Kutszegi Csaba: A valóság és annak égi mása

Spiró György: Széljegy -

A Széljegy nem emelkedik el a valóságtól. Mintha sem az írónak, sem a rendezőnek az elemelés nem is állt volna szándékában.

Bármilyen jól is játsszák a színészek, a valóság egyszerű pódiumra emeléséből nem születik színház. A fotórealizmusban vagy még inkább a hipernaturalizmusban is a produktum létrehozóinak káprázatos ügyessége érdekes csupán (ideig-óráig), esetleg el lehet gondolkodni azon is, mi készteti az alkotót témájának precízen valósághű közszemlére tételére. Hogy vajon van-e ennek a performális cselekedetnek mögöttes üzenete (azon túl, hogy ilyen a világ egy része), rejlik-e eme ábrázolásmód mögött valamilyen állásfoglalás, vélemény, világnézeti megfontolás.

széljegy2Takács Kati, Fullajtár Andrea és Rezes Judit / Fotók: Szilágyi Lenke / A fotók forrása a Katona József Színház facebook-oldala

Azokban az esetekben minden bizonnyal rejlik, amikor is a valósághű dokumentarizmus a maga eszközeivel olyan jelenségeket tár fel (színpadon, fotón, filmen, könyvben), melyeket valakik – leginkább a regnáló hatalom emberei – el akarnak tusolni, meg akarnak szépíteni. Meg akkor is, ha kimondatlan és/vagy kimondhatatlan közös traumákról, taglalhatatlan tabutémákról indul el az információáramlás.

A Széljegy arról szól, hogy hihetetlen méreteket öltött az emberi aljasság, egyesek üzletmenetszerűen arra szakosodnak, hogy kissé naiv, emberi értékekben még idealisztikusan hinni tudó embertársaikat (köztük bennük bízó egykori legjobb, gyermekkori barátaikat) meglopják, gátlástalanul kifosszák. Hogy van ilyesmi, hogy ilyen lett az élet, ez senkit nem lep meg. Munkahelyeken, büfékben, kocsmákban, kávéházakban, otthonokban és felsőbb körök informális összejövetelein is szinte csakis ezt alátámasztó történetekről esik szó. A Széljegy témája hatalmas közhely, amely természetesen való igaz és reális.

széljegy4Bányai Kelemen Barna

Ilyen közhelyek szajkózásával kereskedelmi televíziók valóságshow-i igyekeznek nézőszám-emelkedést elérni, a legtöbbször oly módon, hogy a valóságos vagy a hiperrealistán valósághűre szabott történeteket valósághű szereplőkkel mondatják-játszatják el. E szereplők nem szerepet formálnak, hanem pénzért és hírnévért (rossz szó nem érheti őket, hiszen szinte mindenki mindenhol erre törekszik) a valóságshow idejére megpróbálnak olyanná válni, mint amilyenek a valósághűre szabott történetek alakjai a valóságban. Sok múlik a szereplőválogatáson! Nagyon fontos, hogy az aljas bunkó figura megjelenítésére kiválasztott „szereplőnek” legyen őszinte, mélyről fakadó saját készsége és indíttatása az aljasságra és bunkóságra, és a kedves, jószándékú-jólelkű alak megjelenítőjének is privátin fogékonynak kell lennie a jóra, szépre.

A Széljegy Katona József színházi (kamrabéli) előadásán e tekintetben homlokegyenest más a helyzet. A darab kitűnő írója által hiperrealistán valósághűre formált drámafigurákat a legkitűnőbb színészek jelenítik meg – teljes odaadással, lenyűgöző hitelességgel, precíz szaktudással, a színészmesterség minden csínja-bínjának magabiztos mozgósításával. Színházi élményt mégsem nyújt a produkció.

széljegy3Fullajtár Andrea, Rezes Judit és Takács Kati

Meg nem döbbent a történet, mert mindennap hallok ilyet. A színészek játékát nem élvezem, mert tőlük is már megszoktam a hasonlóan magas színvonalú játékot, és ezúttal valamiért már az első percekben világossá válik: ha kifordítják is magukat, ezen az estén semmi meglepő nem fog történni velem, bennem. Ugyanígy unom a szokványos, közhelyes, valóságból vett és valóságosra igazított történetet (és közben bosszankodom), mint amikor azt látom, hogy a tévé valóságshow-jában tényleg valóságból vett emberek még valóságosabbra igazított történeteiket játsszák-mondják (színházművészetet kedvelő ember számára a legtöbbször elviselhetetlenül).

A Széljegy nem emelkedik el a valóságtól. Mintha sem az írónak, sem a rendezőnek az elemelés nem is állt volna szándékában. Ha ez így van, akkor már tényleg, hívjunk meg inkább leszakadt térségekből szegény, tanulatlan embereket, akik hiteles keresetlenséggel tudják – egyszer – elmondani a saját életüket, és mi, nézők közben kíváncsian várhatjuk, hogy a mesterségesen színháziasított, reálisan életszerű, éppen ezért összességében igen furcsa jelenség révén létrejön-e a színházi csoda. Elemelkedik-e az egyszerű ember egyszeri története úgy, hogy az sima egyszeriségénél többet tud mondani nekünk? Vagy ha nem, akkor legközelebb hozathatunk másikat a pódiumra…

széljegy5Rezes Judit

A Széljegy előadásán úgy üljük körbe a játszókat, mintha nem is színházban volnánk, hanem mondjuk társaságban, ahol elmesélik-előadják nekünk ezt a fertelmes történetet. Közben – meglehetősen indokolatlanul és szervetlenül – vetített reklámszöveg-paródiák képében fel-felvillannak színházi eszközök. De leginkább a darab vége színházian lekerekített: a gonoszok be is ismerik mérhetetlen gonoszságukat, és látható élvezettel még jobban földbe döngölik a vesztes ártatlant. Miután a kétségbeesett vesztes megtörten elvonul, az igazi fő gonosz némi ajzószer elfogyasztása után elkezdi újabb aljas akcióját. Hiába, ilyen az élet: a gonoszságnak semmi nem szab határt. Sőt, a gonoszoknak semmi nem elég: mindig újabb gonoszságba kezdenek. Hát, ezek is bizony közhelyek…

Az előadás mintha azt üzenné, hogy ezúttal nem színházba, hanem valamilyen valóságszerűségbe váltottam jegyet. Ha ezt elfogadom, és következetes vagyok, már a felénél elmegyek, mert aljas brigantikkal általában nem vagyok hajlandó egy társaságban egy levegőt szívni. Sőt, megkeresem az éppen nem színen levő későbbi vétlen áldozatot, és őt sem engedem vissza, hogy megakadályozzak egy nagy disznóságot. Ám végül maradok. S bár örülni éppen semmi okom sincs, együtt tapsolok…

Spiró György: Széljegy

Hostess: Gerlóczi Judit / Sipos Szilvia. Súgó: Fejes Vera. Videó: Török Marcell.

Zene: Sáry László. Dramaturg: Török Tamara. Jelmez: Szakács Györgyi. Díszlet: Khell Csörsz. Asszisztens: Tóth Judit. Rendező: Zsámbéki Gábor.

Szereplők: Fullajtár Andrea, Rezes Judit, Takács Kati m. v., Bányai Kelemen Barna m. v.

Katona József Színház, Kamra, 2018. március 3.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu