Szekeres Szabolcs Szülni szüntelen című regényéről /

…az egymásba áttűnő, együttesükben egységes tömböt alkotó nőalakok kavargó sokszínűsége…

Szekeres Szabolcsot színikritikusként ismerjük, egyszerre láttató és elemző, szikár stílusú kritikáit többek között oldalunkon is olvashatják a színház iránt érdeklődők. De – mint főhőse, Szőlő – ő is lépett egyet, pontosabban már kettőt a szépirodalom felé: a Szülni szüntelen a második megjelent regénye. Ez a főhős is ír kritikákat, és kollégaként konkrét előadásokra, kritikusoknak ismerős élethelyzetekre bukkanhatunk olvasás közben. (Hogy csak egy példát említsek: nem nagyon van olyan gyakorló kritikus, akiben a pécsi színházi fesztiválok alatt látogatott Cooltour Cafe ne idézne fel emlékeket.) A maroknyi szakmánkhoz nem tartozó olvasónak azonban ez nyilván csak egy mellékszál, annyiban azonban mégsem mellékes, hogy a kritikaírásnál megkívánt külső szemszög és tárgyilagosság jelen van a regényben.

Szőlőre és az életében fontos szerepet játszó vagy csak rövid időre felbukkanó nőkre nézhet így rá az olvasó. A borító, Lakatos Kálmán Női sorsok című festménye telitalálat, hiszen az egymásba áttűnő, együttesükben egységes tömböt alkotó nőalakok éppen azt a kavargó sokszínűséget tükrözik, ami a regényben megjelenik. A cím pedig azt a kérdést veti fel, amely így vagy úgy valamennyiük életében felvetődik: szülni vagy sem. (És akkor a szüléssel kapcsolatos mai politikai közbeszédet még nem is említettük, de ez a regényben nem is jelenik meg.) Nőkről beszélünk, de ez a dilemma súllyal van jelen Szőlő életében is, aki kitartóan menekül mindenféle elköteleződés, így az apaszerep elől is. Nemcsak a házasságban nem hisz, de a hosszú távú monogám kapcsolatokban sem, van, amikor négy kapcsolatot próbál valamennyire életben és egyensúlyban tartani. „Nem lehet igaz, hogy mindössze ennyi az egész: bemenni valahova reggelenként, aztán hazamenni az épülés és a szétesés egyenesének valamely részén tartó családtranszformációkhoz. (…) Embertelen szorongásainak ellenszere az újabb nő volt”. Ebben a folyamatos kavargásban az olvasó is elvesztheti a fonalat, a női nevek és a hozzájuk tartozó felskiccelt vagy részletesebben kidolgozott alakok közül néhány kap erősebb körvonalat és fontosabb szerepet a főhős életében. Ilyen az első szerelem, a szüzesség elvesztése egy prostituálttal, és főleg a regény végén megjelenő Éva (a névválasztás nyilván nem véletlen), az egyetlen testileg be nem teljesült, mégis, a legfontosabbnak bizonyuló kapcsolat, akihez Szőlő18 év után talán megérkezhet. Jelentéses ez a fejezetcímnek is választott 18 év, a felnövés ideje a kamaszkori sérelmekbe és önbizalomhiányba való beleragadás évtizedei után.

Az első fejezet Karola nevű elbeszélőjének egyes szám első személyű, áradó, mondathatárok nélküli, szuggesztív monológjához képest a regény további kilenc fejezete hagyományos narrációval, egyes szám harmadik személyben beszél Szőlőről, aki az első fejezet utolsó mondatában neveződik meg. Ez a megoldás arra utal, hogy Karolának hangsúlyos szerepe lesz a regényben, az olvasó várakozása azonban nem igazolódik, egyszer-kétszer bukkan fel, de nem kiemelt szerepben. Tőle, az ötgyerekes asszonytól hangzik el a címbe emelt mondat is: „… meg kellene állni, és nem kellene szülni szüntelen”. Stílusában, nyelvi megformáltságában ez a fejezet a regény legerősebb része.

A Szőlő névre nem kapunk magyarázatot, arra sem, hogy kereszt-, vezeték-, esetleg becenév-e. Első előfordulásakor így mutatkozik be a főszereplő, válaszolva a női keresztnévre. A regény motívumai közül a gyakran előforduló borral kínálkozik az összefüggés.

Hangsúlyos részt kap a szexualitás, az aktusok leírása. Nehéz terep, a szerzőnek sem mindig sikerül eltalálni az elég és a sok közötti mezsgyét. A nyelvi megformáltságra általában is elmondható, hogy kissé egyenetlen, egy erőteljesebb szerkesztés sokat javíthatott volna rajta, például a feleslegesen ismételt alanyok elhagyásával, szórendi igazításokkal. Vannak azonban emlékezetes mondatok, bekezdések, és jót tesz a szövegnek az is, amikor kiderül, hogy Szőlőnek humora is van, mint amikor találkozik két részeggel, akik elindulnak, hogy édes kettesben visszafoglalják Erdélyt.

Hogy mit visz magával az olvasó összbenyomásként, azt maga a szerző foglalja össze ebben a részletben: „Nők visszafordultukban a járdán, nők az utcasarkon eltűnőben, nők könnyes szemmel a kávézóban, nők Szőlőnek hátat fordítva az ágyon, miközben a melltartójukat gombolják. Minden arc és test egybe rendeződött, a sorozatból néhány sziluett kirajzolódott (…)”. Meg a bizakodást, hogy Szőlő végül mégiscsak megérkezett Évához.      

Szekeres Szabolcs: Szülni szüntelen

Napkút Kiadó, 2024