Merő Béla Találkozások című kötetéről -

Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy sztoikussá higgadt Merő Béla köszön vissza a lapokról.

Különös curriculum vitae-vel kezdődik Merő Béla könyve: „még élek…még élek…” – ez a két szó ismétlődik egy oldalon keresztül. És aztán az egész köteten végigvonul a halandósággal való szembesülés gondolata, kezdve annak a pillanatnak a leírásával, amikor tizenkét évesen egy Balassi Bálintról szóló rádiójátékot hallgatva, először érezte át zsigerileg az élet végességét.

Ahogy azt a cím is jelzi, a kötet különböző találkozások története. Az egyes fejezetek a szerző életében fontos szerepet játszó emberekről szólnak, főleg írókról és színházi alkotókról. De Baka István, Zalán Tibor, Ruszt József vagy Bécsy Tamás mellett az utolsó fejezetben a feleségével, Schmidt Ágnessel közös történetét is leírja. A könyv azonban legalább annyira szól Merő Béláról, mint róluk. Önvallomás, hézagos önéletrajz is, amelyben a szerző meglehetős önreflexióval tekint vissza életének korábbi szakaszaira.

Merő Béla / A fotó forrása a szerző facebook-oldala

A feleségén kívül két főszereplője van a kötetnek: Baka István és Zalán Tibor. A gyerekkori barát és a színházi alkotótárs. Baka Istvánnal többek között a szekszárdi gyermek- és kamaszkor, a Béla téri templom előtti üldögélések, közös könyvélmények és az „eszményi nő”, valamint a „nagy és tiszta vezér” keresése kötötte össze. (Utóbbival kénytelenek voltak leszámolni, miután többet tudtak meg előbb Leninről, majd Che Guevaráról.) Később, már rendezőként több előadással is próbálta bizonyítani, hogy Baka István lírai világának, „a hosszú, hömpölygő, narratív monológok” ellenére van helye a színpadon.

A Zalán Tiborral kötött barátság már felnőtt, alkotó emberek kapcsolata, ami a közös munkákban teljesedett ki. A szerző végigveszi a Tomcsa Sándor Színháznak írt Kós Károly-átirattal (I. István, az országépítő) kezdve a közös munkáikat Zalától Békéscsabáig. Közli az előadásokról készült kritikákat, recenziókat is. (Itt olvastam újra kritikusi pályám egyik legelső írását, amelyet Zalán Tibor Midőn halni készült című drámájának a békéscsabaiakkal készült, de Zalában bemutatott előadásáról írtam. Emlékszem, milyen jólesett, hogy annak idején Zalán Tibor kedves levélben reagált az elismerés mellett néhány kritikai megjegyzést is tartalmazó írásra.)

A kötet egyébként nem véletlenül jelent meg a Pannon Tükör Könyvek sorozatában, hiszen a zalai színháztörténet több fontos állomásáról is tudósít: a Merő Béla által vezetett Reflex színpad életéről (erről 2018-ban külön kötet is született Volt egyszer egy… Reflex Színpad címmel), a Hevesi Sándor Színház alapításáról, valamint a Griff Bábszínház egy viharos korszakáról. A zalai vonatkozású részek mellett kitér a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházra is, amelynek szintén alapítója volt, 2019-ben erről is írt egy kötetet Egy színházalapítás viszontagságai címmel.

A fotó forrása a Pannon Tükör facebook-oldala

Az előadásokról szóló részeken kívül az olvasó kicsit beleláthat abba, mi történt a kulisszák mögött, milyen alkuk, politikai szempontok és emberi tényezők alakították egy-egy színház sorsát. Mindezt persze Merő Béla szemszögéből látjuk, amely nyilvánvalóan eltér más szereplők szemszögétől. Hiába, a tanúk mindig máshogy és másra emlékeznek, de ettől még fontos mozaikokat adnak hozzá a (színház)történethez. (Jómagam például középiskolás voltam Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színház alapításakor, kezdetektől néztem az előadásaikat, szüleim révén pedig több szereplőjét is ismertem a színházalapítás körül feltűnő, és Merő Béla által emlegetett akkori helyi kultúrpolitikusoknak, pártembereknek. Így számomra külön izgalmas volt összevetni akkori tudásomat és ismereteimet a könyvben olvasottakkal.)

Miközben a szerző nem kíméli saját magát sem. A kötet egyik szimpatikus vonása éppen az az önreflexió, amellyel ránéz valamikori önmagára, egy kicsit már távolról, megértéssel, néha némi fejcsóválással. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy sztoikussá higgadt Merő Béla köszön vissza a lapokról. A néha bőbeszédűre írt sorok mögött ott van az örökös lázban, indulatos felhorgadásokban élő érzékeny művészember.  

Életének fő hazai helyszínei (Szekszárd, Zalaegerszeg, Békéscsaba) mellett beszámol külföldi színházi tapasztalatairól is. A lengyel színházzal való találkozásainak külön fejezetet szentelt. E lengyelországi tanulmányutaknak a Grotowski nyomában címet is adhatta volna. Személyesen vele vagy előadásaival ugyan sosem sikerült találkoznia, azonban olyan rendezők (Józef Szajna, Ludwik Flaszen, Wlodzimierz Staniewski) kurzusaira járt, akik együtt dolgoztak a legendás mesterrel.

Kötetbemutató a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban / Merő Béla és Nászta Katalin / A fotó forrása a Pannon Tükör facebook-oldala

Mindig vonzotta az orosz kultúra és az orosz színház, így szakmai útjainak másik visszatérő célpontja a Szovjetunió volt. Az ukrán Herszonban (Zalaegerszeg testvérvárosa volt akkoriban, innen a kapcsolat) többször rendezett is. Korszaktörténetként is érdekesek a fejezetek, amelyekben a ’70-es-’80-as évek szovjet viszonyait, illetve a ’90-es évek önállósodó Ukrajnáját vázolja fel néhány jellegzetes momentummal, életképpel – annyival, amennyit mindebből egy néhány hétig ott dolgozó külföldi alkotó láthat.

Színháztörténet, várostörténet, különleges arcképcsarnok és önvallomás. Hogy kik lehetnek ennek a sokfelé kalandozó kötetnek az olvasói? Színházi emberek, akik – a szerzőhöz hasonlóan vagy teljesen másként – élték át azokat a színházi korszakokat, amelyekről megemlékezik. A színház iránt érdeklődő nézők, akik látták a kötetben emlegetett előadásokat, jártak a bemutatott színházakba, és kíváncsiak arra is, mi minden történt a kulisszák mögött. Egerszegiek, akiket érdekel a város kultúrtörténete. És mindazok, akik egyszerűen csak kíváncsiak arra, hogy látja egy művészember a színház világát és önmagát.

U.i.: A végére én is írok egy Találkozást. Valamikor a ’90-es években, amikor még nem sejtettem, hogy valaha színházról fogok írni, láttam egy előadást Egerszegen, amit aztán még vagy ötször megnéztem, és máig őrzök jóemlékezetemben. Névtelen csillag volt a címe, és Merő Béla rendezte.

Merő Béla: Találkozások

Pannon Tükör Könyvek, 2021