, rendezője és egyben egyik szereplője is az előadásnak, az egyszerű mondókáktól a többszólamú József Attila versekig válogatott. Felvállalt célja volt a gyerekek mellett a szülőkhöz is szólni, és valóban, az anya-gyermek párbeszédként megjelenített József Attila-versben a felnőtt ugyanúgy megtalálhatja a neki szóló részt, mint a kicsik a nyuszis mondókában. A két színésznő (Stéfán Bodor Mária a másik játszó), Csepei Róbert jelenléte zenészként és Tomos Tünde látványvilága meleg, biztonságos helyzetet hoz létre, amelyben a gyerekek láthatóan feloldódtak, a színészek pedig nagyon szépen reagáltak a váratlan helyzetekre is.

Verselő verserdő

A betegség sajnos a szatmárnémetieket sem kerülte el, így a Tejkút című előadásuk (amelyről korábban itt írtam) elmaradt. Az Udvarhely Bábműhely Aranyszívű Juliskáját és a váradiak Nyolckor a bárkán című előadását viszont már nem tudtam megnézni, mivel el kellett utaznom. És lemaradtam az utolsó vendégelőadásról, Pályi János Vitéz Lászlójáról is, melyet szintén láttam korábban. A fesztivál egyik nagy erénye egyébként, hogy a pályájuk elején álló fiatalok itt láthatnak olyan „nagy öregeket”, mint Pályi János vagy Pilári Gábor és Vajda Zsuzsa a MárkusZínházból, és lehetőségük van arra is, hogy a saját munkájukról visszajelzéseket kapjanak tőlük. Pályi János ezen kívül a Színházi Olimpia bábszínházi programjáról is tartott egy képes, filmbejátszásos ismertetőt.

Az általam látott előadásokból az az összkép alakult ki, hogy a romániai magyar bábszínházra ma is a magyarországinál hagyományosabb formák, darabválasztásban a klasszikusok túlsúlya jellemző. Persze, ez a kép csalóka, hiszen tudjuk, hogy szinte mindenhol dolgoznak magyarországi rendezőkkel, vállalnak egy-egy formabontó előadást. Erre a fesztiválra azonban zömmel nem ezeket az előadásokat hozták el, talán azt szerették volna megmutatni, ami a meghatározó a színházuk arculatában, és amire önerőből képesek. Idén (2021 után második alkalommal) nem volt zsűri, nem osztottak díjakat, így, a versenyhelyzet kiiktatásával a fókusz még inkább az együttlétre és a szakmai párbeszédre került.

VI. Fux Fesztivál, Szigligeti Színház Lilliput Társulat, 2023. október 7 – 13.