Turbuly Lilla: Kerekasztal, kerek világ Kecskeméten

Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója -

… kirívóan gyenge előadással nem találkoztunk az öt nap alatt, sőt, megúszós középszerrel se.

Most, hogy a POSzT már csak a (jó és a rossz) emlékeinkben él, még nagyobb értéknek, szinte csodának tűnik, hogy van a magyar színházi világnak egy olyan szeglete, amely oldalaktól függetlenül, a kicsitől a nagyig összegyűlik, és öt napon keresztül szakmai és emberi párbeszédet folytat egymással. A járvány miatt most négy évet kellett várni az egyébként kétévente megrendezett fesztiválra, amelyen a kis, családi bábszínházaktól a vidéki társulatokon keresztül a Budapest Bábszínházig mindenki ott van, sokan az elejétől a végéig. Nézik egymás előadásait, kíváncsiak a szakmai beszélgetésekre, és nem mellesleg örülnek, hogy együtt lehetnek.

A kecskeméti találkozóra (ellentétben a kaposvári biennáléval) nem úgy válogatják az előadásokat, hanem minden színház maga dönti el, hogy melyikkel vesz részt. Érdekes, hogy idén mindössze egyetlen előadás, az Emma csöndje szerepelt mindkét fesztivál programjában, de ennek (azon kívül, hogy a kaposvári program nemcsak a bábszínházak, hanem általában a gyerek- és ifjúsági színházi előadások szemléje) az is oka lehetett, hogy oda korábbi, járvány előtti előadásokat válogatott be Székely Andrea, Kecskemétre viszont a frissebb bemutatókat hozták el a bábszínházak. Fontos különbség az is, hogy a kecskeméti találkozó nem verseny. Nincs zsűri, nem osztanak díjakat, kivéve egyet: a Magyar Bábművész Szövetség kiad egy alkotói díjat, amelyet idén Czéh Dániel kapott meg. A színházak minőségérzékét jelzi, hogy kirívóan gyenge előadással nem találkoztunk az öt nap alatt, sőt, megúszós középszerrel se. Ha merültek is fel kérdések, kifogások egy-egy előadással kapcsolatban, nem volt olyan, amelyre azt lehetett volna mondani, hogy ennek biztosan nem itt van a helye. És akadt jó néhány kiemelkedő előadás is.

czéhCzéh Dániel A kisgömböcben (balra Darvas Emőke) / Fotók: Éder Vera

A huszonnégy előadás közül kilenc elsősorban vagy kizárólag felnőtteknek szólt, ami persze nem tükrözi a gyermek- és felnőtt bábelőadások magyarországi arányát. Azt azonban talán jelzi, hogy egyre több társulat igyekszik a felnőtteket is megszólítani. A házigazda Ciróka Bábszínház például már évek óta hív meg felnőtt előadásokat, most pedig előállt egy saját ősbemutatóval, amellyel a társulat bebizonyította, hogy báb nélkül is kiváló színészek. A Barguzin – lehullt csillag fénye a találkozó egyik csúcspontja lett. A darabot Fábián Péter írta, és annyiban kapcsolódik Kecskeméthez, hogy annak idején innen indult burját földre az a delegáció, akik kiásták Petőfi állítólagos maradványait – melyekről később kiderült, hogy egy nő csontjai. A fordulatos történet egy ideig „csak” a nevetőizmainkat teszi próbára, aztán elmélyül, és már olyan alapkérdésekről szól, hogy mi is az az identitás, mi van akkor, ha lelepleződik, hogy tévhitekre épült a hazafias öntudatunk, és miből tudjuk újjáépíteni azt. Fábián Péter mindig is szeretett vendégszövegeket, verssorokat beépíteni a darabjaiba. Itt ezt még tovább viszi: Petőfi-versekből épít egy verskatedrálist. Mindehhez Rozs Tamás már-már sámáni zenéje hozza transzba a játszókat és a közönséget, és a végére megteremtődik a két oldal között az az egység, ami a színház lényege.

barguzinBarguzin / Szörényi Júlia, Szekeres Máté, Fülöp József, Krucsó Júlia Rita

Ha a Barguzin egységet teremtett, egy másik kiváló előadás, a Lili és a bátorság (r.: Somogyi Tamás) erősen megosztotta a közönséget. Egészen biztosan ez az az előadás, amelyről a legtöbb szó esett a szakmai és a magánbeszélgetésekben. És nem a minősége miatt, hiszen a Mesebolt Bábszínház hozta a tőle megszokott szakmai színvonalat, és senki sem vonta kétségbe a két főszereplő, Varga Bori és Lukács Gábor kiemelkedő játékát. Az indulatokat és a kétségeket a téma, a gyerekek ellen elkövetett szexuális abúzus váltotta ki, és az, hogy szabad-e kisiskolásoknak, 6-10 éveseknek játszani ezt az előadást. Volt alkalmam korábban, még a bemutatón látni és megtapasztaltam azt is, hogy a gyereknézők milyen felszabadultan, vidáman jöttek ki az előadás utáni foglalkozásról. Az alkotók finoman, pszichológusok bevonásával, foglalkoztató-füzettel, a fejlődéslélektani, pszichológiai szempontok messzemenő figyelembevételével hozták létre az előadást. Amely alkalmat ad arra, hogy erről a nehéz témáról a gyerekekkel (éppen a legveszélyeztetettebb korban) beszélni lehessen.

lili1Lili és a bátorság / Kovács Bálint és Varga Bori

Jó volt látni a végzős bábszínész osztályt több előadásban is. Az Anima (r.: Ellinger Edina) a viszonyukról bábhoz, a bábszínészetről és a mozgató nélkül maradt báb magányáról vetett fel kérdéseket élvezetes, sokszor humoros, máskor nagyon is komoly formában, aminél jobb felütést nem is találhattak volna a szervezők a fesztiválhoz. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élmény lehet a Freeszfe A halhatatlanságra vágyó királyfi (r.: Maróthy Anna Zorka) című előadása, amely egy különleges sakkjátszma keretében beszél időről és halálról. Cseri Hanna rendezése, a Mundstock úr (Freeszfe és Gólem Színház) pedig fekete humorával és formai sokszínűségével tűnt ki.

Már a kaposvári biennálén is határozott trendnek látszott, hogy a bábelőadásokban egyre nagyobb szerepet kap a mozgásszínház és a kortárs tánc. Most két mozgásszínházi előadást láttunk, mindkettő kötődik Kovács Domokoshoz. A Lázár Helga által előadott Itdependsnek ő volt a koreográfusa, A jegesmedvék etetése tilos című előadásban pedig (Nagy Petra mellett) előadóként és rendezőként is részt vett. Ezek a (felnőtt) előadások, bár báb-, illetve tárgyanimáció is szerepel bennük, asszociatív építkezésükkel megosztották a történethez általában ragaszkodó bábos közeget. Több esetben azonban a „hagyományos”, történetmesélős előadásban használtak kortárs táncot. Ilyen volt például a veszprémiek Rómeó és Júliája (r.: Bartal Kiss Rita). Góbi Rita Hacukaland című öltöző-showja pedig arra volt jó példa, hogy lehet a tárgy- (jelen esetben a ruha) animációt a kortárs tánccal ötvözni.

halhA halhatatlanságra vágyó királyfi / Cseri Hanna, L. Nagy Attila, Tóth Mátyás és Csarkó Bettina

Mindig jó látni a kis, családi bábszínházakat, amelyekben a közös alkotás és a családi közösség fonódik össze elválaszthatatlanul. Ezúttal a Magamura Alkotóműhely (Boráros Milada és Boráros Szilárd) Johanes Doktor Faust című szépséges, szürrealitásba hajló marionettszínháza emelkedett ki a mezőnyből.

Volt már szó róla, hogy az alkotói díjat idén Czéh Dániel kapta. A pécsi Bóbita Bábszínház színésze három előadásban is fellépett, ezek közül kettőt láttam. A Madarak nyelvében (r.: Szenteczki Zita) egy fülemüle bábbal és egész lényével játszva érte el, hogy nagyjából nem lehetett mást nézni a színpadon. A Markó Róbert által rendezett A kisgömböcben egyszemélyes hentes stand uppal vitte magával a közönséget.

A Czéh jelenség arra is felhívta a figyelmet, hogy a bábszínész személyisége egyre nagyobb teret kap a bábelőadásokban. Így volt ez a debreceni Vojtina Bábszínház Vas Lacijában is, amelyben Reschofsky György, az idős korában visszaemlékező főhős erős jelenléte vitte el a fókuszt a meséről. Mindössze egyetlen előadás volt, a maga keretei között szintén igen jól sikerült Moll tündér álma (rendezte és játssza Szűcs Réka és Zádori Szilárd), amelyben a színészek egyáltalán nem látszottak.

Beszámolóm nem térhet ki valamennyi előadásra. Másutt már többször is írtam Fabók Mancsi kiváló munkájáról, A fekete kakasról, Kaposváron méltán kapott Üveghegy-díjat a Kolibri Színház Emma csöndje című előadása (r.: Kuthy Ágnes), és még sorolhatnám tovább.

faustJohanes Doktor Faust

Idén új formát találtak ki a szakmai beszélgetésekre. Az első órában öt asztalnál öt különböző, az aznapi előadásokhoz kapcsolódó témáról lehetett beszélgetni úgy, hogy aki szeretett volna, negyedóránként asztalt válthatott. Ez a forma kedvezett azoknak, akik nagyobb közönség előtt nehezen szólalnak meg, és sokszor izgalmas, pergő párbeszédeket produkált. A második órában egyetlen, nagy körben beszélgettünk. Itt már felmerül a kérdés, hogy mennyire részletesen kell összefoglalni, hogy mi zajlott az öt körben, érdemes-e ezeket a témákat tovább vinni vagy esetleg új fókuszt keresni. Mindenesetre ebben az új formában mindenki megszólalhatott, és többnyire meg is szólalt, és sokkal több információ, vélemény gyűlt össze az aznap látottakról.

A fesztivál nemcsak a szakmának, hanem a városnak is készült. Két napon át szinte folyamatosan szabadtéri előadások, kézműves játékok várták a gyerekeket a főtéren, és több nagyszínpadi előadást is megnézhettek.

A Ciróka kicsiny stábjának köszönhetően egy nagyon jó hangulatú, kiválóan szervezett találkozón vehettünk részt mi, kritikusok is. Soha rosszabb évadzárást!

 

Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója

Kecskemét, 2022. június 11-16.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu