Kenessei András: Scheiber & Tsai GmbH

Berlin – Budapest kiállítás a Virág Judit Galériában

... az utóbbi húsz évben egyre-másra nyílnak meg azok a festészeti kiállítások a magángalériákban, amelyeknek a XX. századi modern magyar művészettel foglalkozó múzeumokban lenne a helyük.

November 27-éig látható a Falk Miksa utcai galéria összes termeiben az a különleges, egyedi és igen komoly hiányt pótló magyar festészeti kiállítás, amely sok, eddig többnyire árverésen megismert alkotás mellett jónéhány olyan művet is az érdeklődő közönség elé tár, melyekről eddig esetleg tudtunk, de nem lehettünk biztosak benne, hogy még léteznek a maguk fizikai valóságában. A kiállítás témájából fakadóan természetesen nem az összes XX. századi, újrafelfedezésre váró művet, hanem azokat, amelyeknek tér- és időbeli határai: Berlin, 1919-1933.

berlin1
Az I. Világháború előtti másfél-két évtized, amely a millenniumi hivatalos ünnepségek lecsengésével, az első szecessziós stílusú épület felavatásával (Lechner: az Iparművészeti Múzeum), valamint a Nagybányai Művésztelep megalapításával indult – és a Tanácsköztársaság bukásával zárult – nagyon erős pezsgést hozott a magyar művészetekbe. Ez a pezsgés azután úgy maradt abba, mintha elvágták volna. Aminek legfőbb oka, hogy az akkori legmodernebb stílusú és mondandójú alkotók a társadalmi változások mellé álltak, sokan közülük a Tanácsköztársaság művészeti tevékenységében is részt vállaltak, alkalmasint irányítói, vagy vezetői minőségben. Ezért aztán menekülniük kellett. Többen közülük az életüket mentették az emigrálással, de akire nem várt büntetés, az sem vitte volna semmire egzisztenciálisan.

bc2A választék szűkös volt: Bécs vagy Berlin. A szomszédvár barátságosabbnak tűnt, de polgári közönsége konzervatívabb volt, semhogy az izmusok mellett hitet tevő művészek számára konszolidált megélhetést biztosítson. Berlin túl nagy és túl mozgalmas volt (előbb kommunista, majd protofasiszta hatalom-átvételi puccs), de a társadalmi és gazdasági csődhelyzetek ellenére nagyon erős volt a német túlélési ösztön, és a mozgalmasság a művészetek mozgalmasságát is segítette. Meg persze azok a nagy hatású személyiségek, akik felkarolták és pártoltál a tehetségeket, iskolát, műhelyt, galériát, folyóiratot alapítottak. Hogy csak két nevet említsek: Walter Gropius és Herwart Walden. Előbbi a Bauhaus alapítója, utóbbi a húszas évekbeli Németország egyik legnagyobb hatású (képző- és össz-)művészeti támogatója. Mindketten sok magyar művész, elsősorban festő pályáját egyengették, segítették.
Ha csak azt a névsort nézzük végig, akik akkor, a húszas évek első felében Berlinben és Németországban alkottak és indultak a világhír felé... Csak néhány nevet említenék közülük: Berény, Bernáth Aurél, Bortnyik, Forbáth Alfréd, Hincz Gyula, Kádár Béla, Kassák, Moholy-Nagy, Molnár Farkas, Pap Gyula, Péri László, Rauscher György, Scheiber, Tihanyi Lajos, Vaszkó Ödön és Weininger Andor. Rajtuk kívül a berliniek közé tartozott még (fizikailag, vagy stílusában) Czóbel, Kassák, Gábor Jenő, Kernstok Károly, Schubert Ernő és Vajda Lajos.
Nem ez az első alkalom, amikor írásba adom, hogy az utóbbi húsz évben egyre-másra nyílnak meg azok a festészeti kiállítások a magángalériákban, amelyeknek a XX. századi modern magyar művészettel foglalkozó múzeumokban lenne a helyük. Azt is tudom, hogy ezer oka van, miért maradnak le az ilyen kulturális kötelezettségekről, noha mindenekelőtt állami feladat lenne a magyar kultúra és művészet kevéssé ismert területeinek a feltárása. Mégsem rendjénvaló, hogy egy európai országban a magángalériák mutatnak példát az államnak. Arról aztán végképp nem szólva, hogy a példamutatás mennyire példamutató.

bc1
A Virág Judit Galéria jelen esetben nemcsak nagymennyiségű műalkotást szedett össze a tematikához a felsorolt művészektől (és még másoktól is). Nemcsak – bejáratott szokása szerint – ízléses és látványos tárlatot szervezett, azzal a megvilágítási koncepcióval és technikával, amely az árverési kiállításokon már sokszorosan jól bevált. És nemcsak („kiállítás a kiállításban” rendezési ötlettel) külön Scheiber-kabinetet alakított ki az utolérhető főművekből.
Hanem – és ez külön bekezdést érdemel – egy, mind a szakmát, mind az érdeklődő közönséget informáló és eligazító, kiváló könyvet is közreadott, amely tartalmával és megjelenésével egyaránt fajsúlyos, nagyméretű, 320 oldalas versenytársa lett a hasonló múzeumi kiadványoknak. A két, alapos és szakmailag is felkészült, de ugyanakkor olvasmányos tanulmány Szeredi Merse Pál és Kaszás Gábor műve. A kurátori munka kettejükön kívül Kelen Anna és Virág Judit érdeme. A könyvben olvasható művész-életrajzokat Hársfalvi Magdolna írta. A kiállításon látható anyag reprodukcióin kívül sok eredeti dokumentum és korabeli helyszín fotója segíti az eligazodást a korban és a hiánypótló kiállítás emlékének a megőrzését.
S hogy nem a személyes elfogultság mondatja (íratja) velem – egyébként sine ira et studio – a kiállítás fontosságát és jelentőségét, azt alátámasztja azoknak a magángyűjtőknek és (alkalmasint konkurens) művészeti galériáknak a sora, akik és amelyek odakölcsönözték a tulajdonukban levő műveket a kiállítás idejére. Rajtuk kívül a pécsi Janus Pannonius, a székesfehérvári Szt. István király , a Petőfi Irodalmi, az MNG-Szépművészeti Múzeum, valamint az Országos Széchényi Könyvtár tette ezt, és ez már önmagában szakmai elismerés.
Amikor végignéztem a kiállítást, arra gondoltam, hogy elég lenne néhány sort írni róla, és a több mint 160 műnek legalább a feléről fotót mellékelni (azzal a jó tanáccsal, hogy a legjobb repró sem ér fel a mű személyes kisugárzásával). Ehhez képest egy kicsit több sor, és kevesebb kép lett...

b1Bortnyik Sándor: Az új Ádám, 1924 

b2

Gábor Jenő: Kollázs, 1927

 

b3

Scheiber Hugó: Herwart Walden, 1925 k.

 

b4

Az emblematikus folyóirat, 1910-1932

 

b5

Kádár Béla: Kalapos önarckép (részlet), 1921 k.

 

b6

Kádár Béla: Éjszakai randevú, 1924 k.

 

b7

Scheiber Hugó: Körhinta, 1928

 

b8

Scheiber Hugó: Önarckép, 1920-24 

 

b9

Scheiber Hugó: Villamoson, 1925 k.

b10 

Vajda Lajos: Film, 1928

 

b11

Vaszkó Ödön: Bérház, 1932

Berlin – Budapest 1919-1933
Képzőművészeti kapcsolatok Berlin és Budapest között
Virág Judit Galéria, 2016. október 26 – november 27.

2016. november 3.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu