Ájlávjú – Te édes, de jó vagy, légy más / Kvártélyház Szabadtéri Színház

A cím és a műfaji megjelölés („jókedvű musical-revü”) jó hívószavak egy nyári, szabadtéri színházi előadáshoz…

És a néző valóban azt kapja, amire ezek alapján számíthat: egy szerelemről szóló zenés előadást – ha nem is a megszokott formában. Az Ájlávjú ugyanis annyiban eltér a színdarabok többségétől, hogy nem egyetlen történetet mond el, hanem mozaikszerűen építkezik, sorra véve a párkapcsolatok stációit az ifjúkori első szerelmektől a házasságon, családalapításon át a válás után újrakezdett párkeresésig és az időskori szerelemig. Teszi mindezt húsz jelenetben, huszonnégy dallal.

Dura Veronika / Fotó: Seres Péter

Ez a szerkezet nem könnyű feladvány a díszlet- és jelmeztervezőknek. A gyors jelenetváltások jelzésszerű, különböző témákhoz illeszkedő díszletet igényelnek. Jó választás a teret tagoló paravánokon megjelenített párizsi metrótérkép (Tompagábor Kornél rendező és Szili Péter munkája). Azon kívül, hogy Párizshoz hajlamosak vagyunk romantikus gondolatokat társítani, az úton levés, a vonalak közeledése / távolodása metaforikusan is értelmezhető: az emberi kapcsolatokra, találkozásokra és elválásokra utalhat. Egy plusz szereplő, Cseh Richárd mint metróvezető szerepeltetése pedig megoldást kínál a jelenetváltásokra: amíg a színészek átöltöznek, átrendezi a teret, odébb teszi a paravánok mellett a díszlet másik összetevőjét alkotó kockákat, tánccal, apró gegekkel köti egymáshoz a jeleneteket. Ez a megoldás jól működik, az előadás vége felé azonban kissé monotonná válik. Az egyes helyszíneket a Kvártélyház falára kivetített képek, videóanimációk jelzik, azonban ezek sem konkrét, realista hátterek, inkább (sokszor humoros vagy ironikus) jelzések. Szőke Julianna jelmezei frissek, találóak. Ez az az eset, amikor fontos szempont lehetett, hogy könnyen és gyorsan felvehetők és levethetők legyenek, hiszen a színészeknek nagyon sokszor és nagyon gyorsan kell átöltözniük.

Támadi Anita, Dura Veronika, Szentgyörgyi Dániel, D. Varga Ádám, Máriás Zsolt / Fotó: Seres Péter

És ez még „csak” a technika, hiszen ugyanilyen gyorsan kell karaktert váltaniuk is. Az Ájlávjú emellett komoly énekesi teljesítményt is igényel, a huszonnégy dal igen széles skálán mozog a gospeltől a már-már operai hangzásig. A fiatal színészek – Dura Veronika, D. Varga Ádám, Szentgyörgyi Dániel és Támadi Anita – szépen teljesítenek mind a színészi játékot, mind a dalokat illetően. Nemrégiben Tatabányán láttam a musical egy másik feldolgozását, ott három harmincas színész és egy pályakezdő játszotta a négy szerepet. Természetes, hogy a tapasztalattal más hangsúlyok kerülnek előtérbe, kicsit más lesz az összkép is. Itt, Zalaegerszegen a fiatal karakterek állnak közelebb a színészekhez, az idősebbekről szóló jelenetekben kevesebb a sötét árnyalat, az összkép is könnyedebb.

D. Varga Ádám és Cseh Richárd / Fotó: Seres Péter

Dura Veronika színpadi jelenlétéről a hűvös, tartózkodó elegancia jut elsőre az ember eszébe. Ezúttal azonban (a premier ellenére) jóval oldottabbnak tűnt, mint legutóbb, a Meseautóban. Támadi Anita nagyon szépen énekel, jól állnak neki az elrajzolt karakterek, és az is, amikor felszabadultan komédiázik. Szentgyörgyi Dániel most végzett a kaposvári egyetemen, de az egerszegi nézők már láthatták Nemecsek szerepében A Pál utcai fiúkban. Ő is azokban a jelenetekben volt a legjobb, amelyekben lehetősége nyílt az ironikus ábrázolásra. Kifejező testbeszéde, meggörbített válla, gesztusai nagyon tudatos testhasználatot tükröztek (nyilván nem függetlenül attól, hogy Uray Péter osztályába járt). D. Varga Ádám is több jól eltalált, pontos karakterrajzzal járult hozzá az összképhez. Külön erény, hogy egyikük játéka sem lógott ki a négyesből, megfogalmazásmódban és színészi teljesítményben is egységes benyomást keltettek. Az már elsősorban a darab számlájára írható, hogy a húsz jelenet kissé soknak tűnik, így nehéz egyenletes tempót és feszültséget tartani. De a kis tempótlanságok néhány előadás után minden bizonnyal ritkulnak majd.

Támadi Anita / Fotó: Seres Péter

Zenei alapanyagát tekintve az Ájlávjú az igényes musicalek közé tartozik, Máriás Zsolt zenei vezetésével pedig egy különleges változat valósult meg: Zumbók-Jakobovics Nikoletta gordonkán, Salamon Attila gitáron, Máriás Zsolt pedig (elektromos) zongorán szólaltatta meg a darab zenéjét, szerencsésen ötvözve a klasszikus és a kortárs hangzást. Tompagábor Kornél őket is belerendezte a színpadképbe, sőt, néhány ponton a zenélés mellett a játékba is beléptek.

A koreográfia (Kósa Ruben munkája) nagyban épít Cseh Richárd táncos tudására, aki egyfajta néma, csak a mozdulataival és táncával „beszélő” narrátort/átkötőt játszik. Esetében a show-tánc és a néptánc elemei egyaránt megjelennek, míg a színészeket az énekteljesítmények mellett viszonylag egyszerűbb koreográfiával terhelték.

Támadi Anita és Szentgyörgyi Dániel / Fotó: Seres Péter

A humoros bibliai keretjátékba ágyazott jelenetek között mindenki talál olyat, amire azt mondhatja: igen, ez velünk is éppen így történt! A ráismerés öröme vagy keserűsége mellett pedig elgondolkodhat az alcímet adó záródal szövegén is: ha annyira édes és jó az a másik, miért akarjuk mégis megváltoztatni, és önmagunk képére formálni?

    

Jo DiPietro – Jimmy Roberts: Ájlávjú – Te édes, de jó vagy, légy más (Kvártélyház Szabadtéri Színház)

Fordította: Fábri Péter.

Játsszák: Dura Veronika, D. Varga Ádám, Szentgyörgyi Dániel, Támadi Anita, Cseh Richárd. Zenekar: Máriás Zsolt, Salamon Attila, Zumbók-Jakobovics Nikoletta.

Díszlet: Szili Péter, Tompagábor. Jelmez: Szőke Julianna. Koreográfus: Kósa Ruben. Zenei vezető: Máriás Zsolt. Korrepetitor: Berkes Dániel. Műszaki vezető: Oláh János. Világítás: Németh László. Hang: Köves Marcell, Szűcs Ádám, Simon Bence. Videotervezés: Tompagábor, Rátz Albert. Kellék: Jordán Kornél. Ügyelő: Kovács Arnold. A rendező munkatársai: Kósa-Kemes Laura, Köves Eszter, Kulcsár Kinga, Nagy Márton, Nemes Márton, Szilasi Lili Katalin. Rendező: Tompagábor Kornél.

Kvártélyház, Zalaegerszeg, 2023. július 28.